Google+ Followers

2013. január 12., szombat

Christine Ardens: Sárkánytánc

Én vagyok a próba.
Szárnyam ködből és álmokból. Szavam mennydörgés, akaratom villám.  Szemem tűz és jég. Szarvam a fájdalom, karmom a kétségbeesés. Szívem szélvihar.
Kiállsz engem, vagy elfújlak, mint egy porszemet.

A gyártelep felé indulok, oda beszéltük meg a legújabb jelölttel.
Különös egy fickó! Van benne valami egészen furcsa, magam sem tudom, micsoda. A szeme túl kék… Újabb forduló a táncban, talán méltó partnerem lesz.
Ez már a Maglódi út. A villamossín ridegen csillog, a kora esti ég ködszürke bársonya most változik sápadt narancsra, ahogy az erőtlen nap a betontömbök mögé hanyatlik.
Szeretem ezt a környéket a potyogó vakolatú bérházaival, kőkerítéseken figyelő macskáival, sötét kapualjaival. Talán nem kéne. A környék nem szeret senkit, még a macskáit sem.
Sok helyütt voltam a világban és azon kívül. Láttam igazán zord és gonosz helyeket is. Líbia pokla iszonyú volt… ám Kőbánya alsó lélekölőbb a maga közönyös módján.
Megborzongok a hirtelen feltámadó, nyirkos szélben. A lebontásra ítélt, kihalt gyártelep üres héjnak tűnik, ahogy hatalmas ablakain átragyog a lemenő nap fénye. Mintha csak oszlopokból álló rom lenne máris. Kéményei olyan valószerűtlenek, ahogy a lángoló égbe döfnek a táblás üveghodály fölött, akár egy szürreális festmény hatásvadász alakzatai. Igazán stílusos helyszín az összecsapásra, mindig volt érzékem az ilyesmihez...


A novella megtalálható Czinkóczi Krisztina: Át-járók című kötetében, megjelenés 2014. SpiritArt Kiadó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése