Szerelem, szerelem (szerelem a tankomat ó, te királylány)

"Szeretek gúnyt űzni azokból a zenészekből, akikről úgy érzem, hogy plagizálnak, vagy megsértik a zenét, mint művészetet, azzal, hogy kizsákmányolják műveik szégyellnivalóan szánalmas verzióit." "A világsiker titka Amerikában az azonnaliság. Gyorsan ismétlődve belökni az agyakba, kis adagokban, hogy könnyebb legyen értelmezni. Azonnal, gyorsan, most, még több sajtos Nacho ízesítéssel. Most, ma holnap már nem lesz rá alkalom, mert jönnek a tegnapok, ez mind-mind csak eszköz minden egyén életében, aki igényli az önigazolást, a szórakozást és a társadalmi rituálékat. A művészetet, amely hosszan tartó értékeket hordoz, a tömegek és a többség nem értékeli." - Kurt Cobain.

A közben eltelt évek alatt se változott ez a folyamat, sőt napjainkban is gyakran észlelhető, legyen ez a művészet zene, képzőművészet, vagy akár irodalom.

A minap fordultam elő egy énekesnő fellépésén, ahol testközelből megfigyelhettem egy előadott dal a közönségre gyakorolt hatását. Érdekes volt. Kezdődött az egyre terjedő vidám izgatottsággal, hogy most egy igazi énekesnőt fognak hallani, egy olyan valakit, akinek ez a dala vezette akárhány évvel ezelőtt a magyar rádiók lejátszási listáját – erre maga a művésznő emlékeztette a publikumot. Miután felcsendültek az első akkordok (na jó ez túlzás, inkább elindult a semleges háttérzene) egyre szaporodtak a fókuszálatlan tekintetek, és boldog vigyor ült ki a hallgatóság túlnyomórészt hölgy tagjainak arcán, mintha csak egy arra tévedt zenemanó kente volna be a homlokukat mézzel kevert lószarral.

Én húsz másodperc alatt úgy harminc métert távolodtam (szerencsére a fellépés a szabad ég alatt zajlott) és hirtelen erős késztetést éreztem valami értelmes elfoglaltságot találni magamnak – még jó, hogy nálam volt a fényképezőgépem. Így megosztom veletek ezt az érdekes fotót, ami nem jöhetett volna létre, ha nem üldöz el a tetthelyről az a semmitmondó szövegű, bárgyú, nyáltól csöpögő, tinglitangli atrakció, ami valahány évvel ezelőtt vezette a magyar rádiók lejátszási listáját.

Ezen rövid felvezetés után pedig rátérek eme bejegyzés lényegére, azaz megmutatok nektek pár olyan számot a jelen és a közelmúlt zenei palettájáról, melyek nem üldöztek volna el olyan ellenállhatatlan erővel.

Hogy érdekesebb legyen a dolog, segítségért hívok pár könnyű- és nehézzenei társulást, a Fürgerókalábakat, az Alvin és a mókusokat, az Albert Einstein Bizottságot, a Progtycát, a Kispál és a Borzot, a Pál Utcai Fiúkat, az Üllői Úti Fuckat, a Quimbyt, a Tankcsapdát, a Vad Fruttikat, a Maradékot, a Juríjt, a Prosecturát, a Kiscsillagot, a Kimnowakot, a Rózsaszín pitbullt, a DUSK-ot, és a Czemende zenekart.

A dalok témája természetesen a blogbejegyzés címében is szereplő szerelem – csakhogy egyedi rávilágítással az emberiség ezen problémakörére. Fellelhetők lent a dalszövegek is, hiszen nagyban hozzájárulnak a művészi egészhez, valamint ha akad még valaki olyan hasonló botfülű pancser, mint én, aki néha egy-két szót nem értek előadás közben, elkerülhetők a félreértések/félrehallások. (Pár héttel ezelőttig például rosszul tudtam az egyik Quimby szám szövegét – bár ez csak az én bénaságom.) Biztosan engem is zavarna, ha az emberek rosszul tudnák az én dalszövegeimet, de szerencsére én mindössze kettőt követtem el, az meg már régen volt, talán igaz se volt.

Valamint képekkel is illusztráltam nektek az eszmefuttatásomat. Ja, mindegyik fotót én követtem el saját kezűleg.

Kezdjük a Fürgerókalábak Szőrös lábú lány című alkotásával. A zenekar időközben sajnos már megszűnt, így nosztalgikusan gondolok vissza azokra a koncertekre, ahol élőben hallgathattam őket, és lelkesen daloltam az első sorokban például a Bőrnadrág, a Cseresznyepaprika, vagy A bal herém szövegét. A következő szám arra az életérzésre remek példa, amikor a hőnszeretett párunkat meg kívánjuk változtatni, avagy apró ráhatással még tökéletesebbre formálni saját örömünkre.

Fürgerókalábak: Szőrös lábú lány

Amikor megláttalak téged először,

nem gondoltam volna, hogy lábad merő szőr.

Gyönyörűszép virágmintás szoknyád alatt

sűrű, sötét szőröd csimbókokba ragadt.

Szeretlek szőrös lábú lány,

gyere fel hozzám ma délután!

Megsúgom legtitkosabb vágyamat:

hadd gyantázzam le a lábadat!

Szeretlek szőrös lábú lány,

gyere fel hozzám ma délután!

Megsúgom legtitkosabb vágyamat:

hadd gyantázzam le a lábadat!

A következő dal egy ugyancsak már megszűnt zenekar szerzeménye, A honi csillagászat fejlődése a Kispál és Borztól. Egyik kedvenc együttesem, első albumukat még kazetta formájában sikerült beszereznem anno egy utcai árustól – ha valaki emlékszik még a „hamis” kazetta árusokra abból az időből. Utána persze jött sorban a többi lemez (cd, majd mp3), és persze nekem is volt szerencsém többek között Miskolcon, Szegeden, Budapesten a tisztelt nézőközönséggel együtt üvöltenem, vagy ordítanom, avagy teli torokból énekelni – ez utóbbi legvalószínűtlenebb a háromból –, hogy „Zsákmányállat máját mosod egy névtelen patakban, körülötted olajfoltok mézeskalácsszív alakban. És úgy nézed az arcod benne, mint régen a céllövöldében az a lány, akinek lőttél egyet finom utalásféleképpen.”

Sajnos a búcsúkoncertre nem mentem el, mert félő volt, ha megint szabadságot merek kérni, akkor egyszerűen kirúgnak – ez bizony nagy hibának bizonyult, mert utána két hónapra azért rúgtak ki, mert el mertem menni betegállományba.

A lenti szövegközpontú alkotásban a főhős visszaemlékezik letűnt időkre, mikor még volt olyan, hogy Föld (meg kaland, meg ilyesmi), mielőtt az új hiperűrsztráda építése miatt lerombolták a vogonok…

Kispál és a Borz: A honi csillagászat fejlődése

Nézem, ott a hold

Némi alkoholt

Fogok inni, hogy

Úgy legyen, mint régen.

Amikor ott ültem

Régi estében,

Nővel tó mellett,

De most valahogy nem megy.

Pedig a hold ma is ott van,

Ahol akkor megmutattam.

Felkelek a földről,

Leporolom magam.

Látod ott a hold,

Amott meg a nap van.

És itt jövök én is ám, és

Látom te sem vagy rest,

Elindulunk, miként az

Égen az a két test.

Azt gondolom, modelleztük,

Hogy mozoghat minden együtt.

A világűr az némi anyag,

Meg a semmi keveréke.

Mondtam még akkor este

Bele a lány szemébe.

De a kutatások mai fokán

Ezt már nőnek én nem mondanám.

Mer’ én akkor még jelentést

Kutattam jelenségben,

Körbejártam, megvizsgáltam,

De ma már csak azt nézem,

Hogy fénylik ma is a hold,

És eszembe jut, milyen fura,

Azt mondják, hogy régi rokon

A puna meg a luna.

Szerencsére nem mindenki ugyanúgy éli át a szerelmet, így létrejöhetett az Albert Einstein Bizottság Szerelem, szerelem című száma is, e válogatásban a legrégebbi dal, ami a Kalandra fel! Című nagylemezük zárószáma – végcélú oldal 6. –, 1983-ből.

Természetesen azóta többen feldolgozták, így már nekem is volt szerencsém élőben hallgatni az Ági és a fiúk, valamint a Péterfy Bori és a Love Band előadásában.

A. E. Bizottság: Szerelem, szerelem

Már megint itt van a szerelem,

Már megint izzad a tenyerem.

Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,

Már megint akarok egy jó nagyot…

Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,

Már megint csak őt hallom mindenütt.

Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,

Szerelem, szerelem, szerelem...

Köpni kell – Pű!

Köpni kell – Pű!

Köpni kell – Pű!

Köpni kell – Pű!

Már megint itt van a szerelem,

Már megint izzad a tenyerem.

Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,

Már megint akarok egy jó nagyot…

Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,

Már megint csak őt hallom mindenütt.

Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,

Szerelem, szerelem, szerelem…

Köpni kell!

Köpni kell!

Köpni kell!

Köpni kell!

Pű-pű!

Már megint itt van a szerelem,

Már megint izzad a tenyerem.

Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,

Már megint csak őt hallom mindenütt.

Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,

Már megint akarok egy jó nagyot…

Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,

Szerelem, szerelem, szerelem…

Köpni kell – Pű!

Köpni kell – Pű!

Köpni kell – Pű!

Köpni kell – Pű!

Ezután a picit talán pesszimista remekmű után kiránduljunk egyet a punk zene világába, következzen a Bizalom az Alvin és a mókusoktól. Bár koncert közben az eredeti változat nagyobb hatást biztosít, azért az unplugged feldolgozás is figyelemreméltóra sikeredett. Íme:

Alvin és a mókusok: Bizalom

Olyan jó, hogy mi együtt. Tudod, hogy te és én.

Együtt vagyunk békében ezen a földtekén.

Barátkozhatsz más lánnyal, engem nem zavar.

Hiszen bízom benned, nincs, ami felkavar.

De ha megcsalsz…

Én elvágom a nyakadat, szétkenem az agyadat,

Nem mész többet haza két lábon,

Szétrúgom a fejedet, levágom a két kezedet,

Kihúzom a beledet a kicsi szádon.

Te édes, te drága. A romantika hű szolgája.

Tudod, hogy te vagy nekem az univerzum egyetlen Don Juanja!

És ha az utcán riszálja magát egy csámpás szőke kurva,

Nem szólok, ha a seggét pásztázva tekinteted elbambulna. Csak rajta!

Ezt jól jegyezd meg mielőtt egy másik segget nézel:

Kurva szar, ha az üresen tátongó szemgödrön át elvérzel.

Én elvágom a nyakadat, szétkenem az agyadat,

Nem mész többet haza két lábon,

Szétrúgom a fejedet, levágom a két kezedet,

Kihúzom a beledet a kicsi szádon.

Az Üllői Úti Fucktól az Esküvőt választottam. Bár a Bocikámra is gondoltam, nem csak itt találkozva azzal a problémával, hogy csak egy legyen, ne kettő, mert akkor csak a késő éjszakába nyúlna a befejezés – ami persze így is a késő éjszakába nyúlott. Úgy öt-hat napon keresztül.

Üllői Úti Fuck: Esküvő

Csokor a kézbe, öltöny a testre,

Igen a szájba, fátyol a fejre.

Ráfeszül végre a gyűrű az ujjra,

Sose volt még ennyire durva.

Kéz simul kézbe, száj ragad szájra,

Nem hallatszik már a fog csikorgása.

Eddig pihentél, de holnaptól munka.

Sose volt még ennyire durva.

Asztalra pohár, tányérba étel,

Zabáld ki magadból azt, amit érzel.

Utolsó sansz volt, ezt mindenki tudja.

Sose volt még ennyire durva.

Mintha csak egy szekrénybe zártak volna,

Ahol apró kis üvegek

Finom kis mérgekkel a begyükben

Csak arra várnak, hogy téged tönkre tegyenek.

Tükörbe nézel, két szemed véres,

Nem maradt más, csak a kis feleséged.

Valami megint a szívedet szúrja,

Sose volt még ennyire durva.

Nyakkendő bomlik, bugyi a földre,

Ugyanaz a bugyi marad örökre.

Átgondolod az egészet újra,

Sose volt még ennyire durva.

Keskeny az ágy, és könnyű az este,

Sóhajtva mászol a megszokott testre.

Fáradt már ő is, sokáig húzza,

Sose volt még ennyire durva.

Mintha csak egy szekrénybe zártak volna,

Ahol apró kis üvegek

Finom kis mérgekkel a begyükben

Csak arra várnak, hogy téged tönkre tegyenek.

Sosem tudhatod meg,

Hogy mi lehetett volna belőled

Egy tisztességes élet végén.

Egymáshoz szoktok, ahogy az évek telnek,

Úgy mászik alád, mintha autót szerelne.

Titkos hibáid csakis ő tudja,

Sose lesz már annyira durva.

Sose lesz már annyira durva.

Mivel a véletlenül idetévedt olvasókat még a Szőrös lábú lánynál elrettentettem, így már jöhet egy szelídebb szám.

No, melyik is legyen? Végülis, nekem mindegy… Csak a címe legyen vörös!

Quimby: Legyen vörös

Hajnalban felkeltem vécére indultam így volt

Az előszobában kábultan hevert egy lány

Néztem hogy ruhája véres vagy csak vörös pezsgő

Életem látom te véletlen itt maradtál

Alányúltam de most tényleg nem gondoltam rosszra

A karomba vettem és a díványra fektettem őt

Ő azt álmodta hogy jó lenne ha valaki hozna

Még egy kis vért vagy egy pohárka vörös pezsgőt

Nekem mindegy csak a színe legyen vörös

Mint a hajnal alja vörös

Legyen minden legyen vörös

Hát fogtam magam és kibattyogtam a szemközti éjjelnappali közértbe

A polcról levettem egy üveg francia pezsgőt

Aztán visszasétáltam és látom ám

Hogy a lány a szoba közepén táncol egy késsel

És én pezsgővel kínáltam őt mire ő

Nekem mindegy csak a színe legyen vörös

Mint a hajnal alja vörös

Legyen minden legyen vörös

Felrobban a nap a hold

A fejünk felett meghasad az ég

Hányszor mondjam neked baby

Hé hé hé legyen már elég

Arany csőrű héják köröznek

Ez már a vég

Nekem mindegy csak a színe legyen vörös

Mint a hajnal alja vörös

Legyen minden legyen vörös

Ennyi lazítás után visszatérhetünk a zúzósabb zenéhez, az év legyen 1990, az album a Punk and roll, és az a bizonyos punk zenekar a Tankcsapda – mert ugye mindenki tudja, hogy annak indultak.

Tankcsapda: Kis orosz lány

Hé kis orosz lány

Mit csinálunk ma este

Van veled néhány ötletem

Ne reménykedj

Nem fogod túlélni

Ha a telefonzsinórt a

Nyakad köré tekerem

Hé kis orosz lány

Ez itt a munka bére

Látod hogy újra

Remeg a kezed érte

Belőled ennyi elég

Üljünk le és igyunk még

Belőled ennyi elég

Üljünk le és igyunk még

Éjszaka fekszel

Nappal a gyárban állsz

De az ágyban bébi

Te vagy a legnagyobb ász

Szeretem ahogy csinálod

Annyira ügyes a szád

Kirúglak de

Sokat gondolok rád

Először természetesen a Milliomos liliomost gondoltam megosztani veletek a Prosectura önkéntes tűzoltó és lendületzenekartól, de találtam egy olyan felvételt, ahol a szöveget megváltoztatták, és már akkor csakazértse, mert ez milyen megalkuvás már. Legyen tehát egy másik hangulatos szám tőlük, a Barbie.

Prosectura: Barbie

Azt mondják rám szadista állat

Pedig szerettem a Barbie babámat

Aztán levágtam a mellét

Abból lett a színpadkellék

Aztán eltörtem a lábát

Összevagdostam a hátát

Barbie Barbie

Aztán letörtem a karját

Jól megrugdostam a marhát

Aztán szétzúztam az orrát

Erre jó a lépcsőkorlát

Barbie Barbie

Azt mondják rám szadista állat

Pedig szerettem a Barbie babámat

Aztán elvágtam a torkát

Majd szórtam rá hintőporkát

Aztán kivágtam a nyelvét

Majd az összes látószervét

Barbie Barbie

Barbie

A sorból természetesen Béla Bá se maradhat ki. Aki tolmácsolja nekünk az epikus hős amerikai kalandját, nem más, mint a Rózsaszín pitbull. Vigyázat a dalszöveg szókimondó, és tartalmazza szinte az összes vadnyugati klisét; az európai szemnek hatalmas távolságot, poros úton döcögő gekkósszekeret, a szép indiánlányt, az ellenséges földön való átkelést, a hosszú utazás monotonságát, és egyéb kényelmetlenségeit, valamint a hatásvadász háttérfestményen magasló hegyeket.

A videoklip képi világa ellenben felvonultatja mindazt, ami az usában az összes jó dolog, például a szebb jövő és a szabadság délibábjával odacsalt afrikai vízilovakat, a túlsúlyos tinédzserpopuláció kedvenc játékát, a nagyon kövér, lógó fülű nyuszikát, a mulenrúzsi táncosnőket, az ír háttértáncosokat, valamint a világháború alatt agyelszippantott különböző nemzetiségű tudósok csapata közreműködésével épített robotokat.

A látszólagos ellentmondást pedig lazán feloldja a kislány rózsaszín kalapja, ami természetes egyszerűséggel a pitbullra utal. Remélem ezzel is segítettem nektek eme nagyszerű alkotás lényegének megértésében – vagyis, hogy a szerelem nem ismer akadályt.

Rózsaszín pitbull: Béla Bá a vadnyugaton

Béla bátyánk hajnaltájban indul a szekér

Ha jól haladunk estefelé már célhoz is ér

A vadnyugati tanyán vár egy csöcsös sziú lány

Hát mutassa meg Béla bátyám, ne legyen puhány

Eljutunk a hegyek mögé

Bassz oda a lovak közé

Apacsföldön visz az utunk

Tartsuk vissza most a hugyunk

Béla bácsi fején csákó

Elernyedve lóg a dákó

Várja már a sziú macát

Hogy állítaná fel a faszát

Hajnaltájban indul a szekér

Estefelé már célhoz is ér

Hajnaltájban indul a szekér

Estefelé már célba is ér

Béla bácsi hahotázik

A messzeségben hegycsúcs látszik

Közeledik már a tanya

Őt várja a sziú banya

Lelkében már nő a félsz

He nem működik, nem kefélsz

Mostmár mindkét keze remeg

Ó istenem hova legyek

Hajnaltájban indul a szekér

Estefelé már célhoz is ér

Hajnaltájban indul a szekér

Estefelé már célba is ér

Megérkeznek a tanyára

Rá is gerjed a banyára

Jól áll rajtad ez a tanga

Feküdj hanyatt Tank Araka

Lerepül már a kicsiny bugyi

Meredezik már a kuki

Sziú maca négykézláb

Magára rántja Béla bát

Üvöltés száll a hegyek fölött

Béla bácsi két comb között

Csodálatos a sziú maca

Béla bának áll a fasza

Béla bátyánk hajnaltájban hazafelé tart

Legszebb emlékei között őrzi a szíú csajt

Hisz hosszú idő után újra működik a kár

Így Béla bára még rengeteg vad orgazmus vár

A Jurijt is kazettáról hallottam először, egy SZÍN koncertes nap estéjén. A Matróz című számuk már első hallásra mély nyomokat hagyott bennem, csak hát az ide nem jó, mert nem szerelmetes szám. Jöjjön akkor egy pár évvel frissebb szerzemény, a Kék a pólóm.

Jurij: Kék a pólóm

Én azt látom hogy itt vagy

És hallom is néha  a hangodat

És figyellek a sötétben ha nem nézel éppen

Csak ez a szép csak ez az egészben

Én azt látom hogy látod

És érzem hogy érzed

Harmadik napja

Be vagyok baszva

De már nem

Nem fordulok vissza

Kék a póló rajtam

Fehér a gatyám

Elhagyott engemet a babám

És olykor csak azt látom

Hogy nem is szeretlek úgy igazán

Csak figyelni szeretlek sötétben téged

Csak ez a szép csak ez az egészben

Én azt látom hogy látod

És érzem hogy érzed

Harmadik napja

Be vagyok baszva

De már nem

Nem fordulok vissza

Kék a póló rajtam

Fehér a gatyám

Elhagyott engemet a babám

Élénken él emlékeimben a Kiscsillag első fellépése a Sziget Fesztiválon, valami kisebb sátorban. De később az is élményszámba ment, amikor Rátgéber Lászlót láttam énekelni a színpadon.

Kiscsillag: Légy szíves

Vigyetek el engem is lassúzni srácok

Vigyetek el innen mert nem jön ide más

Vigyetek el engem is lassúzni srácok légy szíves

Külön ki szeretném hangsúlyozni srácok

Köszöni az anyám, hogy lassúztok velem

Aggódik hogy tél lesz jönnek majd a bálok

És én otthon nézem a hóesést

A tiszta folt az amikor a kiömlő vérre

Ráesik a hó és öt perc múlva nincs

A tiszta folt az amikor minden hófehérbe öltözik

Az én szívem rántott hús de azon a bunda

Nem liszt nem tojás és nem is zsemlemorzsa

Az én szívem rántott hús de azon a bunda magány

Vér és rettegés talán

És kinn már hull a hó

Pont jön a télapó

Értem és bálba visz a szánkó

És fülembe hajol

Egy táncosom hogy jól

Mozgok és megcsókol

Míg hóra rogynak kint a szarvasok

Vigyetek el engem is lassúzni srácok

Vigyetek el innen mert nem jön ide más

Vigyetek el engem is lassúzni srácok légy szíves

Jó lenne ha nem füstölne simán csak úgy el

Jó lenne ha nem füstölne simán csak úgy

Jó lenne ha nem füstölne simán csak úgy el

Az én tyúkszaros kis életem

Meg lehet-e menteni sok mindenkit srácok

És mi is a jó abban ha sok a menekült

Meg lehet-e menteni sok mindenkit srácok légy szíves

Az én szívem rántott hús de azon a bunda

Nem liszt nem tojás és nem is zsemlemorzsa

Az én szívem rántott hús de azon a bunda magány

Vágy és rettegés talán

És kinn már hull a hó

Pont jön a télapó

Értem és bálba visz a szánkó

És fülembe hajol

Egy táncosom hogy jól

Mozgok és megcsókol

Míg földre rogynak kint a szarvasok

Következzen a Kimnowaktól a Hol van az a nyár?

Kimnowak: Hol van az a nyár

Hol van az a nyár,

Hol van az a szerelem drágám?

Szárnyaid már

A zaciban angyalkám

Aha baj van baj van hajba kaptál rajtam hát lelépek

Ó nem találok szavakat hidd el s már nem is keresek

Mi jöhet még

Te kezeidből etetsz ha gyűlölsz

Pokoli szép

Ahogy szerelmesen hátba szúrsz

Aha baj van baj van tejben-vajban a kés én ebből nem kérek

Ó nem találok szavakat hidd el s már nem is keresek

Tudom a szíved vérzik értem és könnyed partot mos

Mikor egy startpisztollyal könnyedén lő belém a forgó sors

Aha baj van baj van a torta habbal meg a mesék na ég veled

Ó nem találok szavakat hidd el s már nem is keresek

Tudom a szíved vérzik értem és könnyed partot mos

Mikor egy startpisztollyal könnyedén lő belém a forgó sors

Aha baj van baj van már a hajnal nem melletted kelt fel

Ó nem találok szavakat hidd el s már nem is keresek

Hol van az a nyár, hol van az a szerelem drágám?

Hol van az a nyár, hol van az a szerelem drágám?

Az A. E. Bizottság után itt a második zenekar, akiket még nem láttam élőben, de ennek a számnak a dallama gyorsan befészkelte magát a fülembe.

Vad Fruttik: Nekem senkim sincsen

A buli íze a számban

Lányok neonruhában

Oldódnak a színpadon

Részeg vagyok nem is tudom

Mire jó ha jó ez

Ha az alkohol boldoggá tesz

Akkor az a kevés kis öröm

Is kihányva fekszik a kövön

Fáj a fejem a szívem túl nagy

És nem tudom nem tudom hol vagy

Forog a világ elfolyik minden

Nekem senkim de senkim sincsen

A torkom összeszorul

Járni alig bírok

Az útra napfény borul

Ha rád gondolok sírok

Nincs már miben hinnem

Ráuntam a tájra

Nekem senkim sincsen

Most látsz utoljára

Fáj a fejem a szívem túl nagy

És nem tudom nem tudom hol vagy

Forog a világ elfolyik minden

Nekem semmim de semmim sincsen

Itt pedig az én egyik nagy szerelmem, a Pál Utcai Fiúk. Azok közé a zenekarok közé tartozik, amelyek tizenéves korom óta végigkísértek. Ez a kedvenc videóm tőlük, és nem csak azért, mert Lecsónak itt még tengernyi haja volt.

Pál Utcai Fiúk: Nincs menedék

Mikor a nap leszállt a hegy mögött

A szívembe bánat költözött

És fájt úgy fájt

A városban a fények kigyúltak

A csend katonái visszavonultak

Hozzám

Az utcákat jártam a titkot keresve

És vártam hogy legyőzzön végre az este

Már

Tudtam hogy ennek is vége lesz egyszer

Egy öngyilkosnak nem kell a fegyver

És nem kell már a nyár

Aranyba foglalt minket az idő

De inkább kéne már egy igazi nő

Nekem egy igazi lány

Éjjel a vágyak mind elhulltak

Az álmok az agyból kiszabadultak

Hozzám

Rohad a hús és ma elhal a vágy

Egyedül mégis egyedül vagyok

Arccal a falnak fordulok

És megyek tovább

De csak a semmi vár

És most csak nézem a holdat

Az alkohol forgat

Ott van a testem nincs ami fáj

Tízezer álom

Az álomhatáron

Nincsenek órák és nincs akadály

A halál

Nem él

Mégis visszatér

Mint a nyár

Után hozzám

Az igazi tél

Fogynak az órák nincsen elég

Nézem a holdat nincs menedék

Tízezer álom tízezer év

Hiába minden mert nincsen elég

Menedék

Nekem

S hogy most kell vesztenem

Nem elég

Nekem

Semmi sem

Kedvesem

Ember a földön és ember az égen

Istent hívja de mind a sötétben

Vár

Túl sok a fény és túl sok az eszme

Jézus tudta de ő már messze

Jár

És ha fáj a szív majd nélküle élek tovább

Ha százezerből senki se tudja

Senki se érti hogy nem bírom már

Nem bírhatom tovább

Ide sajnos nem tudok videót csatolni, mert nincs. Viszont sikerült megszereznem Richetől a dalszöveget, melyet máris megosztok veletek
És mégis van egy Dusk videó a világhálón: :D A Ne legyél durva.

DUSK: Kimegyünk a zöldbe

szöveg: Szepi, Macska
zene: Dusk

Vasárnap, ha jó idő lesz
Kimegyünk a zöldbe
Sétálunk majd a fák alatt
Leszarnak a madarak

A fű között virág nyílt
Hemzsegtek a bogarak
Elkapott a szerelem
Te lettél a végzetem

Refr:
Elég volt
Elég volt
Bébi belőled elég volt
Bébi belőled
Ennyi elég volt

Szenvedélyesen csókoltál
Éreztem a szerelem zamatát
Szép voltál, jó voltál
Elég volt, tűnj el már

Fogtuk egymás kezét
Szerettük egymást mindenért
De mégis elküldtelek
Mert megharaptad a nyelvemet

Ugorjunk napjainkra, és következzen a Progtyca, és a CSDSZ. Megjegyzem, nem is olyan nagy baj, hogy a július nyolcadikai koncertre nem vittem a fényképezőgépemet - talán vizes lett volna... Ilyen tekintetben a Corner Stage jóval biztonságosabb hely.

Progtyca: CSDSZ

Már véresre markoltam

Az acél pengét,

Már vicsorítottam

A fogam kitörték,

Már kész volt a mű

Becsaptál engem

Már hitetlenül

A jót elfeledtem.

Már acél vagyok

Bár fogam kitörtem

Már megmaradok

S a jó körülöttem?

Már vonyíthatok

Ha nem hallja senki

Már ábrándozok

Mert el fogok menni

Már bolyhosodik

A szerelem láza

Már agyonmosták

Már nincs!

Már kiharaptam

A féket magamból

Már kikapartam

Már nincs!

Már elégettem

A bosszúság estjén

Mert megéreztem

A mérget a testén

Már fuldokolok

Csak kapkodok érted

Már haldokolok

És te mégsem érted

Már kitéphetem

A csomót a szívből

Már üvölthetek

A vak sötétségből

Már sötét van itt

És nem látlak téged

Már reménykedem!

(A bánat eléget.)

Már zokogok én

Csak legyen már vége!

Már hajnalodé

(a bánat erélye.)

Már elfeledlek

Te kósza kis szellő

Már nem szeretlek

Te véletlen fertő

Már hajnalodik

Te ócska kis álnok

Már hajnalodik!

És én odébb állok.

Legyen az utolsó előtti zenekar a Czemende. Időrendben őket ismertem meg legkésőbb, idén februárban. Ám az a koncert igen emlékezetesre sikeredett, és nem csak azért, mert még nem láttam senkit se dudán játszani a színpadon. Ez a daluk nagyvonalakban arról szól, hogy szerencsés az a dudás/énekes/gitáros, akinek a babája is szereti a jó zenét.

Czemende: Dudám, dudám

Sok éve várok már egy dudára

Végre eljött a dudák dudája

Kell egy duda amit fújok

És egy másik amit fogok

Látom neked jó dudád van

Játsszunk együtt a meleg ágyban

Kipróbáltam sok jó dudát

De nekem csak egy muzsikált

Soká vártam az igazira

Ettől olyan csuda lesz a duda

Ettől olyan csuda lesz a duda

Dudám dudám édes dudám

Szeret engem az én babám

Dudádm dudám édes dudám

Szereti ő a furlyám

Dudám dudám édes dudám

Szeret engem az én babám

Dudádm dudám édes dudám

Szereti ő a furlyám

Van egy dudám amit fújok

Az ördöggel is cimborálok

Cimborálok mindenkivel

A pokol se nyel engem el

Van egy nótám már régóta

A dudámnak jó barátja

Szeret engem is ő nagyon

Amikor a dudán játszom

Amikor a dudán játszom

Dudám dudám édes dudám

Szeret engem az én babám

Dudádm dudám édes dudám

Szereti ő a furlyám

Dudám dudám édes dudám

Szeret engem az én babám

Dudádm dudám édes dudám

Szereti ő a furlyám

Szereti ő a furulyám

Zárásképpen pedig következzen egy megzenésített vers, Hell István Hajnali ének című költeménye, a Maradék feldolgozásában.

Hell István: Hajnali ének

Elkártyáztam a gyenge szívem

Suhogasd le a szoknyád hajnal

Pálinkát lehelek rád szelíden

Megháglak nehezen halkan

Jöjj Oroszország vodka-virág

Nevetés nékem a véred!

Pince-fehérek a volgai fák

Tejszínű szűz ez az ének

Lebukik fejem és úgy zokogok

Haloványul bennem a bánat

Veretik körülöttem az ősi dobot

Szaladok hajnal utánad

Ez a csont-pufogás ez a hanti-rege

Hitemet hirdeti híven

Kataton bálvány légy fekete

Hiszen elkártyáztam a szívem