Szőr Earl Windfart az űrben lebegett, az
űrhajójától kőhajításnyira. Bár a "kőhajításnyi" ez esetben nem fedi le a szó eredeti jelentését, mivel
gravitáció és légkör híján az elhajított kő bazi messzire elrepülne, akár
másik galaxisba is, ha elég időt adnak neki. Szerencsére a Szélsebes Szivarvég
nem volt annyira messze, de az ember – akármennyi időt tölt is a világűrben –,
hajlamos földi fogalmakban gondolkodni.
Szőr Earl Windfart más esetben megpróbált volna
méltóságteljesen lebegni, hűen az idősödő és kissé szenilis angol királynőtől
kapott nemesi címéhez. A tény azonban, hogy csupán egy órányira elegendő
levegőkészlettel zárták ki a saját űrhajójából, lerombolt benne minden nemesi
életérzést. Az űrruha kommunikátorán keresztül megeresztett egy hosszú,
összetett mondatot a kalózok anyukájával, nagyanyjával és további felmenőivel
kapcsolatban, amiben részletes tanácsot adott, hová és milyen mélyre helyezzék a
kalózok hosszú csövű fegyvereiket. A válasz hasonló jótanács volt, aminek
hallatán még Sir Windfart is elpirult, pedig közismerten választékosan tudta
kifejezni magát, amikor átkozódásra került a sor. Mielőtt folytathatta volna az
érdekessé váló diskurzust, a kommunikátor egy klikkel elnémult.
Mindenesetre Szőr Windfart szabadjára eresztette a mondanivalóját az űr
megértő, ám néma végtelenjébe, ha már egyszer kikívánkozott.
Magában füstölgött egy ideig, de csakhamar
felülkerekedett józan esze, és a fennálló probléma megoldásán kezdte törni a
fejét. Először is egy perc néma csenddel adózott a legénységnek, amely minden
egyes tagját lemészárolták a kalózok. Nem mintha szüksége lett volna rájuk, az
agyi implantátumával bármikor ezerszer jobban elvezette volna a Szivarvéget,
mint az a kétbalkezes Butler, akinek ötször kellett elmagyarázni, hogy a
mélyűri szkennert nem kell mélyen az űrbe ereszteni, hogy használható adatokat
szolgáltasson. De hát mit tehet egy lovaggá ütött nemes? Csak nem utazhat az
illendő számú személyzet nélkül! Arról nem is beszélve, hogy a Szőrök Klubjában
a fiúk – bocsánat, a többi nemesi Szőr – tudomására jutna, hogy ilyen pórias
munkát végzett. Egy évig rendezhetné a költséges fogadásokat, mire
kiengesztelné őket a Klub lealacsonyításáért.
Az egy perc gyorsan eltel, különben sem tudott mást
csinálni, mint a Szélsebes Szivarvég ezüstös testét bámulni, és a kábelt, ami
összekötötte vele. És mögötte a kalózok toldozott-foldozott, balesetet
szenvedett szállítóhajónak álcázott otromba űrszekerét. Ja, és ott voltak még a
csillagok, de azokat már annyiszor látta, hogy semmi újat nem tudtak mutatni.
Azt a néhány anyagszemcsét pedig, amely ezer kilométeres körzetében lézengett,
igazán figyelmen kívül hagyhatjuk.
Miután
lerótta a tiszteletét az elhunytak iránt, újabb fél percet töltött saját maga
átkozásával, amiért olyan hiszékeny volt. Legközelebb segítségkérés ide vagy
oda, hagyja megdögleni, akárki küldi is a vészjeleket. A barmok!
Miután
belátta, hogy a sajnálkozás sem viszi közelebb a helyzet megoldásához, valóban
a problémára kezdett koncentrálni. Jelen pillanatban két lehetőség állt előtte.
Az egyik, hogy nem mond semmit a kalózoknak, akik persze itt hagyják lógva,
amíg el nem fogy a levegője, és keserves fulladásos halál után, a környéken fellelhető
legnagyobb hulladékkupaccá változik. Nem tetszett neki az ötlet, de nem csak
azért, mert nem akart életműveként csupán egy űrszemétnek minősülő hullát
hagyni. Azért is előnyben részesítette a továbbélést, mert szeretett volna
utódot hagyni maga után. Néhány, anyjuk szoknyája körül szaladgáló porontyot,
akik felnőve legalább majdnem olyan okosak lesznek, mint az apjuk, és tovább
viszik a Windfart nevet. Persze ehhez kell majd egy szoknya is, abban pedig egy
anya, ami önmagában sem egyszerű dolog, mert egy jó feleségre rendkívül nehéz
szert tenni manapság... De jobb ebbe most nem belemenni. Azon kívül utált
fulladozni, amióta hülye Rodalf unokaöccse rávette arra a szerencsétlen
kimenetelű fürdőzésre az antigrav medencében.
Miután elvetette az űrben magányosan való
elhalálozást, mint megoldást, a másik lehetőségre koncentrált. Az sem tetszett
jobban. Ha elmondja a biztonsági széf kódját a kalózoknak, talán nyer egy kis
időt, de nem voltak kétségei afelől, hogy a vége ugyancsak fulladás lenne. Vagy
még rosszabb, ezeknél a kalózoknál sosem lehet tudni. Ráadásul megszereznék az
altennai hókristályt, ami önmagában is vagyont ér. Bár, ha átadná nekik, és
hagyná, hogy szippantsanak belőle, akkor talán vissza tudna jutni a hajóra,
amíg a szer adta hamis illúziókat kergetve mámorban fetrengenek. Ha mindegyik
szippantana belőle. Ha a szer elég gyorsan kiütné őket. Túl sok a bizonytalan
tényező! Azon kívül a gondolatra, hogy azok a balfékek elhasználnak akár
egy szikrányit is az értékes kristályból, Szőr Windfart homlokára kiült a
verejték. Nem szenvedte a haszon ilyetén elvesztését. Az értékes anyagnak a
Klubban a helye, pontosabban a Szőrök orrában, miután grammonként tekintélyes
összeget fizettek érte!
Sóhajtott. Bárcsak vissza tudna jutni a hajóra, és
hozzáférne a rejtett rekeszhez! Visszajutni a hajóra... Visszajutni a hajóra...
Hoppá! Olyan ötlete támadt, amitől maga is meglepődött. Általában másokat
fizetett, hogy okos dolgokat találjanak ki helyette, de ilyen helyzetben ugye,
magad uram, ha szolgádat kinyírták a büdös kalózok. Miután néhány részletet
helyre tett magában, elégedetten elmosolyodott. Van benne kockázat, de
működhet. Aztán lehervadt arcáról a mosoly. A megoldás része volt a keserves
fulladásos halál.
Agyi implantátumával már megpróbált kapcsolatba
lépni a hajóval, amikor kirakták ide, de a kalózok nem voltak annyira ostobák,
hogy ne vágják el a központi számítógéptől. Azt azonban a kurafiak sem
tudhatták, hogy a titkos másodlagos rendszerhez még mindig hozzáfért. A titkos
másodlagos rendszer sajnos nem kapcsolódott a központi maghoz – mivel titkos
volt –, viszont tökéletesen megfelelt annak a célnak, amire Windfartnak most
kellett. A következő tíz percet arra használta, hogy feltöltötte tudata
digitális másolatának a frissítését a titkos szerverre. Nem az egészet, az
túlságosan sok időt vett volna igénybe, csak a legutóbbi frissítés óta
történteket. Ismét a Szőr Klubra gondolt, majd magában azt mondta, hogy
csesszétek meg sznobok, néha még egy Szőrnek is be kell piszkolnia a kezét.
Legalábbis, ha élni akar.
Aztán nagy hirtelen nem volt mit csinálnia mást,
csak várnia, hogy a levegője elfogyjon. Ahogy egyre kevesebb idő maradt a
keserves fulladásig, úgy csökkent Szőr Windfart határozottsága, és nőtt
kétségbeesése. Mi van, ha mégsem működik? Mi van, ha a kalózok megtalálják a
titkos másodlagos rendszert? Mi van, ha máris kinyitották a széfet, betéptek,
őt pedig itt hagyták, hátha egy mikrometeor hamarabb kilyukasztja a bőrét, mint
hogy a levegője elfogyjon? Éppen kezdődő pánikrohamán próbált úrrá lenni, amikor
a kommunikátoron keresztül megszólalt a főkalóz. Természetesen a kódot kérte.
Szőr Windfart kiterjesztette jókívánságait a kalóz anyukájáról a lányára – az
most lényegtelennek tűnt, hogy van-e neki egyáltalán –, az unokahúgára és a
kutyájára, és új módszereket ajánlott nekik szexuális elfoglaltságul. A kalóz
hasonló jókat kívánt, és kikapcsolta a kommunikátort. Szőr Windfart reményei a
keserves fulladásos halálról azonban nem váltak be. Rövidesen nyílt a zsilip
ajtaja, egy űrruhás figura jelent meg, vállához emelt egy lézerfegyvert, és
megperzselt masszává lőtte szét a Szőr fejét. Aztán, mint aki jól végezte
dolgát, bezárta a zsilipet.
Szőr Windfart halálra váltan ijedt fel, hirtelen
felült, és a fejéhez kapott. A feje köszönte szépen, a helyén volt épen és
sértetlenül. Különben hogyan a fenébe tudott volna gondolkodni? A Szőr
körbenézett a klónozó kamra gyengén pulzáló fényében, és mély lélegzeteket
véve, megpróbált lenyugodni. Ezek szerint sikerült. Nem lett volna szabad a
halálnak szerepelnie az emlékei között, elvégre már előtte feltöltötte
tudatának frissítését. Úgy látszik, az implantátum egy vészfrissítést csinált a
halál pillanatában. A fene enné meg! Talán mást kellene kitalálnia, ami
beindítja az új klón életre keltését, nem a saját halála. De hát ilyen
lelketlenek az automatikus rendszerek: megszűnik a folyamatosan sugárzott
életjel, bamm, már kel is életre az új klón. Szőr Windfart nem örült neki, hogy
ezután ezzel a borzasztó elmebeli halálsikollyal kell együtt élnie. De hát
semmi sem tökéletes, sóhajtott, és lekászálódott az asztalról. A klónozó berendezés
meghitten zümmögött és hümmögött körülötte, és amint a Szőr elhagyta az
asztalt, máris munkához látott. Egy robotkar hatalmas adag biomasszát csapott
az asztalra, majd elektródákkal kezdte megtűzdelni. Az újabb klón már készült
is a következő vészhelyzet esetére. Szőr Windfart a padlóra hányt, majd valami
ruha után nézett. Sajnálattal vette tudomásul, hogy erről korábban
elfeledkezett, és magában megjegyezte: ha ezt az egészet megússza, akkor
gondoskodjon megfelelő öltözetről az új magának.
Óvatosan kinyitotta a rejtekajtót, hunyorgott a
folyosó harsány fehér fényében, majd kikémlelt. Senkit sem látott.
Kilépett, mire az ajtó újra belesimult a falba, mintha sosem lett volna nyitva.
Szőr Windfart nem tétovázott, az egyik közeli raktár felé trappolt, a padlón
csak úgy csattogott a meztelen talpa. Szerencsésen bejutott a raktárba,
megkereste azt a bizonyos panelt, tenyerét egy bizonyos helyre nyomta. A panel
félrecsusszant, és egy nagy vörös gomb jelent meg, mellette egy fekete
dobozzal. Máskor Szőr Windfart talán figyelmeztette volna a legénységet, de nem
maradt olyan a hajón, akinek ne kívánta volna a seggébe a puskacsövet, ezért
minden teketória nélkül rácsapott a piros gombra. Felsikított a hajó vészjelző
szirénája. A Szőr arcán gonosz, de elégedett vigyor terült szét, ami
hirtelen rémületbe ment át. Kapkodva kinyitotta a fekete dobozt, kivette belőle
a gázmaszkot, és sietve felvette. Aztán a vigyor visszatért az arcára.
A technikusok szerint két perc kell, hogy a hajón
mindenhová eljusson a gáz, Szőr Windfart öt percet várt, mielőtt
előmerészkedett rejtekhelyéről. A kalózok valószínűleg meglepődtek volna a
gázálarcos, meztelen ember láttán, amikor belépett a hídra. Szerencsére
mindnyájan ájultan hevertek. Szőr Windfart az egyik raktárhelyiségbe cibálta
őket, hogy gondos elzárásban részesítse az elalélt gazembereket. Csak az
utolsónál jelentkezett a gond, az ötödik testet sehogy sem tudta betuszkolni,
vagy az egyik karja, vagy a feje kilógott. Elküldte az egész bagázst melegebb
bolygóra, lehetőleg tele kiéhezett krokodilokkal, amelyek először a lógójukat
harapják le, aztán megvakarta a fejét. A Szivarvéget nem rosszfiúk
elzárására tervezték. Egyetlen hely maradt, ami elég nagy, és aminek
letiltható a belső vezérlőpanelje. Alaposan megizzadt, mire az öt elernyedt
testet a zsilipbe cipelte. Amikor mind az öt kalóz egy kupacban feküdt, a Szőr
kipillantott a zsilip ablakán. Szétlőtt fejű régi teste széttárt karral
lebegett a kábelen, mint egy mártír. A fenébe is, úgyis kezdtem elhízni,
gondolta, és megnyomta a kábel kioldógombját. Úgy tűnik mégiscsak űrszemét lett
belőle.
Szőr Windfart csak akkor vette le a gázmaszkot,
amikor a rendszer szerint száz százalékig kiürült az altatógáz a hajó
légteréből. Még mindig meztelen volt, de amikor arra gondolt, hogy a láttára
mennyire megrökönyödnének a Szőr Klub tagjai, elvigyorodott, és úgy maradt
csupaszon, ahogy a klónozógép megteremtette.
Valamivel később magukhoz tértek a kalózok. Szőr
Windfart a fedélzeti kommunikátoron keresztül biztosította őket, hogy börtönben
fognak megrohadni, és benga állat börtöntöltelékek macái lesznek. A kalózoknak
volt vér a pucájukban, mert részletesen ecsetelték, a Szőr melyik testrészét
hová fogják illeszteni, ha innen kiszabadulnak. A Szőr idegeit kissé megviselte
a lézer általi hirtelen halál, és az után következő adrenalindús akció, ezért
jobban felment benne a pumpa, mint ahogy egy lovaggá ütött nemeshez méltó lett
volna. Vörös fejjel, teli tenyérrel csapott a zsilip ajtajának ikonjára a
kijelzőn.
–
Ezt elcsesztétek, faszfejek! – ordította, miközben a kisüvítő levegő
kiszippantotta a kétségbeesetten kapálózó kalózokat.
Szőr
Windfart a padlóra köpött, aztán szivar és egy pohár bourbon után nézett.
Rövidesen a kapitányi székben hátradőlve, kezében az itallal, pöfékelve
utasította agyi implantátumán keresztül a Szélsebes Szivarvéget, hogy
szélsebesen vigye haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése