73. fejezet
Több éhes száj, több kivert fog
írta Early Moon
Sejhaj orrát facsarta a goblin ruhájából áradó állott szag, így még gyorsabban szedte a lábát, hogy a menetszél elvigye a bűzt.
– Most pedig elmondod, hogy kerültünk az erdőbe, és ki ez a Hubuluga, de az igazat, különben eltöröm néhány ujjadat!
– Hubuluga varázshasználó.
– Ezt már kitaláltam, újat mondj! – Sejhaj olyat csavart a goblin szabad kezén, hogy az felvisított.
– Könnyű a kicsivel erőszakoskodni! Remélem, a trollokkal is ilyen könnyen elbánsz majd.
– Beszélj már, ne nyávogj annyit! Melyik fajhoz tartozik ez a Hubuluga?
– Goblin – mondta Puki büszkén.
– Ne röhögtess! És mágus?
– Az hát. Mindenki tudja, hogy a goblinok nem jártasak a varázslatokban, de Hubuluga egy teljes évig főállású villámhárítóként dolgozott a Szolgáltatóházban, és ezután mutatkoztak rajta a mágianyavalya jelei. Először kis varázslatokkal kezdte, például péniszleszárítás, agyzsugorítás, aztán elment egy varázshasználó tanfolyamra, tudod, olyan „hét nap alatt máguskirállyá változtatunk” jellegűre, és meglepő módon bejött neki. Azóta Nyakonöntő jobb keze, illetve inkább a bal, mert nem annyira hasznos dolgokat varázsol.
– Vettem észre – szűrte a szavakat a fogai között Sejhaj. Puki folytatta.
– Tegnap ő is beszívott, és ilyenkor eldurvulnak a dolgok. Hidd el, mi még jól jártunk! Egy dombitörpének a kezét cserélte meg a lábával, utána pedig a Nagy Kex istenséghez fohászkodott, a goblinok jóakarójához, hogy segítsen emlékezni, mert lövése sem volt róla, hogyan csinálta. Az a törpe már végleg nyomorék marad.
Sejhaj torka elszorult arra a gondolatra, hogy esetleg a tapimágiával is így járnak, és egész hátralevő életét egy randa goblin simogatásával töltheti.
– Figyelj, vakarék! – emelte meg a hangját. – Mi a terved? Hogy fogod elérni a szétválasztásunkat?
Puki megvakarta a füle tövét.
– Ne aggódj, Hubuluga nem teljesen rosszindulatú, csak imád mások kárára szórakozni. Ő maga mondta, hogy hajlandó lesz helyrehozni, amit velünk művelt, csak jussunk el ma sötétedésig Jelentéktelenfalvára.
– Hová?
– Egy eldugott település, ahol leginkább macskabőrkikészítéssel foglalkoznak. Hubuluga ott nagyvazze – macskakínzó mester – másodállásban, de eléggé elhanyagolja a feladatát, most is csak egy Kókuszpók nevű varázshasználóval akar konzultálni… Legalábbis ezt mondta, amikor az erdőben összetapasztott minket.
– Értem, de hogy kerültünk az erdőbe?
Puki vállat vont.
– Egyszerűen. Te találtad ki, hogy rendezzünk futóversenyt, pedig egymás után kettőt nem tudtál ugyanabba az irányba lépni. Én is csak halványan emlékszem a buli végére. Az rémlik, hogy mi ketten maradtunk talpon, a többiek túl részegek voltak ehhez, de a futóverseny mégsem akart összejönni, mert mozgáskoordinációs és tájékozódási gyengeségeink miatt mindig más irányba indultunk el. Hubuluga a földön fetrengett a röhögéstől, és akkor kaptuk ezt a tapimágiát.
– Aminek semmi értelme, hisz versenyezni így sem lehet.
– Hát, a többieknek tetszett.
Sejhaj a fejét fogta. Valószínűleg máris sokan csámcsognak az egymáshoz csatolt goblin és kalandozó történetén. Persze, ha sikerül észrevétlenül elérniük Jelentéktelenfalvát, és minden jóra fordul, még mindig letagadhatja az egészet. Közben az ösvény szinte észrevehetetlenné vált, és olyan szeszélyesen kanyargott a fák között, mintha ki akarná cselezni a rajta haladókat. Feltehetően egyetlen épeszű lény sem szokott erre járni, tűnődött Sejhaj. A goblin navigált a nyakából, figyelmeztette, ha irányt tévesztett, igyekeztek minél kevesebb zajt csapni.
A Trollmagos Liget trolljainak kivételesen rossz hírük volt, mivel az ő esetükben adódott a legnagyobb különbség az agytérfogat és testsúly között, ami persze aggasztóan gyenge szellemi képességeket jelentett. Ez a jellemzőjük kirívóan magas szintű agresszivitással párosult, ezért elrettentően és magányosan éltek. Igaz ugyan, hogy a futó párkapcsolatokat nem hanyagolták – gyenge szellemi színvonaluk a szaporodást nem gátolta, sőt eléggé előtérbe helyezte, közvetlenül az ivászat és a verekedés közé –, azonban a bandába verődéseket egy általuk hangoztatott elmélet akadályozta, ami így szól: több éhes száj, több kivert fog. Persze a trollkutató és trollgyilkolászó törpék feltették a kérdést: talán valahol mélyen mégis békések? A kivert fogak zavarnák őket? Nem. Sok esetben bebizonyosodott, hogy a verekedést a párkapcsolatokon belül is meg tudják oldani.
Amíg Sejhaj gondolatban összeszedte minden tudását arról, mire számíthatnak a trolloktól, vége szakadt a délelőttnek. Csak néhány útközben talált gyümölcs volt a gyomrukban, a kalandozónő kimerültséget érzett. Émelygése ugyan elmúlt, helyette azonban fickós fejfájást kapott, és ingerlékenysége még inkább fokozódott, amikor a goblin csevegni kezdett.
– Te, Sejhaj! Ha a tapimágia miatt megfognám a melledet, mit tennél?
– Megvernélek.
– Nagyon?
– Parancsolj, egy kis ízelítő – vágta fejbe a nyakában ülő goblint Sejhaj.
– Aúú, ezt ne csináld még egyszer, mert befosok a fájdalomtól, és a te nyakadba kerül a cucc! – vihogott Puki szemtelenül, de Sejhaj nyugalmat erőltetett magára, úgy tett, mintha nem hallotta volna a megjegyzést.
A goblin megvakarta kopasz fejét.
– Hát, ahogy innen felülről elnézem, nehezen találná meg a cickódat a varázslat. Eléggé lemaradtál a mellfejlődésben.
Puff! Nyekk! – Ezt mind a két hangot a goblin adta ki, ahogy orral előre egy fatörzsnek nyomták.
– Te a mellemet mustrálod? – kiabált Sejhaj. – Miközben én cipellek? – Megfogta Pukit, és feltörölte vele az aljnövényzetet.
– Segítség! – kapálózott a goblin, de csak a lábával, mert mindkét keze előrecsúszott a nő ruháján, és a mellrészre tapadt.
Sejhaj szinte fuldoklott a méregtől. Előrángatta kardját, már nem érdekelte, mi fog történni. Lenyiszálom a rohadt kis vakarcs karját, sőt azt is, amit a lába között találok, gondolta, amikor hirtelen felemelkedett a levegőbe.
Felkiáltott fájdalmában, mert a hajánál fogva emelték fel. Látta, ahogy a pofátlan goblin is hasonlóképpen járt, csak ő két hatalmas ujj között vergődött.
Mosolygó troll nőstény nézett szembe velük.
– Núú, milyen szemérmetlenül tapogatjátok egymást nyilvános helyen – mondta rosszalló arckifejezéssel.
Sejhaj kapálózva küzdött, olyan kitartóan, mint hízott morcsák a jégen, közben rémülten vette észre, hogy a kardja nincs nála. Kiejthette a kezéből, ráadásul hátranézve egy másik trollt pillantott meg. Ettől a maradék reménye is elszállt.
Puki éles hangon rikácsolni kezdett.
– Ez a nő veszélyes bűbájos, engem mágiával láncolt magához, nem tudom levenni róla a kezem. Kővé változtat benneteket, ha nem engedtek szabadon.
– Núú, ettünk már néhány furolmányos bűbájoskodót – mondta a hím troll, és egy emberfejnyi méretű kővel a markában közelebb lépett. Sejhaj még hallotta a nőstény figyelmeztetését.
– Nehogy szétloccsantsd a fejét, mint a múltkor, mert megint a földről nyalhatjuk az agyvelőt.
Sejhaj tiltakozott, hogy ő nem bűbájos, de a troll felfogása nem volt elég gyors, vagy csak nem akart kockáztatni. A kalandozónő utolsó gondolata az volt, hogy ha lesz következő élete, azt goblinok gyilkolásával fogja tölteni. Mielőtt elsötétült előtte a világ, fura fény gyúlt a levegőben, lilás varázsszikrák jelentek meg mindkét troll feje körül.
Iszonyatos fejfájással tért magához. Fűillatot érzett, és hogy valaki pofozgatja. Kinyitotta a szemét.
– Ébredj! – suttogott közelről a goblin, de hangját egy öblös alt elnyomta.
– Núúú! Hallottam a gondolataidat. – Nem messze tőlük a nőstény troll kiabált, hatalmas pofont keverve le társának. – Azon méláztál, milyen formás ülepe van a kalandozónak. Talán az enyém nem tetszik?
– Asszony, azt hiszed, én nem hallottam, mire gondolsz? Hogy amíg én a kalandozó agyvelejét szürcsölöm, te két falatra bekapod a goblint? Mindig többet eszel, mint én, ezért nagy a segged – válaszolt a hím, és hasba rúgta kedvesét.
A nőstény troll letört egy vastag ágat, azzal hadonászott.
– Gyere csak édesem, most visszakapod a múltkori koponyatörést!
Puki a szédelgő Sejhajt szólongatta.
– Lépjünk le, mozogj már!
Bevetették magukat a sűrű bokrok közé, az ösvény felől faág reccsenése hallatszott, majd üvöltés.
– Núúúú, ezért kitépem a nyelvedet, úgyis unom az állandó károgásod!
A goblin keze most a nő jobb combjához rögzült, így viszonylag gyorsan tudtak menekülni. Közben Sejhaj nem tudta eldönteni, hogy hasogató fejfájása vagy a goblinundora az erősebb érzés.
