– Mit lehet tudni rólad?
– Egy átlagos
csaj vagyok, aki szereti a családját, a munkáját, igyekszik mindig örülni az
életnek, és a szenvedélye az írás.
– Az első lépés a szakadék felé, avagy mikor
kezdtél el írni, és miért?
–Valahogy
genetikailag belém volt kódolva. Még kisgyerekként rájöttem, hogy én ezt
imádom, mikor meg kellett írni harmadikban az első fogalmazást. Aztán egyszer
jött egy unalmas nyári szabadság, és azt gondoltam, miért ne szórakoztatnám
magam azzal, hogy leülök és írok egy regényt. Meg sem fordult a fejemben, hogy
ki is adják majd…
– Kik a kedvenc alkotóid, mennyire hatottak
rád az írói stílusod kialakulásában?
– Inkább
kedvenc könyveim, mint íróim vannak. Üvöltő szelek, Bovaryné, Elvarázsolt
lélek, A város és a kutyák… Nem tudom, ezek mennyire hatottak a stílusomra, de a
lelkemre mindenképp. Érdekel az emberi természet, az, hogy valaki miért éppen a
rosszabbik vagy éppen a jobbik énjének enged utat… Ez az írásaimban is
visszaköszön.
– Mennyi idő telt el az első megjelenésedig,
milyen érzés fogott el akkor?
– Hű, az első 2007-ben
volt. Nagyon szerencsésnek mondhattam magam, mert nem kellett túl sokat várnom.
Viszonylag hamar rátaláltam az Aposztróf kiadóra, akik lehetőséget láttak
bennem, és azóta is együtt dolgozunk. Fantasztikus érzés volt nyomtatásban
látni a történetet, ezt még mindig így élem meg, pedig már a hatodik könyvnél
tartok.
– Milyen gyakran kapsz olvasói
visszajelzéseket?
– Mostanában valahogy
még többet kapok, mint egyébként, és mindegyiknek nagyon örülök. De nemcsak a
regényeimmel kapcsolatosan érkeznek levelek, a She.hu magazinban megjelent
novelláimra is gyakran reagálnak. Sokan írják meg nekem az életüket, a
személyes problémáikat. Nagyon megtisztelő ez a bizalom az olvasók részéről.
– Mennyi idő és energia megírni egy regényt?
– Attól függ,
mennyire elfoglalt az ember. A mostani könyvem kb. 5-6 hónap volt, de csak
hétvégéken tudtam rá időt szakítani, és akkor sem mindig.
– Nemrég jelent meg a hatodik regényed, a
Gonosznak hittelek. Mesélj róla!
– Brendát, a főszereplőt a vadonban
neveli a nagyanyja, és mindenféle furcsa dolgot hitet el vele az emberiségről.
Majd a lány egyik napról a másikra belecsöppen a valódi világba. Muszáj
alkalmazkodnia, és azt a külsőségekről szóló életet élni, amit a gazdag
nagybátyja rákényszerít. Közben pedig tanulja az emberi kapcsolatok lényegét, a
barátságot, a szerelmet… És próbálja megfejteni, vajon miért hazudott neki a
nagyanyja, és ki az az ismeretlen, aki folyamatosan az életére tör.
– Elsősorban regényírónak tartod magad?
– Nem tudom,
ezen sosem gondolkodtam. A regényírást kezdtem előbb, de most már az újságírás
is ugyanolyan fontos az életemben.
– Miért éppen Alaszka? Próbálkoztál mással is?
Miért nem írsz mondjuk urban fantasyt?
– Sosem volt
konkrét elképzelésem a műfajról. Egyszerűen csak szórakoztatni akartam magamat
és az olvasót, illetve néha azért elgondolkodtatni is. Azóta is ez a cél.
– She.hu – itt szerkesztő is vagy. Hogyan
csöppentél a dolgok sűrűjébe?
– Megkérdezték, hogy nincs-e kedvem írni
nekik, én pedig bele akartam kóstolni ebbe is. Nagyon örülök, hogy így
döntöttem, mert a magazin fontos része lett az életemnek. Először cikkíróként
csatlakoztam, aztán jött a szerkesztés, ami még összetettebb és felelősségteljesebb
munka, de imádom csinálni. Jó érzés, amikor olyan kommenteket olvasok egy-egy
cikkem, novellám alatt, hogy „Ez most pont jókor jött, sokat segített, köszönöm!”. Ilyenkor érzem igazán, mennyire nagyszerű,
hogy ilyen sok emberhez eljutnak a gondolataim.
– A minap szembejöttél a jutubon. Hiányoznak
az író-olvasó találkozók?
– Igen,
nagyon. Sajnos a vírushelyzet most lehetetlenné tette az összes lebeszélt
könyvbemutató megtartását a könyvtárakban, művelődési házakban. Igyekszem azzal
kárpótolni az olvasókat, hogy részleteket olvasok fel az írói oldalamon a
könyvből.
– Min dolgozol most, mit várhatunk tőled a
közeljövőben?
– Egyelőre a
magazinnál végzett munka teszi ki az időmet, ott rendszeresen találkozhat
mindenki az írásaimmal. Az új regényötlethez mindig kell az előző megjelenése
után pár hónap. Kipihenem magam, elengedem egy kicsit az egészet, aztán egyszer
csak megszületik a következő téma, és akkor nekiülök…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése