Boros György László

Boros György László a nevem, és 1962-ben születtem, szóval nem vagyok már fiatal. A művészet számos ága érdekel, tanultam fényképészetet, játszottam folkegyüttesben, részt vettem irodalmi klubokban, báboztam tölcséres fakanálbábokkal, írtam dalt, verset, novellát, kisregényt, komédiát, még musicalt is. Komolyan csak az ezredforduló utáni néhány évben vettem a kezembe tollat, illetve klaviatúrát, hogy működik-e, majd kiderül. Addig is lelkesen rovom a szavakat, de bármilyen téma is kerüljön ki a kezem alól, sosem hagyom, hogy a történet kerekedjen felül, mert ami engem igazán érdekel, az a benne szereplő ember.

1962-ben születtem Budapesten. Már egészen fiatal koromban közel kerültem az előadó művészethez, óvodás koromtól szavalok, zenélek és énekelek.

A művészet számos ága érdekelt, tanultam fényképészetet, játszottam folkegyüttesben, részt vettem irodalmi klubokban, báboztam tölcséres fakanálbábokkal, írtam dalt, verset, novellát, kisregényt, komédiát és musicalt is.

Kezdetben inkább a zenével töltöttem több időt: klasszikus gitárt tanultam, és a nyolcvanas évek elején alapítottam egy folkegyüttest, amellyel jobbára megzenésített verseket adtunk elő gyerekeknek és felnőtteknek. Napközis táborokban, iskolákban és kisebb klubokban léptünk föl.

A kilencvenes években elköltöztem a fővárosból Felsőpakonyra, és egy kisebb kitérőt tettem a számítástechnika irányába, de ez idő alatt sem csak a szakmával foglalkoztam. Tagja voltam az Alaplap című újság szerkesztőségének, és a számítógép nem szakított el teljesen az önkifejezés lehetőségeitől sem. Az akkoriban divatos „computer scene” találkozók megmérettetésein többször is indultam számítógépes zeneszerzés kategóriában, és a csapatunk intróihoz és demóihoz is én írtam a zenét. 1996-ban és 1997-ben is első helyet értünk el a Sphere illetve Splash című, digitális animáció-performanszokkal.

Az új évezred elejétől egyre jobban érdekelt az írás. A dalszövegek és versek mellett hosszabb-rövidebb prózákat írtam, és mivel a színház is vonzott, összevontam a kettőt és színpadi műbe kezdtem. Megalapítottam a Felsőpakonyi Színkört, és a nyolcfős társulattal létrehoztunk egy saját előadást. Mindent magunk készítettünk: a jelmezeket, a díszleteket, a kellékeket és világítást is. A zenés darabot, amit úgy írtam meg, hogy a színház könnyen elő tudja adni, többször is sikerrel mutattuk be gyerek és felnőtt közönségnek. Legutóbb Budapesten, a Cserepes Ház művelődési házban tartottunk előadást száz napközis örömére.

A zenés játékból utóbb kétfelvonásos musicalt írtam Macskakirály címmel, ami a Madách Színház 2010-es musical pályázatán bejutott az első húsz darab közé, így a teljes szövegkönyvet és a zenei anyagot is el kellett készítenem 2010 augusztusáig. A darab egy rövidített verzióját a Madách Színház művészeiből alakult Pódium Színház játssza országszerte, mozgó színházi előadás keretében.

A prózáimmal több irodalmi pályázaton is részt vettem, a gyáli kistérségi pályázaton első helyezést értem el, és jelent már meg írásom a Lidércfény és az Új Galaxis antológiában. Állandó szerzője vagyok a Meztelen ügynök című országos terjesztésű, irodalmi magazinnak. A helyi internetes és nyomtatott sajtóban rendszeresen jelennek meg cikkeim.

2011-ben indultam a győri Vaskakas Bábszínház mesejáték pályázatán, ahol százhúsz pályamű közül az általam írt Holle anyó feldolgozás nyerte el leginkább a zsűri tetszését, így az első helyen végeztem.

Jelenleg egy verses horror komédián, egy regényen és több rövidebb lélegzetű íráson dolgozom.

Novellái a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóházban:

Puliczer zombi