66. fejezet
Hétköznapok délutánja
írta Craz
Két ember ült a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház nagytermének egyik sarokasztalánál, csillogó szemmel figyelték a nyüzsgő forgatagot, ami itt egy szimpla hétköznapnak számított. Aznap nem tartottak nagyobb rendezvényeket, csak két kisebb koncert zajlott a pinceteremben és hátul, a vendégházak előtti téren, az egyik különteremben pedig két tucat dombitörpe rendezte a szokásos kétheti kártyabajnokságuk esedékes fordulóját. Oda mondjuk a felszolgálók is gyakran fordultak, söröskorsókkal megrakott tálcákkal. A dombitörpéknek ugyanis saját nézetük szerint igazságos bajnokságuk volt, mivel félóránként, aki éppen nyerésre állt, a parti közben megivott plusz egy korsóval. Érdekes módon e szabály ellen még egyetlen résztvevő se tiltakozott.
A nagyterem sem telt meg zsúfolásig, több üres asztal is állt elszórtan, és a hosszú pultnál is akadt számos szabad ülőhely a negyvenkettőből. Kevesen tudják, miért is negyvenkét személy számára elegendő hely található az italokkal rogyásig megrakott polcsorokkal szemben. Huk, a barbár barbár szerint babonából. Igaz ő nem ismeri azt a torokszorítós történetet. Nem, nem saját kéz általi fojtogatásról esik benne szó, az elkövető egy bizonyos messzi világból származó alkoholkülönlegesség, minek elfogyasztása után szem nem marad szárazon, lehelet megszegik, valamint a gége is nagyobb mértékben károsulhat. Néhány éve Nyakonöntő le is vette az itallap kínálatából, mert kisebb százalékban az arra érzékenyebb lelkeknek kellemetlen mellékhatásokat okozott. Egyesek egyenesen hallucináltak az ital elfogyasztásakor, magukhoz tértük után szörnyű látomásokról számoltak be, mármint aki nem vesztette el ideiglenesen a számolás képességét. Valaki rémületes masinákat látott, amik az égboltra felragasztva vonaglottak, másvalaki tízkarú szörnyetegeket, akik iszonyatos hónaljszagot árasztottak, néhányan beszélő, érző gépembereket, és akadt egy olyan látomás is, amelyben fura lények sokasága szerepelt, akik igencsak fennhordták az orrukat, és mindenáron fel akartak olvasni saját költeményükből. Ez utóbbi vízióról egy szabados életviteléről elhíresült kobzos tett említést, mielőtt az átélt élmény hatására végleg szögre akasztotta a lantját, és elvonult valahová északra a hegyek közé egy kolostorba. Mindenesetre a Szolgáltatóház kazamatáiban pihent még néhány hordónyi a bizonyos italból.
A különteremben zajló koncertből kiszűrődött néhány sor az aktuális dalból, amit az okozhatott, hogy úgy félszázan besegítettek a hangerőbe a közönség soraiból: Várj még egy percet, élj velem a mában! A megszokások oltalmában. A hétköznapok úgyis megvárnak. De addig tombolj velem, és rombolj le nekem magadból néhány gátlást, aztán utazunk a pusztulás szolid mámorában, és vigyázunk, hogy meg ne tudja ezt a tudatunk.
– Craznak igaza volt, a Száznevű várost saját szemmel kell látni – pihentette tekintetét az egyik közeli asztalnál borospoharából kortyoló elf lányon egyikük, miközben megfogalmazódott benne a következő regényének fő történetszála.
– És saját ízlelőbimbókkal tapasztalni – kortyolt bele poharába társa a Horkoló ork zamatát ízlelgetve.
Az itt töltött néhány nap alatt sok furcsaságot tapasztaltak, de számukra mindegyik élményszámba ment. Láttak például a sugárúton egy csapatnyi próbagoblin által serényen cipelt ládát, meghallgattak egy Zomberry koncertet, fintorogtak a feltörő termálvíz illatán nyakig a medencébe merülve, végigkóstolták a Szolgáltatóház konyhájának különlegességeit, és ízelítőt kaptak a kazamatákban tárolt epikus italkészlet úgy egy százalékából is egy egész estés pinceséta során, sőt Kókuszpók még egy kis kékrumot is adott nekik a rejtett tartalékából egy-egy dedikált könyvért cserébe.
De persze több másik világba is átugrottak a térkapukon keresztül. Meglátogattak egy szigetet, ahol Akkor vára düledezett. A parti szirten búslakodó, romjaiban is tekintélyes épületegyüttes a nevét egy félreértésből kapta. Felépülte után napokig húzódott a névadás, nem tudtak megegyezni, míg az egyik este el nem hangzott az alkoholtól fűtött kissé ingerült mondat Akkor mi legyen a neve?!, ezt félreértve mindenki elfogadta, majd immár vidámabban ittak tovább, akkor már Akkor várában. Néhány száz évvel később, az utolsó ostrom alkalmával szintén adódott egy kis félreértés, ami nagyban befolyásolta egy fontos falszakasz lerombolását. Ugyanis a támadó dombitörpe sereg egyik kapitánya megsértődött, hogy a dicső falralétrázás izgalmas tevékenysége helyett rá az alagútásás irányítását bízták. Így ahelyett, hogy gyorsan végeztek volna, a támadó alagutat derékszögben elforgatva a várfal alatt folytatta. Ami így a nyakukba is szakadt.
Következő nap pedig egy igen érdekes természeti jelenséget tekintettek meg, a felkelő legendás rossz holdat. Felejthetetlen látványt nyújtott, amint azon a kisebb világon az éjszakai égbolton megjelent a harmadik hold is. Pont teliholdkor, azaz... A helyi mendemondák szerint az égi kísérőbe a régi idők alkonyán egy hatalmas sárkány harapott bele, de nem ízlett neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése