–
Most jelent meg az Ördögi erő című regényed. Mesélj róla!
–
Egy sorozat első kötetéről van szó, amelyben Toldi Miklós
életét, illetve korát igyekszem feldolgozni. A történelmi Toldi
ifjúságáról nem állnak rendelkezésre adatok (neve először
ezerháromszázötvenegyben jelenik meg oklevelekben, mint Meggyesi
Simon sárosi, győri, bakonyi és szepesi ispán familiárisa,
sárosi alispánja), úgyhogy a karakter felépítésében éltem az
írói szabadság adta lehetőségekkel, erőteljest elvonatkoztatva
az ismert legendáktól. Az előszóban fel is hívom az olvasók
figyelmét, hogy: „Amennyiben akként szeretné megőrizni
lelkében Toldi Miklós alakját, ahogyan azt Arany elbeszélő
költeményeiből megismerte, akkor ne fogjon bele ebbe a könyvbe!”
Az Ördögi erő az 1330-tól 1348-ig terjedő időszakot jeleníti
meg, Toldi gyermek és legénykorát, Anjou Lajos trónörökösből
királlyá válását, uralkodásának első hat esztendejét,
kettejük kapcsolatát, barátságát, majd végül egymással
szembefordulását.
–
Persze nem ez az első könyved, már megelőzte A kőfaragó és
a Szent László íja. Ezek elkövetése milyen fogadtatásra talált?
–
Egyik sem lett bestseller, de én elégedett vagyok a fogadtatással.
Számos biztató visszajelzést kaptam, a kiadó sem panaszkodott,
további hosszú távú együttműködésükről biztosítottak.
Mindkét regény sokáig a középmezőnyben szerepelt az Alexandra
Könyváruház történelmi regények Top 100 listáján, néha-néha
még mostanában is felkerülnek rá, annak ellenére, hogy bő egy
illetve két esztendeje jelentek meg.
–
Az első lépések a szakadék felé, avagy mikor jöttél rá,
hogy író leszel?
–
Hogy író vagyok-é? Nem is tudom… Lassan el kellene fogadnom ezt
a titulust, de még nem tudok magamra a szó klasszikus értelmében
íróként gondolni. Egy olyan ember vagyok, akinek az a hobbija,
hogy ír.
Ami
az első lépéseket illeti, némelyek szememre vetették:
kihasználom azon trendet, hogy a történelmi regények mostanában
meglehetőst népszerűvé váltak. Hála Istennek ez valóban így
van, ám 2008-ban, mikor belefogtam A kőfaragóba, még egyáltalán
nem ez volt a helyzet. Műszaki végzettségű vagyok, korábban
semmifajta irodalmi tevékenységben nem vettem részt, sok időmbe
került megalkotni egy épkézláb kéziratot, még tovább tartott
kiadót keresni, illetve találni. A Gold Book 2013 nyarán bólintott
rá a megjelentetésre, amire aztán 2014 őszéig kellett várnom.
–
Kik a kedvenc alkotóid, mennyire hatottak rád az írói stílusod
kialakulásában?
–
Mielőtt belefogtam az írásba, rengeteget olvastam. (Mostanság
szórakoztató irodalomra kevés időm jut, olvasmányaim nagy részét
a kutatómunkához szükséges szakirodalom teszi ki.) A teljesség
igénye nélkül: Ken Follett, Robert Merle, Bernard Cornwell, Wilbur
Smith tartoznak kedvenc íróim közé, de említhetem akár Stephen
Kinget is, annak ellenére, hogy a horrorhoz távolságtartón
viszonyulok. Nem azt szeretem, amit ír, hanem azt, ahogyan
ír. A honi szerzők közül klasszikusként Gárdonyit említeném,
a kortárs írókat tekintvén nagy rajongója vagyok Bán Mórnak,
szeretem Fonyódi Tibor történelmi regényeit, Csikász Lajos
műveit.
Hogy
ki mennyire hatott rám stílusom kialakulásában, azt nem tudom
megmondani. Szeretem magam azzal áltatni, hogy nem hasonlítok
senkire, saját „hangom” van.
–
Milyen volt, amikor először megjelent egy
írásod? Hosszú volt az út odáig?
–
Elsőként nyomtatásban egy mesém jelent meg egy gyűjteményes
kötetben négy évvel ezelőtt. Büszke voltam és boldog, ám az
igazán katartikus élményt az jelentette, amikor először kezembe
vehettem A kőfaragót. Mint a korábbiakban már említésre került:
hosszú és göröngyös út vezetett el a megjelenéséig (majdcsak
hat esztendő), de megérte!
–
Az írásaid közül melyekre vagy a legbüszkébb?
–
A hitvesem most olvassa az Ördögi erőt. Tegnap este azt mondta:
„Ez olyan jó, hogy olvasás közben elfeledkezem arról, hogy te
írtad!” Azt hiszem, ezzel meg is válaszoltam a kérdésed.
–
Miért éppen történelmi regény? Próbálkoztál mással is?
–
Ez a műfaj áll a legközelebb a szívemhez olvasóként. Érdekel a
történelmünk, fontosnak tartom a „szórakoztatva tanítást”.
Vannak novelláim, amelyek fantasynek értékelhetőek, de alapvetően
azok is valós történelmi helyszíneken és korokban játszódnak.
Annyi regényötletet ad csodálatos, gazdag történelmünk, hogy
bizton megmaradok e területen, és nem fogok (nem lesz időm) más
műfajjal kacérkodni.
–
Két évvel ezelőtt mit gondoltál, hol tartasz két év múlva
az íróskodásban, bejöttek a számításaid?
–
Két éve az élet nagy ajándékának tartottam, hogy megjelent A
kőfaragó, és javában dolgoztam a Szent László íján. Az azóta
történtek minden várakozásomat fölülmúlták. Értékes
barátokra tettem szert, csodálatos élményekkel gazdagodtam.
Sokkalta többet kaptam, mint amit várni mertem.
–
Miért írsz? :)
–
Provokatív kérdés, amire mondhatnám azt is, hogy: csak!
Azért írok, mert élvezem, mert kizökkent a hétköznapok
taposómalmából, mert izgalommal tölt el a kutatómunka, mert
marad utánam valami olyasféle „örökség”, amire a gyermekeim
majd büszkék lehetnek.
–
Mit írsz most, mik a közeljövőbeli terveid?
–
Természetesen a Toldi következő, második részén dolgozom. Annak
idején, mikor a szerkesztőm felvetette az ötletet, hogy: „Mi
lenne, ha…”, trilógiában gondolkodott, hamar kiderült azonban
(számomra), hogy három kötetbe semmiképp nem fér bele mindaz,
amit szeretnék erről a korról, Toldi Miklósról, I. (Nagy)
Lajosról elmondani - úgyhogy az elkövetkezendő öt-hat évem e
sorozat jegyében fog eltelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése