2016. szeptember 20., kedd

Harrison Fawcett/Fonyódi Tibor interjú - 2016. szeptember



Hosszú az út? :)

– Rettenetesen, habár úgy érzem, hogy huss, egy pillanat alatt elröppent ezt a tizenhárom év, ami, ha jól belegondolunk, valójában tizenhat, tudniillik tettem én már olyan kijelentést, hogy a scifi írói pályafutásomat hivatalosan a 2000-ben megjelent Korona hatalmával zártam le, a 2013-as Jó nap ez a halálra amolyan bon mot volt, ma már nem is része a kánonnak, ahogy egy 2015-ös könyvhéti video-riportban kifejtettem többé nem jelenhet meg.


További két kisregényeddel együtt, ha jól emlékszem.

– A Hogyan legyünk Sherlock Holmes, és a Jó nap ez a halálra került ki a kánonból, a Szűz infrafénybennel kapcsolatban viszont meggondoltam magam: egy erős átdolgozást követően – ami teljes átdolgozást és komoly hozzáírást jelent a rövidsége miatt – elvileg újra kiadható. Az más kérdés, hogy ezt a munkát, mikor tudom elvégezni.


Pontosan mit értsünk az alatt, hogy a sorozat egyes darabjai nem kanonizáltak?

– A Jó nap ezt a halálra írásának idején volt egy határozott elképzelésem arról, hogyan kapcsoljam össze a Katedrális és Brett Shaw világát: Brett Shaw a Korona hatalmából ismert Stenonis oldalán elindul, hogy megkeresse a Katedrálist, mindeközben fertőzést kapott egy StockBauertől. Hát, gyerekek, utóbbi például akkora baromság, mint a sivatagi tömeglélektan. Utána következett 13 év alkotói szünet, de már tavaly tudtam, hogy a Jó nap ez a halálra nem érvényes, csak bezavar a képbe, például az évszámok sem stimmelnek. Mást nem tehetek, minthogy többé nem lehet kiadni. A Holmes pedig a sorozat nyitódarabja volt, ami az érvényes világkronológia szerint elvileg a legutolsó Brett Shaw sztori. Írásakor – ez 1997-ben volt és 98-ban jelent meg – nemhogy a Mysterious Universe-ről, de még a Brett Shaw-sorozatról sem volt határozott elképzelésem. Ahol most állunk, onnan nehezem tudom elképzelni például, hogy Brett Shaw-ból negyven éves korára biztonsági őr lesz egy kirándulóhajón.


Mysterious Universe. Hogyan látod most ezt a világot? Mi változott az eltelt évek alatt?

– A Mysterious Universe valójában egy gyűjtőfogalom. Sőt, egy időben, olyan 2005 magasságában, kifejezetten azt gondoltam róla, hogy nem egy koherens világot jelent, hanem a space opera stíluseszközeinek felhasználásával megírt önálló szekciók sorozatát, és ezeknek a szekcióknak semmi közük egymáshoz azon kívül, hogy a harmincadik század perspektívájából a hős néha-néha visszatekint a múltra, és elmondja, hogy, á, az nem úgy volt… én meg mindent átdolgozhatok, ami eddig megjelent tőlem. A visszatérésemmel ez az áldatlan állapot megszűnt: a Hosszú út a trónig, bébivel kezdődően jönnek MU egészét átfogó átkötő-regények, ezeket vagy én írom, vagy mások írják, de az biztos, hogy ott leszek és árgus szemmel figyelek.



1998-1999. Katedrális. Azaz: A katedrális harcosai, A katedrális legendája. Hogyan emlékszel vissza a világ teremtésére, ami akkor még nem is volt Mysterious Universe?

– A Katedrálist 1994 szeptemberében kezdtem el írni. Létezik két ősváltozat, ezek máig megvannak, és szabályosan rettegek attól, hogy a tudtom nélkül valaki kiadja őket. Vannak a műben olyan jelenetek, melyek már a nyolcvanas évek közepén papíron voltak. A StockBauer és az Ópiumkeringőben megjelenő William Martin figurája már 79-ben létezett, kis híján negyven évvel ezelőtt. Hát az nem ma volt! Ezekben az években felszabadultan, minden kötelezettség nélkül és nagyon rosszul írtam. Most sem vagyok egy Thomas Pynchon, de azért van valami fejlődés. Tulajdonképpen a Harrison Fawcett néven publikált regényeim, azoknak az álmaimnak a manifesztumai, melyek gyerekkorom óta meghatározóak az életemben, mondhatni máig kísértenek. Őszintén szólva, ha valaki a kilencvenes évek derekán azt mondja, hogy író leszek és meg is élek belőle, ráhívom az ügyeletet, hogy, hé, itt van az a pali, akit napok óta keresnek az ápolók.


A Cherubion Kiadó után következett az Inomi. Mi változott akkoriban?

– Tegyük hozzá: három év szünet után. 2000 és 2003 között a Kalandor kiadónál dolgoztunk a Sándorral (Szélesi Sándor), akkor kezdtem el írni azokat a regényeimet, amiket most jelentett meg sorra a Gold Book második kiadásban az új történelmi regényeimmel együtt. Az Inomi ígéretes üzleti vállalkozásnak indult, aztán pár év után kifulladt, Sándort kérdezd a részletekről. Akkor már nem számítottam aktív scifi írónak, nem folytam bele a MU ügyeibe sem, a szekeret Sándor, illetve azok az írók tolták tovább, aki akkoriban kapcsolódtak be a világépítésbe. Az Inomi után következett Sándor saját vállalkozása, a Graal Kiadó. Hogy mi változott akkoriban? Tök őszinte leszek, az Inomi például szépen fizetett.


Majd a rövid Graal-os időszak után pedig a Tuan Kiadó...

– A Tuan 2008-tól jelentet meg MU-t, azt hiszem, egy antológiával indított, ez volt a Katedrális őrzői, és a következő évben jött ki a Korona hatalma második kiadása. A Tuan és a Delta – náluk van a Katedrális 2007 óta – már akkor szorgalmazta, hogy írjak új Brett Shaw történetet, de elzárkóztam előle. Ezekben az években fordult komolyra a forgatókönyvírói pályafutásom, és nem volt időm másra a filmen kívül. Gyakorlatilag most sincs, a Gold Booknak öt éve tartozom a Fokossal, ami a Torda-trilógia zárókötete. Öt év alatt nem tudtam befejezni, de jövőre akkor is megjelenik, ha megairák potyognak az égből.



És tizenhárom évvel a Jó nap ez a halálra után megjelenik a Hosszú út. Gondoltad volna? :)

– Két éve még nem. De nagyjából egy évvel ezelőtt már körvonalazódott valami. Bayer Tibi 2014-ben megkeresett, hogy szeretné megjelentetni a régi Brett Shaw-sztorikat, közben Sándort is agitálta, hogy folytassa a Ketchikan-sorozatát, a Vadászat egy szimurgra után. Bayer előállt egy működőképesnek látszó konstrukcióval, és elfogadtam az ajánlatát. Ebben a konstrukcióban egy új Shaw-regényre szerződtünk, és úgy döntöttem, hogy azt a Hosszú út a trónig, bébit fogom megírni, amit már a Korona hatalma első kiadásának reklámoldalán meghirdettem, szóval tizenhat évvel ezelőtt.



Amint az előrendelések száma is mutatja, régen és nagyon várt könyv a Hosszú út a trónig, bébi.

– Az előrendelés közben átváltott sima webes rendelésre a Tuan oldalán, hírek szerint sikerült megdöntenem egy rakás rekordot. Majd meglátjuk hol áll meg a végén, az biztos, hogy a fogyás mértéke nagyban befolyásolja a további döntéseimet, a folyatáshoz persze kell egy új konstrukció is, amit a Tuan nyilván időben ki fog dolgozni.


– „...Brett Shaw-nak egyetlen esélye marad visszatérni a jövőbe: bármi áron, de meg kell találnia azt a legendák homályába vesző, az időutazás technológiáját kifejlesztő Katedrálist, amelynek sosem hitt a létezésében...” Azért reméljük, hogy mind Brett Shaw, mint Harrison Fawcett visszatér? :)

– Hát, ahogy előbb mondtam, várom a piac és a kiadó visszajelzéseit. Határozott elképzelésem van, hogyan folytatom a sorozatot, vagy hogyan engedem folytatni másoknak, ha ennek határozott időn belül megteremtődnek a feltételei.


Mostanság újra fellendülni látszik az MU, ami a megjelenő regényeket illeti. Ehhez az kellett, hogy Fawcett végre befejezze a Hosszú utat? :)

– Szerintem nagy lökést kap tőle a sorozat. Persze majd a piac reagál, és a kiadó levonja belőle a tanulságokat. Az biztos, hogy heteken belül érkezik Sheenard Excaliburjának második, átdolgozott kiadása, és bekapcsolódik egy új író a Mysterious Universe világépítésbe. Michael Walden (Waldmann Szabolcs) jelentkezik a Paul Wittgen- sorozat első regényével, és a kiadói tervek szerint még az idén megjelenik Valyon Tamás első és Dave Howard (Mészáros László) negyedik MU-regénye. A 2017-es kínálatból egyelőre az Excalibur keresése második kötete és Walden következő regénye a biztos.


Egyik kedvenc MU regényem I. M. Brodtól a Tüske a köröm alatt. Neked mi róla a véleményed?

– Imádtam. Mindig szerettem a Raymond Chandler regényeket, gyakorlatilag ezeken nőttem fel. Brod valami hasonlót akart írni, és véleményem szerint sikerült. A keményöklű, magányos zsaru figurája mindig is bejött nekem, valahol Brett Shaw is hasonló, mondjuk ő nem nyomoz, inkább lő, aztán kérdez. Hozzáteszem a Hosszú út a trónig, bébiben már sokkal higgadtabb, mint az előző sztorikban. Szerintem nem ő változott, hanem én; a regény és az író oda-vissza írják egymást.


Sheenard egyszer azt mondta, hogy számára egy MU regény megírása más, mint más témájú regényeié, többek között gyorsabb... ;)

– Minden írónak megvan a sajátos munkamódszere. A stílus és a nézőpont nem föltétlenül meghatározó, nem merném kijelenteni, hogy E/1-ben könnyebben és gyorsabban lehet írni, mint E/3-ban, ezt írója válogatja. Ma már nem írok olyan gyorsan, mint pályafutásom elején, de amennyit lassultam, annyival lettem pontosabb, legalább is remélem. Az biztos, hogy sokat köszönhetek a forgatókönyvírásnak, ahol sztori, cselekmény és erős karakterek és frappáns dialógusok hiányában csak piszkolod a papírt és akkor hol vagy még attól, hogy milliókért eladd, amit írtál, és azt gyártásba is helyezzék. Hogy a stílus és a mondanivaló mennyivel lett jobb és több, majd az olvasók eldöntik; a kritikusnak nincs mindig, mindenben igaza, de az olvasónak igen.


Ez egy szép gesztus az olvasó felé. Megjegyzem a kritikus ugyanúgy olvasó.

– Egyszer majd szívesen beszélek a kritikus olvasó és az olvasó kritikus közti különbségekről. Most elégedj meg annyival felvezetésnek, mintegy mottóként, hogy sokan nem azt szeretik, amire vágynak, hanem magát a vágyat szeretik.


Ezt kifejthetnéd!

– Figyeld a szómat: egyszer!


Egy könyv megírása – gondolom – hosszabb és magányosabb feladat, mint egy forgatókönyvé. Hiányzott neked ez az állapot vagy inkább szokatlan volt, amíg befejezted a regényt?

– Azért arról nem szabad megfeledkezni, hogy a tizenhárom éves szünet a fantasztikus irodalomban, magában az irodalomban nem jelentett teljes tétlenséget. 2003 óta, ha jól számolom négy regényt írtam, köztük a történelmi-regény zsánerben főművemnek tekintett Naptól vagyok, holdtól vagyokat és egy memoárt Hajasbaba címmel, ami csak angolul olvasható. Kérdésedre visszatérve: a forgatókönyvírás egészen más műfaj, még csak nem is ugyanaz a sportág. Ugyan, ott is betűket kell sorba rakni, a szavak és mondatok ugyanúgy értelmet nyernek, mindazonáltal a forgatókönyvnek semmi köze az irodalomhoz, csak a filmkészítés első kreatív lépcsőfoka. Tény, hogy a forgatókönyv gyorsabban elkészül, mint egy regény, és nem csupán több, hanem sokkal több pénzt lehet vele keresni, mint regényírással, de nem könnyebb meló, aki ezt hiszi téved. Ha valami hiányzott, az Brett Shaw és a Katedrális világa, az a hangulat, amit sugároznak magukból. A Hosszú út írásának elején kicsit szokatlan volt, vagy inkább elfelejtett, újra bele kellett rázódnom, de az első két fejezet után már ment, mint a karikacsapás. Aki írt már regényt és képes azonosulni azzal, amit ír, annak tudnia kell, hisz tapasztalta, hogy a regény önmagát írja, az író csak lejegyzi, ami történik.



Hogy halad az Ópiumkeringő angol fordítása?

– Elkészült. Az angol anyanyelvű tesztolvasók szerint nagyon jó lett. Most készül az angol és orosz nyelvű portfólióm. Ha bármi említésre méltó történik, tudni fogtok róla.


Mik a közeljövőbeli terveid, min dolgozol jelenleg?

– Béres József, a Béres Csepp megalkotójának életről írok egy két részes tv-filmet, aztán befejezem Robert Yugovich Olja című regénye alapján készülő forgatókönyvem első draftját, és ha mindezzel végzek, nagyjából november elején, nekifeszülök a Fokosnak és befejezem. Ezzel a regényemmel búcsúzom a magyar történelemtől, mint feldolgozandó tematikától. Forgatókönyvíróként 2017 szeptemberéig be vagyok táblázva, regényírásra februártól kezdődően lesz kreatív kapacitáson. Mielőtt kérdeznéd, még nem tudom, mi következik a Fokos után.



Sokan örülnének a Katedrális alkonyának.

– Én is. Aggodalomra semmi ok, fél lábon állva kibírjuk azt a huszonhat évet, mire megírom.

Ez nyilván poén volt!

– És milyen rossz.


Még egy utolsó kérdés. Molyos közösségben fültanúja voltam egy kisebb vitának, hogy a „Hosszú út a trónig, bébi” a magyar nyelv szabályai szerint „Hosszú az út a trónig, bébi” kéne, hogy legyen. Mi a véleményed erről?


– Most mondhatnám, hogy a regényből kiolvasható, hogy miért ez a cím és miért így, de inkább azt mondom, hogy Márai Sándor szerint az író egy idő után már nem a mondatot csiszolja, hanem a gondolatot. Pontosan ez történt. Van persze populárisabb magyarázatom is: mindkét forma helyes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése