2016. szeptember 10., szombat

Szilágyi Heléna interjú - 2016. szeptember



Mit tudhatunk rólad?
Annak ellenére, hogy emberekkel dolgozom és írásaim során sok minden kiderülhet rólam, nem vagyok éppen egy szószátyár alkat. Röviden annyit rólam, hogy olykor elkap a gépszíj, na jó… örökösen teszek-veszek, tanulok, rajzolok, írok. Talán, mert nehezen tűröm a monoton hétköznapokat. Egyébként pszichológus és grafikus vagyok a papírjaimat nézve. Egyébként mind a két szakma tagjai úgy nyilatkoznak magukról, hogy ők nyitottak, különcök, megfigyelők az életben. Úgy érzem, ezek rám duplán igazak.

Az első lépések a szakadék felé, avagy mikor jöttél rá, hogy író leszel?
Mindig is introvertált kölyök voltam, az írással szórakoztattam magam. Alsós koromban állatokról írtam. Hol a biológiájukról, hol meséket találtam ki. Tizenkét évesen már rendszeressé vált a grafomániám, és, amikor megkérdezték, mi leszek, rögtön rávágtam, hogy író. De persze, már akkor tisztában voltam vele, hogy valami piacképes szakmára is szükségem lesz mellé.

Kik a kedvenc alkotóid, mennyire hatottak rád az írói stílusod kialakulásában?
Vannak egy páran. Ha fantasyról, horrorról és az írói stílusról van szó, akkor Stephen King, Rob Thurman és Neil Gaiman. Ha romantikus történetről, akkor Jane Austen. Ha korszakról, akkor imádom a sötét romantika időszakát és a gótikus történeteket. Viszont a magyarok között is akad ám kedvencem, mint Benyák Zoltán, vagy Gaál Viktor. Ezek az írók és regényeik mind hatottak rám, az írásaik belém épültek és segítettek, hogy kialakuljon a saját írói stílusom. Ami persze még alakulóban van, és folyamatosan lesz is még.



Nemrég jelent meg az Ahol a part szakad című regényed. Mesélj erről egy kicsit!
Az Ahol a part szakad gondolata még a gimnáziumi éveim alatt megszületett, a valóságban is már három-négy éve porosodott a többi kéziratommal együtt. Még abból az időszakomból származik, amikor az ifjúsági, romantikus vonalon mozogtam. Hát, ez is elmúlt nálam, mostanában a fantasy és a horror, ami közel áll hozzám, viszont rengeteget írtam akkoriban, tizenéves fejjel és ezek az írások is közel állnak hozzám. És azokban a körökben, ahol szeretik a hasonló történeteket, pozitív visszajelzéseket kaptam róla/róluk. És hogy kicsit az Ahol a part sztorijáról is meséljek, egy zeneiskolában játszódik, ahol rengeteg elvárás nehezedik a diákok vállára, barátságok szövődnek meg szerelmek, miközben igyekeznek a felszínen maradni a kamaszkor háborgó tengerén.

Milyen volt, amikor először megjelent egy írásod? Hosszú volt az út odáig?
Egészen húszéves koromig csak regényben bírtam gondolkozni. De ugye, azzal nehéz érvényesülni, főleg az elején. Több kéziratom készen állt, de a kiadók nyilván elhajtottak kezdőként, meg természetesen volt és ma is van még hová fejlődnöm. Aztán egyszer az egyik barátnőm küldött egy pályázatot, ahová novellákat vártak, éppen nyári szünet volt az egyetemen, így nekiültem és két-három nap alatt megszületett a Bukott angyal, az első próbálkozásom mind a novellák, mint az irodalmi pályázatok területén. Pár héttel később meg is jelent egy antológiában a Holnap Magazinnál, és utána még jópár írásom is. Rákattantam a pályázatokra. Vágytam a visszajelzést, a kritikát, az eredményeket, hogy lássam, van-e értelme komolyabban foglalkozni az írással.

Az írásaid közül melyekre vagy a legbüszkébb?
A regényeim közül A táltosok öröksége az első olyan írásom, amiben több karaktert és idősíkot mozgatok egyszerre, és történelmi, illetve fantasy elemeket is beleszőttem. Borzasztóan sok tervezést és időt igényelt, hogy megszülessen, ennek ellenére hamar megírtam, szinte minden időmet nekiszentelhettem, mert élveztem írni, kihívás volt, viszont a javítgatás a mai napig is tart. Még mindig nem érzem késznek, viszont büszke vagyok rá, mert hatalmas áttörés volt számomra, hogy hozzá mertem nyúlni egy ennyire komplikált történethez. A novelláim közül a Segítség áll most a legközelebb hozzám, amelyet a korábbi munkahelyemen írtam még, ahol sok-sok hátrányos helyzetű és magatartászavaros gyerekkel dolgoztam együtt. Belőlük merítettem, az ott töltött tíz hónapom eszenciája.
Az eredmények szempontjából a legnagyobb büszkeségem az, hogy 2-300 novella közül az Egymásért harmadik lett a 2011-es Erénynek Erejével pályázaton, amelyet az Új Akropolisz szervezett. Meg persze a Titkok, ami itt, a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház Varázslatos pályázatán lett második!

Két évvel ezelőtt mit gondoltál, hol tartasz két év múlva az íróskodásban, bejöttek a számításaid?
Félévvel ezelőttig úgy éreztem, hogy öt-hat éve állóvízben veszteglek. Pályázgattam, írogattam, kaptam hideget és meleget, viszont antológiáknál tovább nem jutottam. Gondolni nem mertem, de reménykedtem benne, hogy egyszer majd újjászülethetnek a regényeim nyomtatott formában is.

Mit írsz most, mik a közeljövőbeli terveid?

Sok mindent. De két fő csapásvonalon mozgok: a Diabolika regényemen (amelynek az előtörténete a Kalandok és Kalandozók második kötetében meg is jelent), és a Dévald novellasorozaton. Mind s kettő dark vagy urban fantasy zsánerhez áll a legközelebb. Remélem, ha nem is mind a kettőt, de legalább az egyiket decemberig befejezem. Ezeken kivül olykor becsúszik egy-egy novella is, ha látok valami izgi pályázatot. Meg a régebbi regényeimet javítgatom, amiket folyamatosan jelentetek meg a Colorcom Kiadó színei alatt. Nem unatkozom, annyi biztos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése