–
Hosszú az út? :)
–
Rettenetesen, habár úgy érzem, hogy huss, egy pillanat alatt
elröppent ezt a tizenhárom év, ami, ha jól belegondolunk,
valójában tizenhat, tudniillik tettem én már olyan kijelentést,
hogy a scifi írói pályafutásomat hivatalosan a 2000-ben megjelent
Korona hatalmával zártam le, a 2013-as Jó nap ez a
halálra amolyan bon mot volt, ma már nem is része a
kánonnak, ahogy egy 2015-ös könyvhéti video-riportban kifejtettem
többé nem jelenhet meg.
–
További két kisregényeddel együtt, ha jól emlékszem.
–
A Hogyan legyünk Sherlock Holmes, és a Jó nap ez a
halálra került ki a kánonból, a Szűz infrafénybennel
kapcsolatban viszont meggondoltam magam: egy erős átdolgozást
követően – ami teljes átdolgozást és komoly hozzáírást
jelent a rövidsége miatt – elvileg újra kiadható. Az más
kérdés, hogy ezt a munkát, mikor tudom elvégezni.
–
Pontosan mit értsünk az alatt, hogy a sorozat egyes darabjai nem
kanonizáltak?
–
A Jó nap ezt a halálra írásának idején volt egy
határozott elképzelésem arról, hogyan kapcsoljam össze a
Katedrális és Brett Shaw világát: Brett Shaw a Korona
hatalmából ismert Stenonis oldalán elindul, hogy megkeresse a
Katedrálist, mindeközben fertőzést kapott egy StockBauertől.
Hát, gyerekek, utóbbi például akkora baromság, mint a sivatagi
tömeglélektan. Utána következett 13 év alkotói szünet, de már
tavaly tudtam, hogy a Jó nap ez a halálra nem érvényes,
csak bezavar a képbe, például az évszámok sem stimmelnek. Mást
nem tehetek, minthogy többé nem lehet kiadni. A Holmes pedig a
sorozat nyitódarabja volt, ami az érvényes világkronológia
szerint elvileg a legutolsó Brett Shaw sztori. Írásakor – ez
1997-ben volt és 98-ban jelent meg – nemhogy a Mysterious
Universe-ről, de még a Brett Shaw-sorozatról sem volt határozott
elképzelésem. Ahol most állunk, onnan nehezem tudom elképzelni
például, hogy Brett Shaw-ból negyven éves korára biztonsági őr
lesz egy kirándulóhajón.
–
Mysterious Universe. Hogyan látod most ezt a világot? Mi
változott az eltelt évek alatt?
–
A Mysterious Universe valójában egy gyűjtőfogalom. Sőt, egy
időben, olyan 2005 magasságában, kifejezetten azt gondoltam róla,
hogy nem egy koherens világot jelent, hanem a space opera
stíluseszközeinek felhasználásával megírt önálló szekciók
sorozatát, és ezeknek a szekcióknak semmi közük egymáshoz azon
kívül, hogy a harmincadik század perspektívájából a hős
néha-néha visszatekint a múltra, és elmondja, hogy, á, az nem
úgy volt… én meg mindent átdolgozhatok, ami eddig megjelent
tőlem. A visszatérésemmel ez az áldatlan állapot megszűnt: a
Hosszú út a trónig, bébivel kezdődően jönnek MU egészét
átfogó átkötő-regények, ezeket vagy én írom, vagy mások
írják, de az biztos, hogy ott leszek és árgus szemmel figyelek.
–
1998-1999. Katedrális. Azaz: A katedrális harcosai, A katedrális
legendája. Hogyan emlékszel vissza a világ teremtésére, ami
akkor még nem is volt Mysterious Universe?
–
A Katedrálist 1994 szeptemberében kezdtem el írni. Létezik
két ősváltozat, ezek máig megvannak, és szabályosan rettegek
attól, hogy a tudtom nélkül valaki kiadja őket. Vannak a műben
olyan jelenetek, melyek már a nyolcvanas évek közepén papíron
voltak. A StockBauer és az Ópiumkeringőben megjelenő
William Martin figurája már 79-ben létezett, kis híján negyven
évvel ezelőtt. Hát az nem ma volt! Ezekben az években
felszabadultan, minden kötelezettség nélkül és nagyon rosszul
írtam. Most sem vagyok egy Thomas Pynchon, de azért van valami
fejlődés. Tulajdonképpen a Harrison Fawcett néven publikált
regényeim, azoknak az álmaimnak a manifesztumai, melyek gyerekkorom
óta meghatározóak az életemben, mondhatni máig kísértenek.
Őszintén szólva, ha valaki a kilencvenes évek derekán azt
mondja, hogy író leszek és meg is élek belőle, ráhívom az
ügyeletet, hogy, hé, itt van az a pali, akit napok óta keresnek az
ápolók.
–
A Cherubion Kiadó után következett az Inomi. Mi változott
akkoriban?
–
Tegyük hozzá: három év szünet után. 2000 és 2003 között a
Kalandor kiadónál dolgoztunk a Sándorral (Szélesi Sándor), akkor
kezdtem el írni azokat a regényeimet, amiket most jelentett meg
sorra a Gold Book második kiadásban az új történelmi
regényeimmel együtt. Az Inomi ígéretes üzleti vállalkozásnak
indult, aztán pár év után kifulladt, Sándort kérdezd a
részletekről. Akkor már nem számítottam aktív scifi írónak,
nem folytam bele a MU ügyeibe sem, a szekeret Sándor, illetve azok
az írók tolták tovább, aki akkoriban kapcsolódtak be a
világépítésbe. Az Inomi után következett Sándor saját
vállalkozása, a Graal Kiadó. Hogy mi változott akkoriban? Tök
őszinte leszek, az Inomi például szépen fizetett.
–
Majd a rövid Graal-os időszak után pedig a Tuan Kiadó...
–
A Tuan 2008-tól jelentet meg MU-t, azt hiszem, egy antológiával
indított, ez volt a Katedrális őrzői, és a következő
évben jött ki a Korona hatalma második kiadása. A Tuan és
a Delta – náluk van a Katedrális 2007 óta – már akkor
szorgalmazta, hogy írjak új Brett Shaw történetet, de elzárkóztam
előle. Ezekben az években fordult komolyra a forgatókönyvírói
pályafutásom, és nem volt időm másra a filmen kívül.
Gyakorlatilag most sincs, a Gold Booknak öt éve tartozom a
Fokossal, ami a Torda-trilógia zárókötete. Öt év alatt
nem tudtam befejezni, de jövőre akkor is megjelenik, ha megairák
potyognak az égből.
–
És tizenhárom évvel a Jó nap ez a halálra után megjelenik a
Hosszú út. Gondoltad volna? :)
–
Két éve még nem. De nagyjából egy évvel ezelőtt már
körvonalazódott valami. Bayer Tibi 2014-ben megkeresett, hogy
szeretné megjelentetni a régi Brett Shaw-sztorikat, közben Sándort
is agitálta, hogy folytassa a Ketchikan-sorozatát, a Vadászat
egy szimurgra után. Bayer előállt egy működőképesnek
látszó konstrukcióval, és elfogadtam az ajánlatát. Ebben a
konstrukcióban egy új Shaw-regényre szerződtünk, és úgy
döntöttem, hogy azt a Hosszú út a trónig, bébit fogom
megírni, amit már a Korona hatalma első kiadásának
reklámoldalán meghirdettem, szóval tizenhat évvel ezelőtt.
–
Amint az előrendelések száma is mutatja, régen és nagyon várt
könyv a Hosszú út a trónig, bébi.
–
Az előrendelés közben átváltott sima webes rendelésre a Tuan
oldalán, hírek szerint sikerült megdöntenem egy rakás rekordot.
Majd meglátjuk hol áll meg a végén, az biztos, hogy a fogyás
mértéke nagyban befolyásolja a további döntéseimet, a
folyatáshoz persze kell egy új konstrukció is, amit a Tuan nyilván
időben ki fog dolgozni.
–
„...Brett Shaw-nak egyetlen esélye
marad visszatérni a jövőbe: bármi áron, de meg kell találnia
azt a legendák homályába vesző, az időutazás technológiáját
kifejlesztő Katedrálist, amelynek sosem hitt a létezésében...”
Azért reméljük, hogy mind Brett Shaw, mint Harrison Fawcett
visszatér? :)
–
Hát, ahogy előbb mondtam, várom a piac és a kiadó
visszajelzéseit. Határozott elképzelésem van, hogyan folytatom a
sorozatot, vagy hogyan engedem folytatni másoknak, ha ennek
határozott időn belül megteremtődnek a feltételei.
–
Mostanság újra fellendülni látszik az MU, ami a megjelenő
regényeket illeti. Ehhez az kellett, hogy Fawcett végre befejezze a
Hosszú utat? :)
–
Szerintem nagy lökést kap tőle a sorozat. Persze majd a piac
reagál, és a kiadó levonja belőle a tanulságokat. Az biztos,
hogy heteken belül érkezik Sheenard Excaliburjának második,
átdolgozott kiadása, és bekapcsolódik egy új író a Mysterious
Universe világépítésbe. Michael Walden (Waldmann Szabolcs)
jelentkezik a Paul Wittgen- sorozat első regényével, és a kiadói
tervek szerint még az idén megjelenik Valyon Tamás első és Dave
Howard (Mészáros László) negyedik MU-regénye. A 2017-es
kínálatból egyelőre az Excalibur keresése második kötete
és Walden következő regénye a biztos.
–
Egyik kedvenc MU regényem I. M. Brodtól a Tüske a köröm
alatt. Neked mi róla a véleményed?
–
Imádtam. Mindig szerettem a Raymond Chandler regényeket,
gyakorlatilag ezeken nőttem fel. Brod valami hasonlót akart írni,
és véleményem szerint sikerült. A keményöklű, magányos zsaru
figurája mindig is bejött nekem, valahol Brett Shaw is hasonló,
mondjuk ő nem nyomoz, inkább lő, aztán kérdez. Hozzáteszem a
Hosszú út a trónig, bébiben már sokkal higgadtabb, mint
az előző sztorikban. Szerintem nem ő változott, hanem én; a
regény és az író oda-vissza írják egymást.
–
Sheenard egyszer azt mondta, hogy számára egy MU regény
megírása más, mint más témájú regényeié, többek között
gyorsabb... ;)
–
Minden írónak megvan a sajátos munkamódszere. A stílus és a
nézőpont nem föltétlenül meghatározó, nem merném kijelenteni,
hogy E/1-ben könnyebben és gyorsabban lehet írni, mint E/3-ban,
ezt írója válogatja. Ma már nem írok olyan gyorsan, mint
pályafutásom elején, de amennyit lassultam, annyival lettem
pontosabb, legalább is remélem. Az biztos, hogy sokat köszönhetek
a forgatókönyvírásnak, ahol sztori, cselekmény és erős
karakterek és frappáns dialógusok hiányában csak piszkolod a
papírt és akkor hol vagy még attól, hogy milliókért eladd, amit
írtál, és azt gyártásba is helyezzék. Hogy a stílus és a
mondanivaló mennyivel lett jobb és több, majd az olvasók
eldöntik; a kritikusnak nincs mindig, mindenben igaza, de az
olvasónak igen.
–
Ez egy szép gesztus az olvasó felé. Megjegyzem a kritikus
ugyanúgy olvasó.
–
Egyszer majd szívesen beszélek a kritikus olvasó és az olvasó
kritikus közti különbségekről. Most elégedj meg annyival
felvezetésnek, mintegy mottóként, hogy sokan nem azt szeretik,
amire vágynak, hanem magát a vágyat szeretik.
–
Ezt kifejthetnéd!
–
Figyeld a szómat: egyszer!
–
Egy könyv megírása – gondolom – hosszabb és magányosabb
feladat, mint egy forgatókönyvé. Hiányzott neked ez az állapot
vagy inkább szokatlan volt, amíg befejezted a regényt?
–
Azért arról nem szabad megfeledkezni, hogy a tizenhárom éves
szünet a fantasztikus irodalomban, magában az irodalomban nem
jelentett teljes tétlenséget. 2003 óta, ha jól számolom négy
regényt írtam, köztük a történelmi-regény zsánerben
főművemnek tekintett Naptól vagyok, holdtól vagyokat és
egy memoárt Hajasbaba címmel, ami csak angolul olvasható.
Kérdésedre visszatérve: a forgatókönyvírás egészen más
műfaj, még csak nem is ugyanaz a sportág. Ugyan, ott is betűket
kell sorba rakni, a szavak és mondatok ugyanúgy értelmet nyernek,
mindazonáltal a forgatókönyvnek semmi köze az irodalomhoz, csak a
filmkészítés első kreatív lépcsőfoka. Tény, hogy a
forgatókönyv gyorsabban elkészül, mint egy regény, és nem
csupán több, hanem sokkal több pénzt lehet vele keresni, mint
regényírással, de nem könnyebb meló, aki ezt hiszi téved. Ha
valami hiányzott, az Brett Shaw és a Katedrális világa, az
a hangulat, amit sugároznak magukból. A Hosszú út írásának
elején kicsit szokatlan volt, vagy inkább elfelejtett, újra bele
kellett rázódnom, de az első két fejezet után már ment, mint a
karikacsapás. Aki írt már regényt és képes azonosulni azzal,
amit ír, annak tudnia kell, hisz tapasztalta, hogy a regény önmagát
írja, az író csak lejegyzi, ami történik.
–
Hogy halad az Ópiumkeringő angol fordítása?
–
Elkészült. Az angol anyanyelvű tesztolvasók szerint nagyon jó
lett. Most készül az angol és orosz nyelvű portfólióm. Ha bármi
említésre méltó történik, tudni fogtok róla.
–
Mik a közeljövőbeli terveid, min dolgozol jelenleg?
–
Béres József, a Béres Csepp megalkotójának életről írok egy
két részes tv-filmet, aztán befejezem Robert Yugovich Olja
című regénye alapján készülő forgatókönyvem első draftját,
és ha mindezzel végzek, nagyjából november elején, nekifeszülök
a Fokosnak és befejezem. Ezzel a regényemmel búcsúzom a
magyar történelemtől, mint feldolgozandó tematikától.
Forgatókönyvíróként 2017 szeptemberéig be vagyok táblázva,
regényírásra februártól kezdődően lesz kreatív kapacitáson.
Mielőtt kérdeznéd, még nem tudom, mi következik a Fokos
után.
–
Sokan örülnének a Katedrális alkonyának.
–
Én is. Aggodalomra semmi ok, fél lábon állva kibírjuk azt a
huszonhat évet, mire megírom.
–
Ez nyilván poén volt!
–
És milyen rossz.
–
Még egy utolsó kérdés. Molyos közösségben fültanúja
voltam egy kisebb vitának, hogy a „Hosszú út a trónig, bébi”
a magyar nyelv szabályai szerint „Hosszú az út a trónig, bébi”
kéne, hogy legyen. Mi a véleményed erről?
–
Most mondhatnám, hogy a regényből kiolvasható, hogy miért ez a
cím és miért így, de inkább azt mondom, hogy Márai Sándor
szerint az író egy idő után már nem a mondatot csiszolja, hanem
a gondolatot. Pontosan ez történt. Van persze populárisabb
magyarázatom is: mindkét forma helyes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése