78. fejezet
Árnyam, árnyam, mondd meg nékem!
írta Vihartáncos
Marcusék az Elan által nyitott kapun egy hosszú folyosóra lépnek ki. A plafonba szerelt félgömblámpák visszataszító sárga fényt vetítenek a bordó szőnyegre, vöröses narancsszínre festve a falakat.
- Mindjárt idehányok - közli fintorogva Aron, ahogy undorodva körülnéz.
- Hol is vagyunk pontosan? - érdeklődik Fedoran. Íját készenlétben tartja, három vesszővel az idegén.
- Hol is van Tamaris pontosan? - fordul Lúkras Elan felé.
A férfi behunyja a szemét és kissé széttárja a bal tenyerén az ujjait. A vágás felizzik.
- A folyosó legvégén.
- Menjünk! Akit meglátunk, kérdés nélkül kiiktatjuk. - Marcus lendületesen, de csendben indul meg.
- Hát ez még mindig zseniális - pillant Elan kezére Fedoran. Nem hagyta otthon sem a jókedvét, sem a humorát. Utóbbit megfeketítette az a látomás, amivel Alastor ajándékozta meg. - Van egy véren-árnyjárónk. Tüzet nem köpsz véletlenül?
- Kipróbáljam rajtad?
- Csend legyen és inkább figyeljetek! - pirít rájuk Lúkras ingerülten.
Ahogyan azt Marcus megjósolta, amint felgyógyult, őrjöngésbe kezdett. Ennek kárát pár szék és a konyhai berendezések némelyike látta, ugyanis a többiek parádés reflexszel hajoltak el vagy le, mikor a fiatal férfi dühében célzott röppályára állította valamelyikük felé.
Elan bejelentése, miszerint a vérén keresztül átjuthatnak a lány jelenlegi tartózkodási helyére, némileg csillapította a haragját. Némileg. Azt ugyanis nem tudja kontrollálni, hogy hova fognak épp átkerülni.
“Csodás lesz, ha az épp teázgató Alastor asztalára portálkodjuk át magunkat!”
Marcus hirtelen felemelt kézzel megálljt vezényel. Bent tartja a levegőt egy ideig. A többiek észre sem veszik, hogy leutánozzák. Aztán mesterük lemondóan hunyja be a szemét.
- Tudják, hogy itt vagyunk - suttogja.
- És hol vannak?
- Előttünk! - kiált fel Fedoran. Nyílvesszőinek végei felizzanak, és hamarabb csapódnak a feléjük közeledőkbe, mint a haláluk gondolata.
Egy pillanatra kialszanak a fények és valahol előttük éles vijjogásba kezdenek a riasztók.
Ez a sürgető hang futásra ösztönzi a csapatot.
Egy egyenruhás épp kilép egy ajtón, mikor meglátja a vágtázókat, páni félelemmel menekül vissza.
- Megvagy, te morcsákfattya! - vigyorodik el diadalittasan Lúkras.
- Ne! - Marcus figyelmeztetése későn érkezik.
Bedöntve az ajtót egy hatalmas teremben találják magukat.
A jól felfegyverzett katonák azonnal ráirányítják fegyvereik csövét a rohamozókra, még az emeletről is.
- Majdnem pontosan, mint mindig! - csattintja össze Alastor a zsebóráját. - Ejnye, hát illik rombolni és öldökölni, mikor vendégségben járunk?
- De legalább nem teázik! - morran Aron. Lúkras azonnal szemrevételezi a terepet és rögtön kiszúrja a valódi alakokat és a kivetítéseiket.
Marcus ezúttal felkészültebb.
Azonnal ellép az ajtóból és fénylő csillagokat szór maguk köré.
A többiek kérdés nélkül ugranak bele úgy, hogy a hátuk még véletlenül se érjen a falhoz.
Alastor fitymálóan lebiggyeszti az ajkait, mikor látja, hogy Elan fénybogarakat ereszt szerteszét, amikkel kiegészülve a csillámok védkupolát borítanak a kicsiny felmentőseregre.
- A megkésett ÉS meggondolatlan felmentőseregre! - vigyorodik el Alastor.
- Al, ne légy ostoba! Fogalmad sincs, mivel játszol! - figyelmezteti Marcus.
- Hogy én játszanék? - mereszti művileg döbbenten a szemét rá a másik. Örömtelenül felkacag.
- Kettőnk közül, Marc, nem én szórakoztam a Világfa Árnyékával! - küld gonosz mosolyt valaha volt társa felé.
- Hallgass el! - sziszegi a másik férfi.
- Ó, a kis tanítványaid mit sem tudnak rólad, igaz-e? - pillant a mentor háta mögé kíváncsian.
- Fogd be a szád! - üvölt Marcus.
- Ugyan már! - Alastor széttárja a karjait. - Nézz csak rájuk! Kérdés nélkül követnének a halálnál is
rosszabba! Ennyit igazán megérdemelnek!
- Marcus, mi a feneketlen hétfrancos nyavalyáról pofázik ez a nagyranőtt szarzsák? - érdeklődik Lúkras.
- Hol van a nejed Marcus? - vigyorog továbbra is ádázul Alastor. Tekintetét mélyen mestertársa tekintetébe fúrja, majd az illemtelen ifjúra pillant. - És legfőképp: hol a kisfiad?
Ezen mindenki ledöbben. Kérdőn tekintenek egymásra. Lúkrasba beleszorul minden káromlás és agresszió. Meredten mered az előtte feszülő mentorára.
- Túlléptél egy határt, Alastor! - Marcus hangja fenyegetővé halkul.
Mielőtt a bosszú kitöretné őt a védkörből, Fedoran felcsuklik.
- Marcus... - nyögi. - Jön!
- Mi van? - fordul hátra ingerülten a mentora. Dühödten pillant tanítványára.
Mikor meglátja a hirtelen elsápadó arcát, kifut a vér minden tagjából.
Éles énekszó hurkolódik a gerincükre, amit fegyverropogás és férfiak sikolya kísér.
Záróakkord a hirtelen beállt, halálos csend.
Az ajtó felett pedig forgófényezni kezd a vészlámpa.
