–
Mit tudhatunk rólad?
Annak
ellenére, hogy emberekkel dolgozom és írásaim során sok minden
kiderülhet rólam, nem vagyok éppen egy szószátyár alkat.
Röviden annyit rólam, hogy olykor elkap a gépszíj, na jó…
örökösen teszek-veszek, tanulok, rajzolok, írok. Talán, mert
nehezen tűröm a monoton hétköznapokat. Egyébként pszichológus
és grafikus vagyok a papírjaimat nézve. Egyébként mind a két
szakma tagjai úgy nyilatkoznak magukról, hogy ők nyitottak,
különcök, megfigyelők az életben. Úgy érzem, ezek rám duplán
igazak.
–
Az első lépések a szakadék felé, avagy mikor jöttél rá,
hogy író leszel?
Mindig
is introvertált kölyök voltam, az írással szórakoztattam magam.
Alsós koromban állatokról írtam. Hol a biológiájukról, hol
meséket találtam ki. Tizenkét évesen már rendszeressé vált a
grafomániám, és, amikor megkérdezték, mi leszek, rögtön
rávágtam, hogy író. De persze, már akkor tisztában voltam vele,
hogy valami piacképes szakmára is szükségem lesz mellé.
–
Kik a kedvenc alkotóid, mennyire hatottak
rád az írói stílusod kialakulásában?
Vannak
egy páran. Ha fantasyról, horrorról és az írói stílusról van
szó, akkor Stephen King, Rob Thurman és Neil Gaiman. Ha romantikus
történetről, akkor Jane Austen. Ha korszakról, akkor imádom a
sötét romantika időszakát és a gótikus történeteket. Viszont
a magyarok között is akad ám kedvencem, mint Benyák Zoltán, vagy
Gaál Viktor. Ezek az írók és regényeik mind hatottak rám, az
írásaik belém épültek és segítettek, hogy kialakuljon a saját
írói stílusom. Ami persze még alakulóban van, és folyamatosan
lesz is még.
–
Nemrég jelent meg az Ahol a part szakad című regényed. Mesélj
erről egy kicsit!
Az
Ahol a part szakad gondolata még a gimnáziumi éveim alatt
megszületett, a valóságban is már három-négy éve porosodott a
többi kéziratommal együtt. Még abból az időszakomból
származik, amikor az ifjúsági, romantikus vonalon mozogtam. Hát,
ez is elmúlt nálam, mostanában a fantasy és a horror, ami közel
áll hozzám, viszont rengeteget írtam akkoriban, tizenéves fejjel
és ezek az írások is közel állnak hozzám. És azokban a
körökben, ahol szeretik a hasonló történeteket, pozitív
visszajelzéseket kaptam róla/róluk. És hogy kicsit az Ahol a part
sztorijáról is meséljek, egy zeneiskolában játszódik, ahol
rengeteg elvárás nehezedik a diákok vállára, barátságok
szövődnek meg szerelmek, miközben igyekeznek a felszínen maradni
a kamaszkor háborgó tengerén.
–
Milyen volt, amikor először megjelent egy
írásod? Hosszú volt az út odáig?
Egészen
húszéves koromig csak regényben bírtam gondolkozni. De ugye,
azzal nehéz érvényesülni, főleg az elején. Több kéziratom
készen állt, de a kiadók nyilván elhajtottak kezdőként, meg
természetesen volt és ma is van még hová fejlődnöm. Aztán
egyszer az egyik barátnőm küldött egy pályázatot, ahová
novellákat vártak, éppen nyári szünet volt az egyetemen, így
nekiültem és két-három nap alatt megszületett a Bukott angyal,
az első próbálkozásom mind a novellák, mint az irodalmi
pályázatok területén. Pár héttel később meg is jelent egy
antológiában a Holnap Magazinnál, és utána még jópár írásom
is. Rákattantam a pályázatokra. Vágytam a visszajelzést, a
kritikát, az eredményeket, hogy lássam, van-e értelme komolyabban
foglalkozni az írással.
–
Az írásaid közül melyekre vagy a legbüszkébb?
A
regényeim közül A táltosok öröksége az első olyan írásom,
amiben több karaktert és idősíkot mozgatok egyszerre, és
történelmi, illetve fantasy elemeket is beleszőttem. Borzasztóan
sok tervezést és időt igényelt, hogy megszülessen, ennek
ellenére hamar megírtam, szinte minden időmet nekiszentelhettem,
mert élveztem írni, kihívás volt, viszont a javítgatás a mai
napig is tart. Még mindig nem érzem késznek, viszont büszke
vagyok rá, mert hatalmas áttörés volt számomra, hogy hozzá
mertem nyúlni egy ennyire komplikált történethez. A novelláim
közül a Segítség áll most a legközelebb hozzám, amelyet a
korábbi munkahelyemen írtam még, ahol sok-sok hátrányos helyzetű
és magatartászavaros gyerekkel dolgoztam együtt. Belőlük
merítettem, az ott töltött tíz hónapom eszenciája.
Az
eredmények szempontjából a legnagyobb büszkeségem az, hogy 2-300
novella közül az Egymásért harmadik lett a 2011-es Erénynek
Erejével pályázaton, amelyet az Új Akropolisz szervezett. Meg
persze a Titkok, ami itt, a Nyakonöntött Próbagoblin
Szolgáltatóház Varázslatos pályázatán lett második!
–
Két évvel ezelőtt mit gondoltál, hol
tartasz két év múlva az íróskodásban, bejöttek a számításaid?
Félévvel
ezelőttig úgy éreztem, hogy öt-hat éve állóvízben veszteglek.
Pályázgattam, írogattam, kaptam hideget és meleget, viszont
antológiáknál tovább nem jutottam. Gondolni nem mertem, de
reménykedtem benne, hogy egyszer majd újjászülethetnek a
regényeim nyomtatott formában is.
–
Mit írsz most, mik a közeljövőbeli terveid?
Sok
mindent. De két fő csapásvonalon mozgok: a Diabolika regényemen
(amelynek az előtörténete a Kalandok és Kalandozók második
kötetében meg is jelent), és a Dévald novellasorozaton. Mind s
kettő dark vagy urban fantasy zsánerhez áll a legközelebb.
Remélem, ha nem is mind a kettőt, de legalább az egyiket
decemberig befejezem. Ezeken kivül olykor becsúszik egy-egy novella
is, ha látok valami izgi pályázatot. Meg a régebbi regényeimet
javítgatom, amiket folyamatosan jelentetek meg a Colorcom Kiadó
színei alatt. Nem unatkozom, annyi biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése