69. fejezet
Ha meghalok, neked is véged
írta Early Moon
A kalandozónő kissé megemelte a fejét, de szédülése erősödött. Átkozott másnaposság! És az egyik kezét nem bírja mozdítani… De miért?
Kinyitotta a szemét. Felette fák lombja, az orra előtt bűzös gombák, a levegőt vékony fénypászmák szabdalják; reggel van. Egyáltalán nem így képzelte az ébredést, arra számított, hogy a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház egyik kényelmes vendégszobájában tér magához a tegnap esti lidércűző vigasság után. Szörnyű sokat ittak, hogy jókedvükkel elriasszák a legmakacsabb éjszakai teremtményeket, akik a városba merészkednek, méghozzá alvó törpék szakállát észrevétlenül lenyírni, szép lányok elülső fogát letörni. Persze a buli rém jól sikerült. Arra még emlékezett, hogy lekötöztek egy próbagoblint, és a karjára tetoválták „szerelmes vagyok az összes elfbe”, de hogy mi történt a fingverseny után? Se kép, se hang. Mintha emlékszippantó varázslattól szenvedne.
Végre megmozdult a keze – sikerült a feje felől a látóterébe húznia –, és azt hitte, a szíve kiugrik a mellkasából. Egy karmos kéz kulcsolódott a csuklójára.
– Csak nyugi, ne tégy semmi olyat, amit halálod után megbánnál – hallott egy éles hangot.
Egy kis goblin fogta a kezét. Egy kivételesen ocsmány goblin. Kopasz fej, rajta hegyes dudorok, gülüszem, fülig érő száj… Szó szerint fülig ért, de a legfurább a kis lény lába volt, félig hiányzott mindkét lábfeje.
– Engedj el, vagy a koponyádba lapítom az orrodat! – sziszegte a nő.
– Nehogy azt hidd, hogy én akarlak fogdosni! Egyszerűen nem tudom elengedni a kezed – hadarta a goblin –, intelligens tapimágia hatása alatt állunk. Hubuluga tréfált meg minket. Amíg nem szünteti meg a varázslatot, olyan, mintha a kezem hozzád lenne tapasztva.
– Semmi gond – ült fel a nő. Szabad kezével kivonta kardját. – Gyorsan megszabadulok tőled.
A goblin meglepően nyugodt maradt.
– Idefigyelj, Sejhaj! Ha megölsz, attól nem szűnik meg a varázslat. Ezentúl életed végéig egy hullát kell magaddal hurcolnod.
A kalandozónő összehúzta a szemöldökét. Tudja a nevét a kis nyomoronc, rémlik a sunyi képe a tegnap esti mulatságról.
– Tévedsz – mondta –, nem foglak magammal hurcolni, csak a kezedet, vagy legfeljebb néhány ujjadat. – Halvány félmosollyal a goblin csuklójára illesztette pengéjét, hogy nekilásson felvázolt tervének. Erre az őt fogó kéz villámgyorsan továbbcsúszott a karján, majd a háta közepén kötött ki.
Ezen annyira megdöbbent, hogy elfelejtette leszúrni zaklatóját. Dühösen felállt, nagy lendülettel körbefordult, mire a kis goblin a levegőben úszva követte mozdulatát, mintha hozzá lenne kötve, majd nagyot nyekkenve egy fatörzsnek csapódott. A karmos kéz ugyanúgy a hátához tapadva maradt.
– Mi a tököm van veled? – rikácsolt a goblin. – Ne hadakozz a varázslat ellen! Megmondtam, hogy intelligens. Minél inkább küzdesz ellene, annál kényesebb pontodon fog tapizni.
A nőnek le kellett térdelnie a rátörő émelygéstől. Ez valami rossz álom!
Megütögette a homlokát, hátha felébred, de a helyzet szemernyit sem változott, ezért a háta mögött kuksoló goblin fejét kezdte ütögetni a könyökével. A karmos kéz hirtelen a fenekére csúszott.
– Most már elég, kis vakarcs! – Sejhaj úgy üvöltött, hogy visszhangzott az erdő. – Ezért nagyon, de nagyon meg foglak gyilkolni! – Újra felállt, a kardjával hadonászott.
– Még mindig nem érted, ugye? – hallotta a goblin hangját. – Vegyél nagy levegőt, számolj el háromig, és próbálj kedves barátodként gondolni rám. Csak így enyhítheted a varázslatot.
A nő valamiért engedelmeskedett, maga sem értette, miért, de azt képzelte, hogy a goblin visszataszítóan fülig érő szája megnyerően mosolyog. Ehhez persze be kellett csukni a szemét, mert a valóság mást mutatott, és hamarosan érezte, hogy a karmos kéz fentebb csúszik a derekára.
– Hogy hívnak kis tetűfészek? – kérdezte az ingerültségtől remegve.
– Puki.
– A gatyaszagú istenekre! Ne mondd el, miért.
– Jellemző rátok, hogy mindjárt valami bűzös dologra gondoltok, ha a fajunkról van szó. A Puki a pukkancs becézése – húzta fel töpörödött orrát a goblin. – Könnyen méregbe gurulok. Ennyi. Egyébként az a tanácsom, hogy mihamarabb induljunk. Tudom, hova tart Hubuluga, egyedül ő választhat szét minket.
– Gyerünk! – rántott nagyot Pukin a nő. A goblin elesett, és háton csúszva elég nehézkes volt vonszolni. Sejhaj két pofonnal felsegítette, de néhány méter után nyilvánvalóvá vált, hogy csak lassan tudnak haladni, mert így összekötve egymást akadályozzák, ráadásul a goblin csökevényes lábaival nem tudja követni a nő lendületes lépteit.
– Így sose érjük utol Hubulugát, a nyakadba kell venned – mondta Puki egykedvűen.
Sejhaj olyan harsányan nevetett, hogy körülöttük a bokrok megzizzentek. A lombok között felnézett az égre. Még mindig abban reménykedett, hogy a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóházban alussza ezt a részeg álmot, és hamarosan tényleg felébred. A felhők egykedvűen úsztak az égen, már érezni lehetett a nappali forróságot. A nő megint megszédült.
– Émelyegsz, mi? – kérdezte Puki. – A rendszertelen szexuális élet az oka. Segíthetek rajta…
Puff! – Ezt a hangot a goblin feje adta ki a rá mért ütés következtében. Sejhaj egyre mérgesebb lett. Nem elég a másnaposság, a hülye varázslat, még a pofátlan goblin szövegelését is el kell viselnie?
– Mégis meggyilkollak – határozta el, de akkor Puki keze néhány centivel lentebb csúszott a feneke irányába.
A nő ijedten körülnézett. Ha így észreveszi őket valaki, és elhíreszteli, mit látott, több évig rajta fog röhögni a Száznevű város teljes népessége.
– Egyetlen esélyed van, hogy ne meséljék évekig röhögve, miként jártál – mondta a goblin, mintha elcsípte volna a gondolatát. – Hubulunga egy faluba tart, ami a főútról elérhető, de én tudok egy rövidebb utat a Trollmagos Liget szélén.
– Te félbolond, hogy mehetnénk arra? Felfalnak a trollok! A te kis kullancs testeddel a hátamon nem tudok rendesen mozogni sem, hát még harcolni.
– Pedig más megoldás nincs. A hátadon kell vinned, hogy gyorsan haladhassunk, és csak a rövidebb út jöhet számításba, különben hónapokig kereshetjük Hubulunga nyomát, szépen egymáshoz tapasztva – közölte Puki makacs fintorral.
Sejhaj iszonyúan erős késztetést érzett, hogy jól bemosson a goblin arcába, aztán inkább felemelte a kardját.
Puki összeráncolta szőrtelen szemöldökét.
– Ha meghalok, neked is véged.
– Mi?
A goblin felsóhajtott.
– Úgy látom, semmit sem tudsz az erős tapimágiákról. Ha a résztvevők egyike a túlvilágra kerül, a másik oda is követi.
Micsoda takony helyzet! A goblinok köztudottan rövid életűek. Sejhaj úgy érezte, összedől körülötte a világ, aztán észbe kapott.
– Korábban azt mondtad, hogy ha meggyilkollak, egy hullát kell cipelnem életem végéig.
– Persze, körülbelül három verébcsipogásnyi ideig cipelnél, ugyanis ennyi kell, hogy a túlvilágra kerülj.
– Hazudsz! – ragadta torkon Sejhaj a goblint, aki vékony hangon védekezett.
– Nem mondhattam el már az elején, milyen rossz a helyzet, még infarktust kapsz, és akkor én kerülök a túlvilágra.
A nő összehúzta a szemét. Ez a kis mocsok az orránál fogva vezeti.
– Honnan tudsz ennyit a varázslatokról? – kérdezte.
– Majd út közben elmagyarázom. Nem megyünk? Ott az ösvény. Figyelj, kezdem azt hinni, hogy neked kellemes ez az összetapadás.
Sejhaj elengedte Puki nyakát, majd szitkozódva egy közeli fatörzsre csapott.
– Átkozott Szolgáltatóház! A közelébe sem kellett volna mennem. – Megragadta a goblint, és a nyakába akarta ültetni, de annak jobb keze nem mozdult a derekáról.
Puki nyújtózkodott, hogy segítsen, de a nő nyaka túl messze volt, nem tudott megkapaszkodni jól, minduntalan lecsúszott.
– Enyhíteni kell a varázslatot – sóhajtott. – Vegyél az öledbe, és szeretgess, mint egy babát.
Sejhaj a fogát csikorgatta mérgében, legszívesebben a földbe taposta volna Puki fejét. Eldöntötte, ha vége ennek a rémálomnak, kinyuvasztja a kis vakarcsot, aztán erőt vett magán, megtette, amit a goblin kért. Egy kis fejsimogatás, ringatás, és a karmos kéz fentebb csúszott a válláig. Végre elindultak az ösvényen, Puki a kalandozónő nyakában, akár elfáradt gyerek az anyjával.
