71. fejezet
Bárdmágia
írta Craz
Megittam a maradék bort, és letettem a sárkányt magam elé. Szemem automatikusan az asztalba karcolt szavakra vándorolt. Világ közepe – ez állt ott kissé bizonytalan betűkkel. Elmosolyodtam, én véstem bele a szavakat első itteni éjszakámon. Visszaemlékeztem arra a nem is oly régi napra.
Milyen hatalmas tervektől vezérelve, mennyi fölös energiától duzzadva léptem be a Szolgáltatóház falai közé! Persze meg is lett az eredménye, az első éjszakát istállópucolással tölthettem. Mindezt bútorrongálásért – csak ezért a két fába vésett szóért.
Röpke pár óra elteltével végeztem is. Egy szúrós tekintetű, bőrpáncélos, szakállas alak ellenőrizte a munkálkodásomat, de elégedett lehetett, mert megúsztam a további verést, csak ennyit kaptam tőle: Kotródj!
Persze nem sokkal később visszalopóztam az istállóba, és készítettem egy újabb feliratot. Ez került a falra jókora, lószaros betűkkel: Világ széle. Amikor hátralépve szemrevételeztem művemet, nekiütköztem valakinek. Halálra váltan fordultam hátra, miközben jókedvű nevetést hallottam.
– Szóval ilyen sebesen változik a véleményed a világ dolgairól? – hangzott fel az első mondat, amikor először találkoztam Nyakonöntővel. – Bocsáss meg, ifjú barátom, bár rögvest bemutatkozom, de nem fogok kezet veled!
Mások azt mondanák, szerencsésen megúsztam, én mégis sokalltam a következő két hét ingyenmunkát.
Mindig is bárd szerettem volna lenni. Úgy húsz és fél évvel ezelőtt egy bárd érkezett egy a hegység és síkság találkozásánál fekvő városba. A település azzal büszkélkedhetett, hogy falai közt éltem születésemtől fogva. Leszámítva azt a tekintélyes mennyiségű időt, amit a környéken csavarogva töltöttem.
A vándormuzsikus nagy feltűnést keltett a főtéren, mert fényes nappal beleperecelt a szökőkút medencéjébe. Tőlem is kérdezték a népek, hogy ez hogyan történhetett, de csak a vállam vonogattam vigyorogva. Igaz, kicsit fájt a lábam a bárd kemény talpú csizmájától.
Sajnálatomra nem lett köznevetség tárgya, ugyanis a figyelmet kihasználva inkább meginvitálta az embereket az esti koncertjére. Amit ugyebár én se hagyhattam ki, hátha még egyszer sikerül megmártóznia a vizet köpő kőoroszlánok ölelésében.
Be kell vallanom, aznap este elvarázsolt a tudománya. Talán valami mágiát használhatott, mert sorra megjelentek lelki szemem előtt a dalaiban szereplő tájak, személyek, érzések.
Végigcsodáltam az előadást, majd annak végeztével hiányérzet kezdett gyötörni. Igaz, a napok múlásával szertefoszlott, de később sokszor visszatért.
Legtöbbször magányos nyári éjszakákon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése