– Mit tudhatunk rólad?
– Először is, egyáltalán nem
tartom magam írónak. Teljesen véletlenül kerültem ide, kizárólag Mészáros
András (Ndy) barátom a felelős érte, ő taszigált ebbe az irányba. Csupán egy
képregényt szerettem volna csinálni, amiből sajnos a mai napig nem készült el
egyetlen tollvonás sem. Mindig is
szerettem volna valamit alkotni. Egészen kis gyermekkorom óta zenefüggő vagyok,
tehát egyenes út vezetett a zenéléshez (mondjuk ez sem igaz, mert sokak szerint
a dobos nem zenész), ami számomra ugyanolyan, mint az írás. Az alap ötletet
kell izgalmassá tenni a saját ízlésünk szerint. Azt szoktam mondani, ha az írók
között vannak olyan nagyságok, mint a zenében mondjuk a Pink Floyd, akkor én az
vagyok, aki a garázsban Sex Pistols számokat próbál eljátszani, nem mintha
alábecsülném a zenéjüket, hiszen a maguk módján egyediek voltak. Csak
reménykedni tudok benne, hogy valami eredetiség belém is szorult és nem csak
elvesztegetett idő volt a rengeteg lemez és könyv, amit magamba tukmáltam.
– Nemrég, az Ünnepi Könyvhétre
jelent meg első novellásköteted a Spritirart Kiadónál. Hosszú volt az út idáig?
– Már tavaly ki akartam hozni, de
az élet és a lustaság közbeavatkozott. Szerencsés helyzetben vagyok, mert imádom
a munkámat, viszont napi tíz-tizenegy órát kell dolgoznom érte, tehát csak
hétvégén van időm firkálni, amikor általában különböző dolgok miatt nincs rá
időm. Most viszont úgy éreztem, ha nem készül el a Könyvhétre, akkor sosem fog.
Hatalmas köszönettel tartozom a SpiritArtnak, hogy ennyire támogattak, és még
nem képeltek fel a napi többszöri idegesítő telefonjaim miatt. És külön
köszönet Hertelendy Annának a csodálatos borítóért, valamint a szerkesztésért.
Nagyon ráérzett a könyv hangulatára.
– Kezdő lépések a szakadék felé,
avagy mikor jöttél rá, hogy író leszel?
– Nagyon régi barátság fűz a fent
említett íróhoz és mentoromhoz, akivel rengeteg hajnalig tartó alkoholgőzös
beszélgetést folytattam az évek folyamán, akivel szintén a zene hozott össze,
hiszen náluk próbáltunk. Éppen a képregényemről nyavalyogtam, amikor egyszer
csak azt találta mondani, hogy írjam meg a történetet. Nyilván azonnal
kiröhögtem, de tovább agitált. Megpróbáltam, és megmutattam neki. Azonnal a
Karcolatra küldött, mondván, ott majd kikupálnak, mert valamiért fantáziát
látott bennem. Néhány beküldött írás után Craz vett a szárnyai alá, aki szintén
látott valamit az agymenéseimben, és több novellát is publikált. Közben
rengeteg pályázaton is részt vettem, ami gyakorlásnak is kiváló volt, viszont
az eredményekkel annyira nem vagánykodnék, habár voltak meglepően jó eredmények
is. A könyv igazából csak pökhendiségből jött ki. Arra gondoltam, hogy amennyi
szemetet kiadnak a nagy kiadók, az enyém simán belefér a szórásba, esetleg még
valamennyire ki is tűnik a rengeteg felesleges kiadvány közül. Nyilván sosem
leszek a nagy írók között, de ha már néhány olvasóra hatással tudok lenni,
akkor már megérte. Az eddigi visszajelzések alapján nem csináltam akkora
hülyeséget a megjelenéssel.
Visszatérve a Karcolathoz, a
legjobb tanáraimat ott találtam meg, és talán már befogadott a kemény mag is,
hiszen a legtöbb találkozóra bepofátlankodtam. Tőlük is rengeteg segítséget
kaptam, még akkor is, ha egyikükkel sem tudom felvenni a versenyt, hiszen
briliáns írok.
– Miért éppen misztikus-noir?
– Egyszerűen ebben érzem jól
magam. Mindig is a lecsúszott figurákkal szimpatizáltam, az ok nélküli
nihilistákkal, azokkal, akiknek az árnyoldal jutott, a koffein-nikotin-alkohol
szentháromság foglyaival, akikről legtöbb írásom is szól.
Már a zenénkben is feltűnt, hogy
akármit írunk, a szomorúság, a melankólia valahogy mindig belekerült, még egy
szerelmes számba is ott bujkált a reménytelenség. A noir része az életemnek.
Semmi okom rá, de mégis mindig a borúsabb részét látom mindennek. Mivel
rengeteg időt töltöttem a budapesti éjszakában, evidens volt, hogy ebben a
városban kell történnie mindennek. Rengeteg bizarr figurával találkoztam, akik
inspiráltak vagy elgondolkoztattak. A novellákban sok valós személy és valós
történet szerepel.
Évekkel ezelőtt a Budapest Noir
címen gondolkodtam, de azt, mint köztudott lenyúlták. Így lett Budarkpest, mert
ragaszkodtam a Budapestre való utalásra. Egy másik, sötétebb Budapestre, ahogy
én látom.
– Kik voltak rád hatással az írói
tevékenységedben?
– Stephen Kinggel kezdtem, mint
oly sokan. Utána Mattyasovszky Jenő Hód könyvei azok, amitől letérdeltem.
Valószínűleg tőle ered Budapest szeretete. Külvárosi panelgyerekként mindig a belváros
sűrűjében akartam lenni, ha csak tehettem, a városban lógtam.
A Mambo Kings szerelmes dalai van
még nagy becsben tartva, Oscar Hijuelostól. Csodálatos könyv.
Clive Barker sem maradhat ki. Aztán
jöhetnek a képregények. Watchmen az alap, a stílusmegújító mondanivalójával és
a remek rajzaival. Sin Cityt nyilván nem kell bemutatni. Totál bele tudom élni
magam abba a világba.
Mint az már látható, a ponyva
irodalom felől érkeztem és nem is nagyon akarok ennél többet elérni. Olyannyira
nem, hogy a könyvem is pont elfér egy farmergatya farzsebében, sőt még egy
jelvény is jár hozzá az infantilizmus, a Punk Rock és az Urban Pulp Noir
jegyében.
– Két évvel ezelőtt mit
gondoltál, hol tartasz majd két év múlva az íróskodásban?
– Egy könyv és minimum két
képregény kiadásánál. Szigorúan a nyolcvanas évek európai fekete-fehér realisztikus
stílusában. De egyelőre minden oké, a Nikotin körút végre szabadon lett engedve,
jöhet a többi.
– Mik a közeljövőbeli terveid?
– Két kötetbe is kaptam
meghívást, amit semmiképpen nem szeretnék kihagyni, hiszen hatalmas
megtiszteltetés, valamint zseniális írók között lehetne ismét a nevem. A
következő kötet is körvonalazódik már, egy hibrid könyv lesz, ha úgy alakul,
hogy tényleg elkészül, ebbe már tényleg szeretnék képregényt is tenni, de egyéb
furcsaságokat is tervezek bele. Továbbá, egy általam nagyra tartott íróval is
kitaláltunk valamit, amit nem lenne szabad veszni hagyni. Ehhez viszont nem
ártana legalább egy év gondtalan szabadság, de valahogy majd megoldom. Ha
minden kötél szakad, akkor lemondok a hétvégi sörözésről a menyasszonyom
legnagyobb örömére, aki az elsőszámú kritikusom is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése