84. fejezet
Dalolj, dalolj, kismadár!
írta Vihartáncos
A sárkánykígyó hatalmas, végeláthatatlan testével körülöleli az énekét rekedten kántáló Tamarist, és az előtte térdelő, szilánkosra tört elméjű árnymestert.
Elan végre összeszedi magát. Nem akarja megvárni a végkifejletet. Nem veszítheti el a húgát még egyszer! Nem itt, nem most, és pláne nem így!
A csillámbogarak azonnal utat nyitnak neki, a férfi pedig késlekedés nélkül, lendületből ugrik, hogy a lányt kiszakítsa az elkárhozottnak tetsző körből.
Mégis későn teszi mindezt. Tamaris teste felemelkedik és ívbe feszül, a sárkány pedig hosszan ágaskodik fel. Töredékpillanatra minden mozdulatlanságba merevül, aztán a lányon keresztül csap le áldozatára.
Mindenkit ledönt a lábáról a hatalmas erővel kirobbanó energia, Elant röptében csapja a földhöz.
Az árnyak keveredése a fénnyel olyan sodró lendületű, mint két erőteljes folyó találkozása, tölcsérszerűen kavarodik fel a jelenet körül, iszonyú erővel rántva magával mindenkit.
Egy sóhajjal tűnnek el a teremből, mintha soha ott sem lettek volna. Helyükön, és az eltűntek nyomán fekete és fehér szirmú virágokból szóródnak szét csilingelve az arany és ezüst csillámporok.
Tamaris énekének utolsó hangja még hosszan visszhangzik.
Dalolj, dalolj kismadár
Dalod az árnnyal táncot jár
Éjből és fényből végtelen ár
Végvesztő víg halál
Repülj, repülj kismadár
Szárnyad a széllel vágtat már
Éneked lelkeket járjon át
Árnyak Árnya vár
Világfa, világfa ébredj hát
Álmod a nappal vért kíván
Elveszett árnyadat megtaláld
Árnydalnok útja jár
Dalolj, dalolj, kisleány
Dalod a fénnyel táncot jár
Énekeld életed dallamát
Hívd az éltető-víg Sárkányfát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése