Megjelent a Street Writer – kallódó novellák első száma

A napokban jelent meg a Street Writer első száma. Az alkotók válaszolnak a körkérdésre.

– Mi ez a Street Writer? Hogy kezdődött, te hogyan csöppentél a közepébe? Miről szól a novellád?

Novák Gábor: Az egész a Herczeg Szonja novella gerilla projektjéről szóló velvetes cikkel kezdődött (nem, nem olvasok rendszeresen velvetet, egy kedves kolléganőm linkelte be nekem az ominózus riportot). Az ötlet, hogy tömegközlekedési eszközökön, megállókban, a város legkülönfélébb pontjain alternatívát kínáljunk az utazóközönségnek, hogy a facebook hírfolyam napi századik végiggörgetése helyett egy kis irodalommal frissítse fel elméjét. Amiben tovább léptünk, hogy szellemi termékünknek folyóirat jelleget adtunk, hátha a külcsín jobban a belbecsre irányítja az olvasók figyelmét.

A kiadvány demokratikus keretek között készül: ki a címet adta a magazinhoz, ki a borítót, ki a novelláit. Underground módon terjesztjük az áldást, ha kell, gerillamarketing-eszközökkel is dolgozunk. Remélem, sikerül egy kis pezsgést generálnunk; nekem már van is pár ötletem, amivel tovább népszerűsíthetjük az olvasást és a magazinunkat.

A novellám a zene erejéről szól – ha az elolvasása után akár csak egy ember is kedvet kap hozzá, hogy utánanézzen az írásomban említett előadóknak és zeneszerzőknek, úgy érzem, már megérte a dolog.

Kovács Gábor: Az ötlet Herczeg Szonjától származik, aki a saját novelláit kezdte gerilla marketing módon terjeszteni villamosmegállókban, buszon, metrón. Mi csak tovább fejlesztettük az ötletet azzal a szándékkal, hogy a lakosság utazás közben ne felesleges információkkal mérgezze az agyát miközben a telefonját használja unaloműzőnek, hanem tartalmasabb, esetleg elgondolkodtató írásokat olvasson.

Mint kiderült, az írói exhibicionizmus kompatibilis az elgondolással, így néhány hét alatt meg is születhetett a kiadvány, amire már a megjelenés előtt is nagyobb igény mutatkozott a vártnál. A fiókban porosodó kiadatlan ám megjelenésre érdemes novellák gyűjtőhelyeként terveztük meg ezt a teljesen underground újságot, ahova folyamatosan várjuk akár a már használt írásokat.

Az én novellám is egy 1956-os forradalomhoz kapcsolódó pályázatról kihullott anyag, amit nem szerettem volna szemétbe dobni.

V. Z. Fruzsi: Craz kérésére csatlakoztam a megmozduláshoz, és épp volt elfekvőben novellám... A Street Writer szerintem kicsit értékteremtés, kicsit lázadás.

A novellám korunk egyik legkomolyabb problémájára igyekszik felhívni a figyelmet, sajátos szimbolikával. Ha az olvasót gondolkodóba ejti, az már félsiker.

Magola Roland: Kovács Gábor dobta fel a labdát, hogy vannak-e merevlemezen kiberporosodó novelláim egy ingyenes terjesztésű magazinhoz, melynek célja felkelteni az emberek olvasóvágyát.

A novellám a kezdő írók tipikus jellem- és írástechnikai hibáit parodizálja.

Craz: Valami karcolat.hu oldalon jött szembe az ötlet és a felhívás, aztán gyorsan összeállt az elkövetők csapata. Van szerencsém ismerni néhány éve az alkotókat, így én is szívesen csatlakoztam.

A Dallamtapadás a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház fantasy világán játszódik, Sárkányszikla egy délelőttjét mutatja be (ő egy átlagos hegyvidéki törpe, nem dombitörpe), a fő cselekményszál, hogyan szerez frissen vágott macskafarkakat.

Az első szám tartalma:

V. Z. Fruzsi: A manó

Novák Gábor: Chess and jazz

Craz: Dallamtapadás

Magola Roland: Így írtam én

Kovács Gábor: Este jövök

Fellehető véletlenszerű helyeken, valamint 1068 Budapest, Vörösmarty utca 25., Panda Print stúdió.