80. fejezet
Aki másnak árnyat ás
írta Vihartáncos
Tamaris repül. Látja maga alatt a folyosó egy részét. Azt a részt, ahol a fegyveresek állnak és döbbenten, ereikben egyre gyorsabban zubogó adrenalinnal forgatják a fejüket.
Úgysem tehetnek semmit sem. A lány uralja az árnyakat, az övéket is.
Tamaris játszik. Kinyúl a falon és behúzza az egyik meglepett egyenruhást. Áldozata messze visszhangzó sikollyal zuhan a mélybe. Kacagva húzza le a másikat a lábánál fogva, aki meglepetésében csendben tűnik el alatta.
Tamaris újfent énekel. Ezúttal a plafonon át vetődik az egyik, immáron rettegő férfi nyakába, hogy eltüntesse őt a padlóra vetült, saját árnyékában.
Eszevezett tüzelésbe kezdenek a megmaradtak. Lövik a plafont, rongyossá lyuggatják a szőnyeget, a pusztulás mintáját kaparják lövedékből a falakra.
Ám sorra vesznek el, míg végül nem marad más, mint az, aki először megszólalt.
Reszkető kezében csörög a fegyver fémje, szeme természetellenesen kigúvad, mielőtt felakadna. Halálát saját társai okozták. Nem a lányt tömték ki ólommal.
A szerencsétlen sorsú férfi véresen habzó szájjal, rángatózva, maga alá vizelve nézi a távolodó Tamaris hátát, mielőtt kilehelné a lelkét.
A kórteremből négykézláb kilépő nőből feltör a kétségbeesett zokogás, amint meglátja az éneklő lány árnyát a falon.
Az nem az ő árnya.
Az egy kegyetlen szörnyeteg képe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése