– Mondj magadról pár szót!
– Harminckét éves vagyok, eredeti
szakmám keramikus, sajnos jelenleg nem kreatív területen dolgozom. (Burkolt
álláskeresési hirdetésünket láthatták.) Elég sokféle művészi érdeklődés mozgat,
az írás viszi a pálmát: már kisgyerekként is mindenféle kitalált történettel
szórakoztattam magamat és a barátaimat.
Leginkább a mágikus realizmus, a szatirikus
humorral bíró urban és noire fantasy, valamint a misztikus történetek állnak
közel hozzám. Ezekben tudom elmondani azt, ahogy a világot, és a felszín mögött
húzódó dolgokat látom. Vallom, hogy bármiféle művésznek lenni elsősorban ezt
jelenti: látjuk ezeket a rejtett világokat. Természetéből következik aztán a
továbbadás kényszere.
Minden igazi alkotó ismeri az
érzést: én csak a postás vagyok, az üzenet fontosabb. A legfontosabb.
Az írás bár nem az egyetlen, de a
legjobb eszközöm, hogy célba jusson.
– Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor írtad első novelládat?
– Nehéz megválaszolni a kérdést,
mivel az első próbálkozásiam még gyerekként történtek, és bár csak a saját szórakoztatásomra,
de mindig is grafomán voltam.
Az első olyan novellám, amelynél
megjelent az említett továbbadási kényszer, elég későn írtam, ha jól emlékszem,
2008 telén. Komolyan mindössze négy éve foglalkozom az írással.
– Karcolat.hu?
– A Karcolattal akkor kezdtem el
ismerkedni, amikor felötlött bennem, hogy szeretnék profibb vizekre evezni az
írás terén. Ez pontosan akkor történt, amikor megírtam azt az első publikálásra
szánt novellát. Egyszóval azonnal úgy éreztem, hogy olyan közegre van szükségem,
ahol fejlődhetek. Már ekkor is kevésnek tűnt a vállveregetés.
Szerencsém volt: az első
megkeresett hely telitalálatnak bizonyult. Azóta is ide kerülnek fel azok a
művek, melyek nem egy kiadónak vagy pályázatra mennek, és szabadon
publikálhatóak az Interneten.
– Az írás mellett rajzolással is foglalkozol – illusztrációk készítésével
is…
– Grafikus iskolába járok, csak
azt nem tudom, miért ilyen későn: amióta koordinált a mozgásom, rajzolok, és
nem is rosszul. Mégsem merült fel bennem korábban, hogy ezzel kezdeni is
lehetne valamit. De tanulni sohasem késő. Grafikusi pályafutásom első
szárnypróbálgatásai ezek az illusztrációk.
– A Zombi Apokalipszis – A kezdet: Simagöröngyös kötetben már
találkozhattunk két illusztrációddal. Második kötet, Etelka néni?
– Az első kötet illusztrációs
munkái hozták meg a kedvemet, hogy a másodikba már történettel is szerepeljek.
De az igazi jégtörő maga Etelka néni volt. Még csak halovány óhajként élt
bennem, hogy talán írni kéne a második kötetbe, amikor Ártássy Etelka kisasszony
teljes „életnagyságban”, a maga lehengerlő stílusában berobban az ihletfogó
antennáim közé. Meg kellett őt írnom és rajzolnom, a nénit ismerve belátható,
hogy nemigen volt más választásom.
– Hány novellát írtál idáig,
ezek közül melyik jelent meg?
– El kellett gondolkoznom, és
ezek után is diplomatikus választ adok: jelenleg negyvenhat darab novellám
található meg a Karcolaton, ahová feltöltök minden komolyabb írást.
Van pár olyan művem, amelyek
kiadónak készülnek, körülbelül öt darab.
Eddigi megjelenéseim főleg
pályázatok kapcsán kerültek kiadásba.
Első volt 2009-ben az Út az erdőn át a Garbó kiadó ígértek
antológiájában. Követte a Teremtés kicsit másképp a Sikoly
irodalmi folyóiratban, majd a jelenleg csak a kötetben olvasható Lili és Tartozás a Pillantás a Pokolba antológiában. Legutolsó a Meztelen
Ügynök irodalmi folyóiratban megjelent Szörnyek
szövetsége. Előkészületben Etelka
néni újra száguld! a Zombiapokalipszis második kötetébe, és
valószínűsíthető majd egy Cherubionos megjelenés.
– Mennyi energia megírni egy-egy novellát, illetve elkészíteni egy-egy
rajzot?
– Általában minél kevesebb idő,
annál több energia. Az igazi ihletek nem tűrnek halasztást. Mindent többször
átírok, átrajzolok, újra és újra megnézek, értelmezek, elemzek. Etelka néni
például megvolt egy-két nap alatt. Ez azt jelentette, hogy a gép előtt
töltöttem minden szabad percem. Viszont az előzményeket, a világot
tanulmányozni sokkal több idő volt. Hogy ne szaporítsam a szót: ez ihlettől
függ, és attól, mennyire otthonos a téma, és mióta feszít belülről.
– Min dolgozol most, mi lesz a következő műved?
– Most a Lidércfény pályázata
ihletett meg, régóta akartam egy vérbeli posztapokaliptikus történetet a saját
szám íze szerint megírni. Fejleszti az írót, ha nem ragad le egy stílusnál,
ideje kipróbálnom.
2012. július
2012. július
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése