2020. április 19., vasárnap

Andy Baron: Hogyan magyarázzam el?


A gázálarc kiengedi a kiabálást, nem is ezzel van baj. Hogyan mondjam el egy kívülállónak, hogy itt mi siklott félre? Tökéletesen beszél magyarul, bárhogyan csűrhetem-csavarhatom a szót, meg fogja érteni, csakhogy én képes vagyok-e értelmesen és tényszerűn elmesélni az elmúlt hónapok történetét.
Mikor még minden rendben volt, sokszor beszélgettem a párommal (isten nyugtassa szegényt), hogy miként mesélnénk el egy külföldinek, még, ha jól meg is tanult magyarul a legkisebb Ugrifülest és Oriza Triznyákot. Téglagyári Megállóról és Vizipók-Csodapókról mit mondanánk? Vagy a narancssárga centrumos nejlonzacskókról. Hiányozna a közös élettörténet, a közös gyerekszoba. 
Most is ez van. Mert mit tud ő arról az enervált beletörődésről, ami a száz évnyi fogyasztói őrületet követte? Amibe belehalt a társadalom. Jött a vírus, nem bubópestis, vagy kolera, csak egy influenza és a kormányok kijárási tilalmat rendeltek el. Annyiféle megoldás közül választhattak volna, de a jól működő államgépezetek e-mellett döntöttek. Szinte kérkedtek ezzel, hogy milyen jól felhasználják az erőszakszerveiket a jó célra. És az embereknek tetszett. Egymást kontrollálták. Maradj otthon; ez volt a szlogen. Aki nem maradt, azt a társadalom, az interneten kommunikáló világközösség egységesen elítélte. Ezért mindenki otthon maradt. Amikor leállt a termelés és elfogyott az élelmiszer, már túl gyengék voltak, hogy előmásszanak. 
Néhányan nem fogadtunk szót. Nekünk renitenseknek, társadalmi megvetéssel sújtottaknak legalább az immunrendszerünk erős maradt. Élvezem is a vidéki házban, ebben a magamnak elrekvirált épületben a friss levegőt. Gyakran ki is kell mennem a barikádjaimhoz, hogy géppisztoly sorozatokkal tartsam távol a többi megmaradtat.
Ilyenkor meg, ha bejövök a városba fel kell venni a gázmaszkot. Még mindig bomlanak az emberi tetemek, ömlik a szennyszag. A lakások előtt sorban állnak a patkányok, rám sem hederítenek, nem vagyok számukra érdekes. Én babkonzerven élek. Találtam egy érintetlen raktárat, úgy számolom, hogy ha szorgosan hordom haza a készletet, jó pár évre elég lesz.
Más is volt már a bevásárló kocsimban, autó aksi, fémhulladék, csupa hasznos dolog. Éppen hullámkartonokkal és más darabos szeméttel fedtem el a raktár bejáratát, hogy a riválisok meg ne találhassák. Ekkor érkezett ő.
– Megpróbálom elmesélni, barátom – mondom a bemutatkozás után. – Ha egy kicsit előbb érkezel, talán segíthettél volna rajtunk. Most már csak ülj le és hallgasd meg a Föld sztoriját!
– Ülni, abban az értelemben, ahogyan gondolod nem tudok. – Szerény fickó, már amennyire a fordítóegység vissza tudja adni hangának tónusait. – De az űrhajómból kimaterializálhatok egy léttartályt, abban kényelmesebb lesz. És ha elmeséltél mindent, majd adok időt, hogy eltávolodjál a műveleti területről. Tudod, galaktikus lakossági bejelentésre jöttem és fel kell perzselnem a bolygód bűzös gócpontjait.
Megértem és nem is pánikolok, hiszen már jó sok babkonzervet felhalmoztam odahaza. Kicsit irigyelem is, mert neki legalább van munkája.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése