82. fejezet
Minden Árnyak Forrása
írta Vihartáncos
Fedoran a fülét remegő kézzel próbálja befogni, ahogy szűkölve leguggol.
Aron a felkarjainál fogva rántja fel társát.
- Szedd össze magad! Mi az, ami jön? - Kicsit meg is rázza a pánikoló barátját.
De Fedoran szája már reszket, szeme sarkából könny csordul ki.
Mert mindannyiuk közül ő a legérzékenyebb rá.
- Mind elveszünk - szűköli. - Itt van!
Aron szorosan magához öleli és kétségbeesetten néz Marcusra.
- Mit műveltél vele? - mutat a tanítványa felé Marcus, és Alastor felé fordul.
- Nem én voltam, Marcus - csóválja a fejét Alastor. - Ez mind te voltál! Te voltál, aki..
Hamar elhallgat, ahogy meghallják az egyre erősödő éneklést.
Mást, mint ami eddig szólt.
Ez már fenyegető. Szándéka felől kétséget sem hagyó.
Adj nekem fényt, adj nekem levegőt...
Adj nekem igazságot, teremts erőt...
Fedoran beleordít Aron vállába, mikor Tamaris felbukkan az ajtóban.
Rögtön megérti mindenki, miért.
A lány természetellenes sötétségből lép elő.
Az a kisugárzás, ami úgy öleli körbe, mint egy lepel, mint egy második árny, észvesztően kibírhatatlan.
Kibontott haján kívül csak egy bugyi van rajta, könyökhajlatából a földre csepegő vére lyukat üt a padlóba. Behunyt szemmel halad előre.
Fejét Marcusék felé billenti, orrlyuka szimatolón kitágul.
Aztán, mintha csak Alastorra nézne, megáll a fénycsík előtt.
Bőrén időről-időre végigfut egy sötétpikkelyes sáv.
- Mit tettél? - suttogja immáron a lánynak a mentor, amikor az megáll előttük.
Lélegzete úgy súrlódik, mint a sárkányé. Mozgása oly kimért és veszélyes, mint egy kígyóé.
- Lehetetlen - leheli Alastor. Kicsúszott a kezei közül az irányítás.
Mindent várt, de erre nem számított.
Erre senki sem számított.
Lúkras elhűlve mered a szobalakójára. Hogy volt erre képes?
Elan számos verziót talált ki a viszontlátás örömére. Számos frappáns, humoros, sőt, egyenesen nagyképű változat teremtődött meg benne. És most csak áll, elnyílt szájjal, vérző tenyérrel, és még csak egy nyikkanást nem képes kiadni magából, nem még megszólítani.
Tamaris gerince mentén felborzolódik a sárkány pikkelye.
- Szörnyegetek?
- Csak ő.
- Mi legyen a többiekkel?
- Ismerjék a rettegést!
- És a szörnnyel mi legyen?
- Ő a tiéd.
Alastor a rátörő felismeréssel együtt adja ki a tüzelési parancsot.
A tüzelési paranccsal egyidejűleg Tamaris felkapja a fejét.
A sárkánytekintet belevág Alastor elméjébe, aki üvöltve, fetrengve borul a földre.
Elméjét a borzalommal vegyes irtózat tölti meg.
Mindenki kegyetlen kínja, fájdalma és traumája, amit a férfi valaha okozott, egyszerre lepi el.
Tamaris pedig elszabadítja az árnyakat, az árnyakban önmagát, velük együtt az iszonyatot, ami a pokoli éneket visszhangozza. Az árnyak rávetülnek a menekülőkre, sajátjaik ellenük fordulnak és megnyílnak a lábuk alatt.
Kitör a teljes káosz.
Tamaris énekel és haláltáncot jár. Egyik oldalon beugrik az árnyba, hogy a másik oldalon, vagy épp a padlón felröppenve magával húzzon és elveszejtsen egy újabb lelket.
Pillanatokon belül kitakarítja a termet. Alastor körül mindenki hisztérikusan megőrül, üvöltve tűnnek el az irtózatban, kivéve Marcusékat, akiket töretlenül védenek a csillámok, fénybogarak, jó szerencséjük.
Ők fényben állnak. Ők nem látszódnak.
Az emeleten lévő katonák, kivetüléseik és társaik vesztett rohamát látva tüzet nyitnak a lányra.
A lövedékek mindegyike úgy hatol keresztül a testén, mint a füstön.
Az eleven céltábla vicsorogva néz fel rájuk. Arcvonása, fogai a sárkányéval vegyesek.
Üvöltve ereszti szabadon a rettenetet.
A sárkánykígyó kivetődik a lány mellkasából és rémületes gyorsasággal végigsöpör a felső szinten.
Az énektől nem lehet hallani a sikolyokat. Elan tehetetlenül nézi a kíntól hajlongó lányt.
Látja a szenvedését, a fájdalmát. Tintasötét vér ömlik orrán-száján, vért könnyezik feketévé sötétült szeme, pupillája vakítón pulzál, képtelen abbahagyni az átokéneket, erei feketén rajzolódnak ki sebzett karján.
A férfi képtelen elhinni, amit lát. Képtelen mozdulni. Amikor visszatér a sárkány, már csak egy valaki marad hátra: Alastor.
- Nevedre vetted a végzetet, barátom! - búcsúzik tőle halkan Marcus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése