2020. április 21., kedd

Greta May interjú – 2020. április



Mit lehet tudni rólad?
– Egy átlagos csaj vagyok, aki szereti a családját, a munkáját, igyekszik mindig örülni az életnek, és a szenvedélye az írás.

Az első lépés a szakadék felé, avagy mikor kezdtél el írni, és miért?
–Valahogy genetikailag belém volt kódolva. Még kisgyerekként rájöttem, hogy én ezt imádom, mikor meg kellett írni harmadikban az első fogalmazást. Aztán egyszer jött egy unalmas nyári szabadság, és azt gondoltam, miért ne szórakoztatnám magam azzal, hogy leülök és írok egy regényt. Meg sem fordult a fejemben, hogy ki is adják majd…

Kik a kedvenc alkotóid, mennyire hatottak rád az írói stílusod kialakulásában?
– Inkább kedvenc könyveim, mint íróim vannak. Üvöltő szelek, Bovaryné, Elvarázsolt lélek, A város és a kutyák… Nem tudom, ezek mennyire hatottak a stílusomra, de a lelkemre mindenképp. Érdekel az emberi természet, az, hogy valaki miért éppen a rosszabbik vagy éppen a jobbik énjének enged utat… Ez az írásaimban is visszaköszön.

Mennyi idő telt el az első megjelenésedig, milyen érzés fogott el akkor?
– Hű, az első 2007-ben volt. Nagyon szerencsésnek mondhattam magam, mert nem kellett túl sokat várnom. Viszonylag hamar rátaláltam az Aposztróf kiadóra, akik lehetőséget láttak bennem, és azóta is együtt dolgozunk. Fantasztikus érzés volt nyomtatásban látni a történetet, ezt még mindig így élem meg, pedig már a hatodik könyvnél tartok.   

Milyen gyakran kapsz olvasói visszajelzéseket?
– Mostanában valahogy még többet kapok, mint egyébként, és mindegyiknek nagyon örülök. De nemcsak a regényeimmel kapcsolatosan érkeznek levelek, a She.hu magazinban megjelent novelláimra is gyakran reagálnak. Sokan írják meg nekem az életüket, a személyes problémáikat. Nagyon megtisztelő ez a bizalom az olvasók részéről.



Mennyi idő és energia megírni egy regényt?
– Attól függ, mennyire elfoglalt az ember. A mostani könyvem kb. 5-6 hónap volt, de csak hétvégéken tudtam rá időt szakítani, és akkor sem mindig.

Nemrég jelent meg a hatodik regényed, a Gonosznak hittelek. Mesélj róla!
Brendát, a főszereplőt a vadonban neveli a nagyanyja, és mindenféle furcsa dolgot hitet el vele az emberiségről. Majd a lány egyik napról a másikra belecsöppen a valódi világba. Muszáj alkalmazkodnia, és azt a külsőségekről szóló életet élni, amit a gazdag nagybátyja rákényszerít. Közben pedig tanulja az emberi kapcsolatok lényegét, a barátságot, a szerelmet… És próbálja megfejteni, vajon miért hazudott neki a nagyanyja, és ki az az ismeretlen, aki folyamatosan az életére tör.  

Elsősorban regényírónak tartod magad?
– Nem tudom, ezen sosem gondolkodtam. A regényírást kezdtem előbb, de most már az újságírás is ugyanolyan fontos az életemben.

Miért éppen Alaszka? Próbálkoztál mással is? Miért nem írsz mondjuk urban fantasyt?
– Sosem volt konkrét elképzelésem a műfajról. Egyszerűen csak szórakoztatni akartam magamat és az olvasót, illetve néha azért elgondolkodtatni is. Azóta is ez a cél.

She.hu – itt szerkesztő is vagy. Hogyan csöppentél a dolgok sűrűjébe?
Megkérdezték, hogy nincs-e kedvem írni nekik, én pedig bele akartam kóstolni ebbe is. Nagyon örülök, hogy így döntöttem, mert a magazin fontos része lett az életemnek. Először cikkíróként csatlakoztam, aztán jött a szerkesztés, ami még összetettebb és felelősségteljesebb munka, de imádom csinálni. Jó érzés, amikor olyan kommenteket olvasok egy-egy cikkem, novellám alatt, hogy „Ez most pont jókor jött, sokat segített, köszönöm!”.  Ilyenkor érzem igazán, mennyire nagyszerű, hogy ilyen sok emberhez eljutnak a gondolataim.



A minap szembejöttél a jutubon. Hiányoznak az író-olvasó találkozók?
– Igen, nagyon. Sajnos a vírushelyzet most lehetetlenné tette az összes lebeszélt könyvbemutató megtartását a könyvtárakban, művelődési házakban. Igyekszem azzal kárpótolni az olvasókat, hogy részleteket olvasok fel az írói oldalamon a könyvből. 

Min dolgozol most, mit várhatunk tőled a közeljövőben?

– Egyelőre a magazinnál végzett munka teszi ki az időmet, ott rendszeresen találkozhat mindenki az írásaimmal. Az új regényötlethez mindig kell az előző megjelenése után pár hónap. Kipihenem magam, elengedem egy kicsit az egészet, aztán egyszer csak megszületik a következő téma, és akkor nekiülök…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése