43. fejezet
Eső után lőzápor
írta Vihartáncos
Tamaris nincs a helyzete magaslatán. Hogyanis lehetne: üldözi egy rakás idegen és neki az égvilágon fogalma sincs, miért. A piacon valami különös oknál fogva egy csapat, fura egyenruhába öltözött férfi rámutatott, aztán üldözőbe vette. Nem várta meg a magyarázatot. Nyomban vágtába lendült.
Így hát fut a zegzugos utcákon, próbál a tömegbe vegyülni, de ami alapvetően rejtené, az most hátráltatja. Sikerül kinyargalnia a hatalmas épületek közötti kis sikátorból. A főutat övező utcák már szélesebbek. Teljes erőből nekiiramodik, amikor a háta közepe árulkodón bizseregni kezd. Beugrik egy aluljáróba. Éppen időben teszi, az utánaküldött lövedékek sikoltva suhannak el előtte.
Mintha ez egy jel volna, elered az eső, sűrű függönyként zuhog alá. Tamaris megbújik a sötétben. Üldözői vizet prüszkölve eltrappolnak mellette. Ezt kihasználva a lány kiugrik az esőbe és inaszakadtából sprintelni kezd. Amikor érzi, hogy képtelen tovább futni, leszalad egy széles, fedett lépcsősoron. Szúr a tüdeje, hangosan, hörögve kapkodja a levegőt. Alant pár ember tanyázik, ránéznek, aztán az egyikük, egy idősebb pasas elképed a láttára. Tamaris nem is foglalkozik velük, biztosan az eső elől menekültek oda, őmaga pedig nem nyújthat valami szívderítő látványt űzött-ádáz tekintetével.
Helyette visszalép párat a lépcsőn. Figyeli az irányt, ahonnan indult, pásztázza az árulkodó sziluetteket.
Hogy a háta mögé is kellene sandítania, csak akkor jut eszébe, mikor két erős kar megragadja és berántja a sötétbe. Meglepetésében sikoltani is elfelejt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése