2020. január 26., vasárnap

Megjelent a Lidércfény 2020. januári száma


Megjelent a 2020. januári AKF - XII. évf. 1. szám


Tartalom:

Interjú
Interjú Varga Attila junior concept artisttal - Saját társasjátéktól a rejtélyes jövõig

Novellák
Dave Stark - Vakrandi
Ann Heart - A halottlátó
Ariela Grandi - A szél
kosakati - Váci utcán, Váci utcán...
Biró B. Balázs - A kék vár
Kockás Pöttyös - Amikor már nem lehet a spiritualitásba menekülni
SzaGe - Addig alszom egyet
JohhnySilver - Találka
jukebox - A merénylet
Craz - Kis kiruccanás
kovacsgabor - Love story

A Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház ajánlásával
Kovács Gergõ - Hajrá, cica!

Versek
jocker - Fonnyad a berkenyénk
edwardhooper - Elsõk
Seth - Várakozás
Alkony - Vég-kép thiller
Torma88 - Az átváltoztatott
Csillangó - Ködlepkék
edwardhooper - Utolsó dal
edwardhooper - Éjfél
Lir Morlan - Maszkabál – A Skarlátruhás hölgy
Tordai Gábor - Tudom milyen
Macskas Tosca - Álmok völgye
Tad Rayder - Csillagok
kosakati - Föld-varázs

A Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat XII. évfolyamának 1. száma PDF és FlipBook formátumban az alábbi hivatkozásokon érhető el:

Teljes felbontású, nyomtatható változat:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2020/lidercfeny_akf_202001.pdf

Kis felbontású, mobilra, tabletre szánt változat:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2020/small/lidercfeny_akf_202001_small.pdf

FlipBook:
http://flip.lidercfeny.hu

Örül, és szórakozva kulturálódik!

2020. január 5., vasárnap

Megjelent a Lidércfény 2019. decemberi száma


Megjelent a 2019. decemberi AKF - XI. évf. 10. szám


A mai napon megjelent a 121., 2019 decemberi Lidércfény amatőr kulturális folyóirat (AKF) – XI. évfolyam 10. száma.

Tartalom:

Interjúk
Interjú Dányi István illusztrátorral - Garázsprojekttõl a táblás játékokig
„A Lidércfénytõl a jelenig, és tovább…” - Bukros Zsolt, aki „mindenholis” pályázott

Novellák
Meda W. Dark - A cseresznyefa árnyékában10
Gaven - Dargor harcosai11
Petya - Amikor bezár az Auchan

A Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház ajánlásával
Vittorio Verossi - Szoborvarázs

Versek
Tordai Gábor - Placebo hatás
Banderas - Vándorutam, nagyvilág
edwardhooper - Bölcsõ
Jocker és Jurisin Szõke Margit - Avartengert kavargatja a szél
angyalka146 - Álmomban
Tordai Gábor - Álmatlanság
Meda W. Dark - A vissza nem térõk
edwardhooper - Bolyongás
csabi6669 - Útra kélt a horda...
csabi6669 - Mint gyertyán a láng...
Kétvirág - Élet
macika - Hópelyhek
Tordai Gábor - Táncoló
Kolumbán Jenõ - Messze vagy
jocker - Poéta a Don-kanyarban...
Craz - Nem alvó fények
Ann Heart - Karácsonyra várva
aniko22 - Kósza dallam
atesz990 - A sötétség ára

Történelem / kiállítás
Scholtz Róbert - „Arcukat homály fedi még...” - Roma nõk a nagy háborúban

A Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat XI. évfolyamának 10. száma PDF és FlipBook formátumban az alábbi hivatkozásokon érhető el:

Teljes felbontású, nyomtatható változat:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2019/lidercfeny_akf_201912.pdf

Kis felbontású, mobilra, tabletre szánt változat:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2019/small/lidercfeny_akf_201911_smal2.pdf

FlipBook:
http://flip.lidercfeny.hu

Örül, és szórakozva kulturálódik!

2019. december 1., vasárnap

Megjelent a Lidércfény 2019. novemberi száma


Megjelent a 2019. novemberi AKF - XI. évf. 9. szám

A mai napon megjelent a 121., 2019 novemberi Lidércfény amatőr kulturális folyóirat (AKF) – XI. évfolyam 9. száma.

Tartalom:

Interjúk
Interjú Szabados Zsolt concept artisttal - Pixelektõl a képernyõkig
„A Lidércfénytõl a jelenig, és tovább…” - Czövek Andrea, a sokoldalú boszorkány

Novellák
kosakati - Szõke herceg sötétkék lovon
Bánsági Andor - Kovács László programozó matematikus utolsó vallomása
Jimmy Cartwright - Minihorror
Egon C. Reid - Újabb hatszor egy perc...
Norton - Spakcsinger Jenõ, a jövõ polgára
A Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház ajánlásával
Dana Blair - Apám keze


Versek
Kõhegyi András - Kollégiumi merengő
Banderas - Üveggolyók
Meda W. Dark - Derűtlenül
csabi6669 - Hűs őszi eső...
Alkony - Árvuló vétek...
Blaze Val - Nimbus
Macskas Tosca - Sokszor ez vagyok
edwardhooper - Bölcső

A Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat XI. évfolyamának 9. száma PDF és FlipBook formátumban az alábbi hivatkozásokon érhető el:

Teljes felbontású, nyomtatható változat:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2019/lidercfeny_akf_201911.pdf

Kis felbontású, mobilra, tabletre szánt változat:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2019/small/lidercfeny_akf_201911_small.pdf

FlipBook:
http://flip.lidercfeny.hu

Örül, és szórakozva kulturálódik!

2019. október 30., szerda

Megjelent a Lidércfény 2019. októberi száma



A mai napon megjelent a 120., 2019 októberi Lidércfény amatőr kulturális folyóirat (AKF) – XI. évfolyam 8. száma.


Tartalom:

Interjúk
Interjú Juhász Ernõ grafikussal - Fantasy és horror fekete-fehérben
„A Lidércfénytõl a jelenig, és tovább…” - Komor Zoltán, a bizarro hazai nagymestere

Novellák
Kosakati - A „Rémliba”
Kétvirág - Kábelhiba
Jimmy Cartwright - Minihorror
JohhnySilver - Dafur
Norton - A vámpír és a halhatatlan

A Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház ajánlásával
Kovács Gábor - Diablo boulevard

Brekking Nyúsz
Könyvmoly - röviden ajánljuk
Pályázati kiírások

Irodalomelmélet
Jimmy Cartwright - Hogyan (ne) legyél irodalmi prostituált
Jimmy Cartwright - Hogyan nem lett (és nem lesz) könyvkiadó a Lidércfénybõl

Versek
jocker – Jurisin (Szõke) Margit - Minden õsz egy tél eleje…
Tordai Gábor - Alkonytûz
Nizi - Amikor a pillanat…
csabi669 - Múló nyár
edwardhooper - Idõmérnök
bel corma - Dallam születik
Ann Heart - Magány

Történelem / kiállítás
Scholtz Róbert - Nekik nem volt választásuk - Állatok a Nagy Háborúban
Scholtz Róbert - „Szobrot nekik és virágot” - A Nagy Háború harctéri virágai

Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat XI. évfolyamának 8. száma PDF és FlipBook formátumban az alábbi hivatkozásokon érhető el:

Teljes felbontású, nyomtatható változat:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2019/lidercfeny_akf_201910.pdf

Kis felbontású, mobilra, tabletre szánt változat:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2019/small/lidercfeny_akf_201910_small.pdf

FlipBook:
http://flip.lidercfeny.hu

Örül, és szórakozva kulturálódik!

2019. október 27., vasárnap

Trux Béla interjú - 2019. október



Nemrég jelent meg a Főnix Könyvműhelynél legújabb regényed, A torony titka. Mesélj róla!

– A kiadóvezető, Farkas Zoltán eredeti felkérése egy lovagkorban játszódó ifjúsági regényre szólt. Egy olyan világ bemutatására, amiben szerzőként viszonylag otthonosan mozgok.
Mivel a magyar történelem lovagkorára nem egészen ugyanazok a szabályok jellemzőek, mint a Nyugat-európaira, ezért helyszínként a XIV. század eleji Dél-Franciaországot választottam. A torony titka három kisnemesi származású testvérről szól, akik egy olyan kalandba csöppennek, ami felpezsdíti az amúgy unalmas hétköznapjaikat. A testvérek látszólag egy-egy tipizált sémára illeszkednek. Van a legidősebb testvér, akiből majd lovag lesz, és a kor szokásainak megfelelően ő örököl majd mindent. Az öccse papi pályára készül, ami akkoriban a másodszülött fiúk boldogulásának egyik útja volt. És a húguk, akinek úrhölgyként kellene viselkednie… Csakhogy lélekben mindhárman kis lázadók, akik sehogyan sem bírnak megmaradni a számukra kijelölt társadalmi leosztásban, és inkább a maguk útját járják.
Ők hárman nyomoznak egy olyan ügyben, ami talán csak a fejükben létezik. A vár egyik tornyának felső ablakából éjszakánként olykor fény sugárzik, a lépcsőkön furcsa szag terjeng, és gyakran szokatlan hangok hallatszanak. Ráadásul mintha az édesapjuk is titkolna valamit a három testvér elől. Csoda-e, ha úgy döntenek, hogy a saját kezükbe veszik az ügy felgöngyölítését?
A cselekmény során, mintegy a háttérben, bemutatom a korra jellemző sajátosságokat: a kötelmeket és az elvárásokat, a lovagi neveltetést, az egyház mindenhatóságát, és a férfi központú társadalom női nemmel szemben tanúsított felsőbbrendűségi nézeteit, valamint a tanulni vágyás nehézségeit. Mindezt úgy, hogy egy mai gyerek számára is élvezetes maradjon, azaz megtalálja a számára ismerős kapaszkodókat, ugyanakkor átérezhesse egy másik „világ” problémáit és terheit. Ennek érdekében olykor úgy alakítottam a körülményeket, hogy azok némileg eltérnek a középkorban megszokottaktól.
Mindez azonban csupán a háttér. Mert a történet, ha nem is szájbarágósan, de az önmagunkba vetett hitre, kitartásra, családszeretetre és összetartásra nevel. Arra, hogy miképpen álljunk ki magunkért és a szeretteinkért, még akkor is, ha saját félelmeinkkel kell szembenéznünk. Ez az igazi bátorság.

Mennyiben más ifjúsági regényt írni?

Egy ifjúsági regény szerzőjének hatalmas felelőssége van. Egyszerre nevel, oktat és szórakoztat. Sokkal inkább, mint bármely más író. A szöveg, a történet, a mögöttes mondanivaló hatással van a gyerekek szellemi fejlődésére, mindarra, ami olvasás közben tudat alatt az elmében zajlik, és ott beépülve hatással van a jellemre. Apropó mögöttes mondanivaló. Anélkül is lehet írni, de minek? Lehet, hogy nem tűnik fel minden esetben, de attól még ott van. Legalábbis az én írásaimban.
Mielőtt hozzáláttam A torony titkához, azt gondoltam, könnyebb dolgom lesz egy ifjúsági kötettel, mint az eddigi történelmi regényeimmel. De hamar észhez tértem. Mert hiába csábít a könnyedebb hangvétel – nem attól lesz egy regény ifjúsági, hogy a szerző bugyutára veszi a figurát. Sem attól, ha eldönti magában, hogy ezt most gyerekeknek és nem felnőtteknek írja, de ennyivel ki is merül a dologra való törekvése. Nem szabad szem elől téveszteni a gyerekek igényeit sem. Az ajánlott korosztály csökkentése nem színvonalcsökkentést jelent. Éppen ellenkezőleg! Sokkal nagyobb figyelmet követel, mert a fiatalabb olvasóközönség nem csupán érzékenyebb bizonyos dolgokra, de kritikusabb is. Még akkor is, ha nincsenek is ennek tudatában.
Nincs annál rosszabb, amikor egy szerző leereszkedően ír a fiatal olvasóközönségnek, és állandóan azt érezteti velük, hogy vagytok ti, a gyerekek, meg vagyok én, a felnőtt. Hasonlóan kellemetlen, amikor az író gyerekként akar gondolkodni, de sehogyan sem sikerül neki.  Ha a fiatal olvasó megérzi ezt, akkor már nagy baj van. Remélem, nekem sikerült elkerülnöm ezeket a hibákat, mert a mai napig él bennem néhány kellemetlen emlék, amikor az író mintegy kikacsintott rám, a kiskorú olvasóra. Ez szilánkokra zúzza az olvasási élményt, és azonnal visszarángat a valóságba. Ilyenkor már csak tisztességből olvastam tovább, vagy azért, mert érdekelt a történet vége. A következő kötetet, és a szerző egyéb munkáit pedig messzire elkerültem.
Korosztálytól független szabály: egy regény akkor jó, ha elhiteti az olvasóval, hogy amit olvas, az valóságos. A lényeg, hogy az olvasót beszippantsa a szöveg, és úgy érezze, részese az író által megálmodott világnak. Nem attól lesz hiteles egy történelmi regény, hogy az utolsó betűig megfelel az éppen aktuális történelemkönyveknek, hanem attól, hogy az ábrázolt világ, és annak szereplői valóságosnak hatnak.
A felnőtteknek szánt történelmi regényeimnél azt szoktam hangoztatni, hogy nem díszletként használom a történelmet. A torony titka azonban ifjúsági regény, és úgy éreztem, ebben az esetben nem a történelem, hanem a történelmi közeg a fontosabb. Elvégre nem terhelni akarom a gyerekeket a történelemmel, hanem épp, hogy megkedveltetni velük. Sokkal fontosabb, hogy bemutassam, a gyerek gyerek volt száz meg ezer évvel ezelőtt is. Ugyanolyan kis kópék és csínytevők voltak, mint a maiak, és bár az elvárások mások voltak, az azoknak való megfelelés pontosan olyan nehezen ment, mint ahogyan ma is.
Így aztán arra koncentráltam, ami gyerekként engem is érdekelt. Egy pici misztikum, sok titok és nyomozás, na meg egy csipetnyi humor, és rengeteg kaland − mindez sok-sok érzelemmel megbolondítva.



Regénybéli karaktereidnél mennyire merítesz valós emberekből? Na jó, mint történelmi-regény író, korlátozva vagy, de a fiktív szereplőidnél ez hogyan alakul?

– Előfordult már, hogy kifejezetten megihletett egy-egy személy, és egy az egyben beleírtam a történetbe. De nem ez a jellemző. Inkább érzéseket, impulzusokat emelek át a valóságból, reakciókat és személyiségfüggő viselkedéseket. Fejben van egy alapelképzelésem az adott karakterről, és megpróbálom olyan viselkedésmintákkal felruházni, amiket a való életben tapasztalok az ilyen típusú emberektől. Persze vannak szélsőséges kivételek. Jó esetben fogalmunk sincs, hogyan viselkedik mondjuk egy gonosztevő, és csupán a fantáziánk, valamint a filmek és a regények adnak némi támpontot. Vagy egy pszichológia könyv.
A történelmi karakterek személyiségének megalkotásánál sem járok el másképp. Lényegében semmit nem tudunk ezekről az emberekről. Az, hogy vannak feljegyzések a tetteikről, jó kiindulási alapot ad. Ezekből rásejthetünk, hogy a döntéseik mögött milyen jellem rejtezik.
És ha már megvan az adott jellem, előbb-utóbb írni kezdi magát a szereplő. Innen tudom, hogy jó úton járok, még akkor is, ha sokszor nem azt teszik, amit én szeretnék. Az író nem istene, csupán atyja az általa alkotott karaktereknek.

„Ha írok, korok, dimenziók között ugrálhatok, szabad vagyok…” – egy kedvenc ismerősöm gondolata. Te miért írsz? J

– Azért, mert jólesik. J És reményeim szerint mások is örömüket lelik benne.


Mit várhatunk tőled legközelebb?

– Erre magam sem tudom a választ. Szeretném azt mondani, hogy legközelebb az Eretnek sorozatom második kötete várható tőlem, de erre semmi garanciát nem tudok vállalni. Most is motoszkál a fejemben egy új regény gondolata, ami nagyon elő akar törni belőlem, sőt, fejben lényegében már készen is van. Azok számára, akik az Eretneket várják, megnyugtatásul annyit közölhetek, hogy az emlegetett regény is történelmi, de természetesen a megkezdett trilógia minden körülmények között elsőbbséget élvez. Legfeljebb egyszerre írom a kettőt…

És persze A torony titka folytatásaira is megvannak a tervek, de szükségem van hozzájuk némi pozitív visszacsatolásra, hogy lássam, van kinek írni.

2019. szeptember 30., hétfő

Megjelent a Lidércfény 2019. szeptemberi száma


A mai napon megjelent a 119., 2019 szeptemberi Lidércfény amatőr kulturális folyóirat (AKF) – XI. évfolyam 7. száma.

Tartalom:

Interjú
- Interjú Tóth Edvárd aka Malthus Wolf illusztrátorral
Hazai fenyvestõl idegen tájakig

- „A Lidércfénytõl a jelenig, és tovább...”
Interjú Mucha Dorkával, a Puncs írójával

Beszámoló
Homo Ergaster - Képregénybörze 2019 nyár

Novellák
Kovács Gergõ - Coda
Nibela - Csendkirály
kosakati - Miért kevés a tõkehús a belvárosi üzletekben?
JohhnySilver - Csak egy eltévedt piás
edwardhooper - A penge éle

A Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház ajánlásával
Mészáros András - Necromantika

Versek
csabi6669 - Hajnal…
Nizi - Azt hittem...
Meda W. Dark - Pitypangmagok
Tordai Gábor - Kifakulás
Ann Heart - Õszi délután
Alkony - A szívembe rajzoltalak...
edwardhooper - Pillanat
csabi6669 - Aggastyán lélek...
macika - Áttáncol az õsz a télbe

Irodalomelmélet
Jimmy Cartwright - Kell-e, muszáj-e és társaik

Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat XI. évfolyamának 7. száma PDF és FlipBook formátumban az alábbi hivatkozásokon érhető el:

Teljes felbontású, nyomtatható változat:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2019/lidercfeny_akf_201909.pdf

Kis felbontású, mobilra, tabletre szánt változat:
http://www.lidercfeny.hu/download/akf/2019/small/lidercfeny_akf_201909_small.pdf

FlipBook:
http://flip.lidercfeny.hu

Örül, és szórakozva kulturálódik!

2019. szeptember 29., vasárnap

Köcsky Rudolf: Panelfónia

Már megint azzal jön át, hogy túl sokat hall. Apró lábak dobogását, meg a tévéből Stohl András magyar hangját, egy székláb koppanását a linóleumon, meg hogy mindez tarthatatlan és egyszersmind tűrhetetlen. Egy szuszra darálja el a litániát, azt a hosszú, évtizedek alatt begyakorolt mantrát, amit idestova nyolc éve minden héten van szerencsém magaménak is tudni egy kicsit, amióta beköltöztem a harmadikra. Miközben beszél, eszembe jut, hogy elfelejtettem tepertőt venni, pedig akciós volt a Sparban, és jó lett volna a görhönyhöz. Néha azért nem felejtek el bólogatni, nehogy azt higgye, fontosságának csupán kelléke vagyok, nem pedig bizonyítéka. Miután kivörösödve elköszön, sokáig keresem a gyereket vagy a kutyát, de merthogy nem határozta meg az apró lábakhoz tartozó életforma további ismertetőjegyeit, végül úgy vélem, rám vonatkozik a dühödt számvetés első pontja. Azóta bútorról bútorra mászom a lakásban, kivéve az előszobában. Ott repülnöm kell, mert a kis lócán kívül csak egy tükör van átellenben a falon. Ennyi fér.
Az a baj, hogy tényleg túl sok a hang. Amikor ráncigálja a reluxát, mintha az agyam puha rostjait reszelné, akár egy zsenge káposzta torzs melletti részét a cvekedlihez. Máskor meg nyikorog az ablaka szellőztetés közben. Tegnap már azt is hallani véltem, ahogy a növényei fojtó folytonossággal nőnek az erkélyen. Lelki szemeim előtt az azáleák bimbói hangos pattogással bomlottak szét, mint kukoricaszemek a forró, sistergő olajban. Extradurált zajforrás.
Megőrjítenek a hangok, mondja. Megőrjít, hogy ezt kell hallgatnom, gondolom. A keze folyamatosan jár, miközben beszél, és a májfoltok remegő táncot járnak a pergamenvékony bőrbe csomagolt kéztőcsontokon. Azt kérdi, meddig kell még tűrnie. Azt kérdem magamban, meddig tart még. Figyelem a szája sarkát, ahonnan apró nyálcsepp buggyan elő minden egyes kiejtett „b” betűnél, és megvilágosodom. Élvezettel ecseteli a csövek csapkodását a falban, amiért – a végeláthatatlan zsörtölődés zsigeri szózatát magamra vállalva – a fagyhalál és a radiátor hőfokának megemelése közt inkább az utóbbit mertem választani. Közben megvilágosodom: ő kuperózisban szenved, én meg tanácstalanságban. Azt mondja, belefáradt ebbe. Azt gondolom, ha belefáradt volna, nem jön fel a harmadikra. Mégis itt van, botját az ajtóm félfájának támasztja, és szikáron áll, nehogy gyengének tűnjön előttem. Én ugyan ötven vagyok, ő meg felülről közelít a százhoz, de mégis elértem az óvatoskodását, hiszen a tésztát magam dagasztom a kenyérhez.
Sosem tűnnek el a hangok. Szerintem egy jó ideje már mind a ketten képzelődünk, de ő nem állja meg szó nélkül. Mindig el kell mondania mindent mindenről, nehogy elfelejtsen vagy kihagyjon valamit, esetleg ne hallgassam végig, vagy kevesebb időt szánjak rá a sajátomból, mint amit ő szán arra, hogy begyakorolja a nekem szánt beszédét. Megvetem, de egyben szánom is emiatt.
Gyakran egy szál pongyolában hallgatom végig, nehogy a kabátom suhogása megzavarja, ő meg télen-nyáron szakadatlan, mindig ugyanabban a csíkos fürdőköpenyben és barna bőrpapucsban jelentkezik. Néha úgy érzem, ez az öltözék csak nekem szól. Múltkor behívtam, hogy ne a lépcsőházban ácsorogjunk mindig, de a teakonyhában kitöltött kávé mellett dadogni kezdett, ezért megállapodtunk, hogy visszavonulunk az ajtóba. Az ismert terepen végül új erőre kapott a magabiztossága.
Már megint ő az. Egyszerűen senki más nem kopogtat ilyen ingerülten és egyszersmind ennyire unottan. Kezd belefáradni, de még kitartóan ideges. Életben tartjuk a zajainkkal. Messziről megismerni a kopogtatását. Van, hogy azelőtt megismerni, mielőtt a bütykös ujja hozzáérne a laminált ajtólaphoz, ami a keze nyomán kissé már megkopott a kukucskáló alatt.
Magasan kopogtat, nehogy a hang elguruljon a lábunk között.
Ingerülten kopogtat, nehogy azt higgyük, nekünk mindent lehet.
Ma rajtad van a sor. Nyiss ajtót, légy szíves!