40. fejezet
Éjsötét sugárút
írta Craz
Kókuszpók a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház felé haladt az Éjsötét sugárúton. Mivel mind a szolgáltatóház, mind a sugárút a Száznevű városban foglalt tekintélyes méretű helyet, akadtak sokan, akik nem Éjsötétnek nevezték. Mondják, a város egy nagy, boldog olvasztótégely, de ezért sokan ferdén néznek a gyertyaöntőkre – az erőltetett marketinghúzás miatt. Pláne az Éjsötét Borzongás Egyházának tagjai, akik egy selejtes adag templomi gyertyaszállítmány okán táplálnak rossz érzést irányukban. Azt a félresikerült idézési szeánszot igen gyakran emlegetik napjainkban is. Túl sok fény egyáltalán nem használ messziről démonitikusnak tűnő, izzószemű lánylények ihletett, szertartás közbeni szemrevételezésénél. Kókuszpók szerint akár egy vámpóni (vámpír-póni) is izgalmasabb-félelmetesebb sötétben – avagy sejtelmes megvilágításban.
A sugárúton és környékén a városlakók élték szorgos mindennapjaikat. Mármint akik ébren voltak e koradélelőtti órán. Sőt, néhány pék már fontolgatta, hogy aludni tér. Egyeseknek közülük előtte még szándékában állt elfogyasztania egy-egy butykos manó-, nyúlbogyó-, alma- avagy szilvapálinkát. A statisztikusok egy dologban igen egyetértenek, közel, s távol a Száznevű városban a legmagasabb az egy főre eső alkoholfogyasztás. Legyen az a fő ember, dombitörpe, manó, elf, ork, tündér, goblin vagy ogre feje, errefelé a szabadidőben folytatott italozás a legnépszerűbb hobbi, mindenki kiveszi belőle a részét. Enélkül félembernek számítasz (féldombitörpének, félmanónak, félelfnek, félorknak, féltündérnek, félgoblinnak vagy félogrénak). A napnak bármelyik szakában bárki talál kedvére való nyitva tartó kocsmát, vendéglőt, pincét, söntést, ivót, pavilont, italkimérést. Így elterjedt hiedelem, hogy a város sohasem alszik. Mióta a régi mocsár melletti temetőbe beköltözött egy kóros álmatlanságban szenvedő ghoul, ez már nem csak puszta hiedelem.
Kókuszpók tehát folytatta útját a Próbagoblin felé, zsebében egy fontos levéllel. Úti céljától úgy négyszáz lépésre észrevette egy varázsló ismerősét, Pufffot, így odabiccentett neki elhaladtában. Pufffról annyit érdemes megjegyezni, hogy közismert varázsló, és beszélő névvel rendelkezik.
Egyesek szerint akkor kapta a nevét, amikor egyszer elrontott egy varázslatot. Ez egy várfal mellett történt, amin át kellett volna jutniuk. Pufff megállt a problémás rész előtt négy méterrel vállszélességű terpeszben, majd lassan az égnek emelte két kezét. Szeme sarkából figyelte társait, és a hatás kedvéért halandzsázott valamit, miközben próbálta megmozgatni a várfal termésköveit.
Tíz perc elteltével izzadni kezdett. Ezek után elmosolyodott, mivel érezte, hogy megmozdul valami. Persze nem a kő, hanem a mögötte álló törpe, aki elunta a dolgot, és kedvenc buzogányát lóbálva indult a fal felé, hogy majd ő mindjárt utat bont. Amikor ütésre emelte fegyverét, ráesett egy jókora szikladarab a falból, ilyen hangot adva: pufff.
Mások szerint akkor kapta a nevét, amikor egyszer elrontott egy varázslatot. Ez egy bozótosban történt, amin át kellett volna jutniuk. Pufff megállt a problémás rész előtt négy méterrel. Vetett lábával egy vállszélességű terpeszt, és szemével egy lekicsinylő pillantást a bal kéz felől nyugtalanul mocorgó törpére. Két kezét az égnek emelte, és a törpe bosszantására, akarom mondani a hatás kedvéért dúdolni kezdett egy hosszabb ork altatódalt.
Tíz perc múlva a törpe megunta a várakozást, és egy kölcsönkapott éles karddal hadonászva elindult a tüskés susnyás ellen. Kettőt lépett, de egy inda orvul a bokájára tekeredett elgáncsolva őt, amitől a szintén jókora tövisekkel rendelkező aljnövényzetbe zuhant ilyen hangot hallatva: pufff.
Megint mások szerint akkor kapta a nevét, amikor egyszer elrontott egy varázslatot. Ez egy labirintusban történt, amin át kellett volna jutniuk. Pufff megállt a problémás rész előtt négy méterrel, vállszélességűnél kisebb terpeszben, mivel szűk volt a hely. Elmotyogott egy látásélesítő varázst, majd faarccal bólogatva bámult előre a még mindig sötét folyosóra.
Tíz perc múlva közölte a társasággal, hogy az előttük álló rész a következő kanyarig veszélytelen. Jó példával előjárva maga indult elsőnek, rögtön rálépve egy kiálló padlódarabra. Az nesztelenül lesüllyedt pár centit, elfordított egy kapcsolót, ami rövidre zárt egy védővarázslatot. Lassú surrogás hangzott fel, és a mennyezet felől egy termetes homokzsák esett a mit sem sejtő törpére, ilyen hangot adva ki: pufff.
Pufff szerint viszont akkor ragadt rá ez a név, amikor orrba vágott egy törpét, aki a fenti három variáció egyikét hangoztatta hallótávolságon belül. Különben is a törpék fogyóeszközök kalandozás közben.
Kókuszpók szerint Pufffról semmit sem érdemes megjegyezni.
