Én vagyok a próba.
Szárnyam ködből és álmokból.
Szavam mennydörgés, akaratom villám.
Szemem tűz és jég. Szarvam a fájdalom, karmom a kétségbeesés. Szívem
szélvihar.
Kiállsz engem, vagy elfújlak,
mint egy porszemet.
A gyártelep felé indulok, oda beszéltük meg a legújabb jelölttel.
Különös egy fickó! Van benne valami egészen furcsa, magam sem tudom,
micsoda. A szeme túl kék… Újabb forduló a táncban, talán méltó partnerem lesz.
Ez már a Maglódi út. A villamossín ridegen csillog, a kora esti ég
ködszürke bársonya most változik sápadt narancsra, ahogy az erőtlen nap a
betontömbök mögé hanyatlik.
Szeretem ezt a környéket a potyogó vakolatú bérházaival, kőkerítéseken
figyelő macskáival, sötét kapualjaival. Talán nem kéne. A környék nem szeret
senkit, még a macskáit sem.
Sok helyütt voltam a világban és azon kívül. Láttam igazán zord és
gonosz helyeket is. Líbia pokla iszonyú volt… ám Kőbánya alsó lélekölőbb a maga
közönyös módján.
Megborzongok a hirtelen feltámadó, nyirkos szélben. A lebontásra ítélt,
kihalt gyártelep üres héjnak tűnik, ahogy hatalmas ablakain átragyog a lemenő
nap fénye. Mintha csak oszlopokból álló rom lenne máris. Kéményei olyan
valószerűtlenek, ahogy a lángoló égbe döfnek a táblás üveghodály fölött, akár
egy szürreális festmény hatásvadász alakzatai. Igazán stílusos helyszín az
összecsapásra, mindig volt érzékem az ilyesmihez...
A novella megtalálható Czinkóczi Krisztina: Át-járók című kötetében, megjelenés 2014. SpiritArt Kiadó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése