Fantázia Enciklopédia Varázslóknak 69. fejezet

 

69. fejezet

Ha meghalok, neked is véged

írta Early Moon

A kalandozónő kissé megemelte a fejét, de szédülése erősödött. Átkozott másnaposság! És az egyik kezét nem bírja mozdítani… De miért?

Kinyitotta a szemét. Felette fák lombja, az orra előtt bűzös gombák, a levegőt vékony fénypászmák szabdalják; reggel van. Egyáltalán nem így képzelte az ébredést, arra számított, hogy a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház egyik kényelmes vendégszobájában tér magához a tegnap esti lidércűző vigasság után. Szörnyű sokat ittak, hogy jókedvükkel elriasszák a legmakacsabb éjszakai teremtményeket, akik a városba merészkednek, méghozzá alvó törpék szakállát észrevétlenül lenyírni, szép lányok elülső fogát letörni. Persze a buli rém jól sikerült. Arra még emlékezett, hogy lekötöztek egy próbagoblint, és a karjára tetoválták „szerelmes vagyok az összes elfbe”, de hogy mi történt a fingverseny után? Se kép, se hang. Mintha emlékszippantó varázslattól szenvedne.

Végre megmozdult a keze – sikerült a feje felől a látóterébe húznia –, és azt hitte, a szíve kiugrik a mellkasából. Egy karmos kéz kulcsolódott a csuklójára.

– Csak nyugi, ne tégy semmi olyat, amit halálod után megbánnál – hallott egy éles hangot.

Egy kis goblin fogta a kezét. Egy kivételesen ocsmány goblin. Kopasz fej, rajta hegyes dudorok, gülüszem, fülig érő száj… Szó szerint fülig ért, de a legfurább a kis lény lába volt, félig hiányzott mindkét lábfeje.

– Engedj el, vagy a koponyádba lapítom az orrodat! – sziszegte a nő.

– Nehogy azt hidd, hogy én akarlak fogdosni! Egyszerűen nem tudom elengedni a kezed – hadarta a goblin –, intelligens tapimágia hatása alatt állunk. Hubuluga tréfált meg minket. Amíg nem szünteti meg a varázslatot, olyan, mintha a kezem hozzád lenne tapasztva.

– Semmi gond – ült fel a nő. Szabad kezével kivonta kardját. – Gyorsan megszabadulok tőled.

A goblin meglepően nyugodt maradt.

– Idefigyelj, Sejhaj! Ha megölsz, attól nem szűnik meg a varázslat. Ezentúl életed végéig egy hullát kell magaddal hurcolnod.

A kalandozónő összehúzta a szemöldökét. Tudja a nevét a kis nyomoronc, rémlik a sunyi képe a tegnap esti mulatságról.

– Tévedsz – mondta –, nem foglak magammal hurcolni, csak a kezedet, vagy legfeljebb néhány ujjadat. – Halvány félmosollyal a goblin csuklójára illesztette pengéjét, hogy nekilásson felvázolt tervének. Erre az őt fogó kéz villámgyorsan továbbcsúszott a karján, majd a háta közepén kötött ki.

Ezen annyira megdöbbent, hogy elfelejtette leszúrni zaklatóját. Dühösen felállt, nagy lendülettel körbefordult, mire a kis goblin a levegőben úszva követte mozdulatát, mintha hozzá lenne kötve, majd nagyot nyekkenve egy fatörzsnek csapódott. A karmos kéz ugyanúgy a hátához tapadva maradt.

– Mi a tököm van veled? – rikácsolt a goblin. – Ne hadakozz a varázslat ellen! Megmondtam, hogy intelligens. Minél inkább küzdesz ellene, annál kényesebb pontodon fog tapizni.

A nőnek le kellett térdelnie a rátörő émelygéstől. Ez valami rossz álom!

Megütögette a homlokát, hátha felébred, de a helyzet szemernyit sem változott, ezért a háta mögött kuksoló goblin fejét kezdte ütögetni a könyökével. A karmos kéz hirtelen a fenekére csúszott.

– Most már elég, kis vakarcs! – Sejhaj úgy üvöltött, hogy visszhangzott az erdő. – Ezért nagyon, de nagyon meg foglak gyilkolni! – Újra felállt, a kardjával hadonászott.

– Még mindig nem érted, ugye? – hallotta a goblin hangját. – Vegyél nagy levegőt, számolj el háromig, és próbálj kedves barátodként gondolni rám. Csak így enyhítheted a varázslatot.

A nő valamiért engedelmeskedett, maga sem értette, miért, de azt képzelte, hogy a goblin visszataszítóan fülig érő szája megnyerően mosolyog. Ehhez persze be kellett csukni a szemét, mert a valóság mást mutatott, és hamarosan érezte, hogy a karmos kéz fentebb csúszik a derekára.

– Hogy hívnak kis tetűfészek? – kérdezte az ingerültségtől remegve.

– Puki.

– A gatyaszagú istenekre! Ne mondd el, miért.

– Jellemző rátok, hogy mindjárt valami bűzös dologra gondoltok, ha a fajunkról van szó. A Puki a pukkancs becézése – húzta fel töpörödött orrát a goblin. – Könnyen méregbe gurulok. Ennyi. Egyébként az a tanácsom, hogy mihamarabb induljunk. Tudom, hova tart Hubuluga, egyedül ő választhat szét minket.

– Gyerünk! – rántott nagyot Pukin a nő. A goblin elesett, és háton csúszva elég nehézkes volt vonszolni. Sejhaj két pofonnal felsegítette, de néhány méter után nyilvánvalóvá vált, hogy csak lassan tudnak haladni, mert így összekötve egymást akadályozzák, ráadásul a goblin csökevényes lábaival nem tudja követni a nő lendületes lépteit.

– Így sose érjük utol Hubulugát, a nyakadba kell venned – mondta Puki egykedvűen.

Sejhaj olyan harsányan nevetett, hogy körülöttük a bokrok megzizzentek. A lombok között felnézett az égre. Még mindig abban reménykedett, hogy a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóházban alussza ezt a részeg álmot, és hamarosan tényleg felébred. A felhők egykedvűen úsztak az égen, már érezni lehetett a nappali forróságot. A nő megint megszédült.

– Émelyegsz, mi? – kérdezte Puki. – A rendszertelen szexuális élet az oka. Segíthetek rajta…

Puff! – Ezt a hangot a goblin feje adta ki a rá mért ütés következtében. Sejhaj egyre mérgesebb lett. Nem elég a másnaposság, a hülye varázslat, még a pofátlan goblin szövegelését is el kell viselnie?

– Mégis meggyilkollak – határozta el, de akkor Puki keze néhány centivel lentebb csúszott a feneke irányába.

A nő ijedten körülnézett. Ha így észreveszi őket valaki, és elhíreszteli, mit látott, több évig rajta fog röhögni a Száznevű város teljes népessége.

– Egyetlen esélyed van, hogy ne meséljék évekig röhögve, miként jártál – mondta a goblin, mintha elcsípte volna a gondolatát. – Hubulunga egy faluba tart, ami a főútról elérhető, de én tudok egy rövidebb utat a Trollmagos Liget szélén.

– Te félbolond, hogy mehetnénk arra? Felfalnak a trollok! A te kis kullancs testeddel a hátamon nem tudok rendesen mozogni sem, hát még harcolni.

– Pedig más megoldás nincs. A hátadon kell vinned, hogy gyorsan haladhassunk, és csak a rövidebb út jöhet számításba, különben hónapokig kereshetjük Hubulunga nyomát, szépen egymáshoz tapasztva – közölte Puki makacs fintorral.

Sejhaj iszonyúan erős késztetést érzett, hogy jól bemosson a goblin arcába, aztán inkább felemelte a kardját.

Puki összeráncolta szőrtelen szemöldökét.

– Ha meghalok, neked is véged.

– Mi?

A goblin felsóhajtott.

– Úgy látom, semmit sem tudsz az erős tapimágiákról. Ha a résztvevők egyike a túlvilágra kerül, a másik oda is követi.

Micsoda takony helyzet! A goblinok köztudottan rövid életűek. Sejhaj úgy érezte, összedől körülötte a világ, aztán észbe kapott.

– Korábban azt mondtad, hogy ha meggyilkollak, egy hullát kell cipelnem életem végéig.

– Persze, körülbelül három verébcsipogásnyi ideig cipelnél, ugyanis ennyi kell, hogy a túlvilágra kerülj.

– Hazudsz! – ragadta torkon Sejhaj a goblint, aki vékony hangon védekezett.

– Nem mondhattam el már az elején, milyen rossz a helyzet, még infarktust kapsz, és akkor én kerülök a túlvilágra.

A nő összehúzta a szemét. Ez a kis mocsok az orránál fogva vezeti.

– Honnan tudsz ennyit a varázslatokról? – kérdezte.

– Majd út közben elmagyarázom. Nem megyünk? Ott az ösvény. Figyelj, kezdem azt hinni, hogy neked kellemes ez az összetapadás.

Sejhaj elengedte Puki nyakát, majd szitkozódva egy közeli fatörzsre csapott.

– Átkozott Szolgáltatóház! A közelébe sem kellett volna mennem. – Megragadta a goblint, és a nyakába akarta ültetni, de annak jobb keze nem mozdult a derekáról.

Puki nyújtózkodott, hogy segítsen, de a nő nyaka túl messze volt, nem tudott megkapaszkodni jól, minduntalan lecsúszott.

– Enyhíteni kell a varázslatot – sóhajtott. – Vegyél az öledbe, és szeretgess, mint egy babát.

Sejhaj a fogát csikorgatta mérgében, legszívesebben a földbe taposta volna Puki fejét. Eldöntötte, ha vége ennek a rémálomnak, kinyuvasztja a kis vakarcsot, aztán erőt vett magán, megtette, amit a goblin kért. Egy kis fejsimogatás, ringatás, és a karmos kéz fentebb csúszott a válláig. Végre elindultak az ösvényen, Puki a kalandozónő nyakában, akár elfáradt gyerek az anyjával.