Béla egy régi
hidegháborús bunker legmélyén lakott. Ezt a bunkert azért építették annak
idején, hogy védelmet nyújtson a dolgozó népnek, ha az imperialisták esetleg
támadást indítanának. Az imperialisták viszont már rég elköltöztek a
környékről, csak a törpék és a zombik maradtak az erdőben. Bélának így a bunker
szürke betonfalai között nem volt oka a félelemre, ugyanis a törpék békések, a
zombik pedig buták voltak.
Egy napon Béla
úgy gondolta, hogy el kellene mennie a közeli kultúrházba, ahol egy fotókiállítást
rendeztek a korabeli gyertyatartókról. Béla egyik hobbija a fotózás volt, így
nem hagyhatta ki ezt a fontos eseményt. Előmászott hát a bunker mélyéről, és
elindult az avarral borított erdei úton. Ment, ment, mendegélt, egyszer csak
szembe jött piros traktorján régi ismerőse, a halott ninja.
Béla illendően
köszöntötte:
– Adjon Isten
jó napot!
– Úgy legyen –
válaszolta a halott ninja, akinek neve egyébként Yagamo volt.
– Hová mész
ily sebesen, piros Belarus traktorod nyergében ülve? – kérdezte Béla.
– Táncmulatság
lesz este a kultúrházban, oda tartok – válaszolta az ősi japán kultúra helyi
képviselője.
– Én is oda
tartok ám, fotókiállítás lesz a kultúrházban, azt akarom megnézni – mondta
Béla. – Veled tarthatnék?
–
Természetesen – felelte Yagamo.
Béla
felmászott a traktor vezetőfülkéjébe, a halott ninja gázt adott, és
továbbindultak a kultúrház felé. Menet közben folytatták beszélgetésüket.
– Nem értem,
hogy is van ez – értetlenkedett Béla. – Az ősi dakota bölcsesség azt mondja,
hogy halott ninja ritkán táncol.
Yagamo
elgondolkozott, majd így válaszolt a kérdésre:
– Hát, az
esetek többségét tekintve igaza van a dakotáknak, de azért vannak ám kivételek!
Igaz, hogy halott ninja vagyok, de attól még gyakran szoktam táncolni!
– Jól van,
Yagamo komám, nem is azért kérdeztem! – nyugtatgatta barátját Béla.
Ezután már
szótlanul folytatták útjukat a kultúrházba. Itt megérkezésük után először
közösen megittak néhány üveg sört, majd ki-ki ment a saját útjára: Béla a
fotókiállításra, Yagamo pedig a táncmulatságra.
Így történt
hát Béla találkozása Yagamóval, a halott ninjával, aki – az ősi dakota
bölcsességnek ellentmondva – szabad idejében gyakran táncolt.
