– Én
szólítalak, urad és parancsolód! Megidéztelek a pokol legmélyebb bugyraiból
hogy engem szolgálj! Engedelmeskedj a parancsaimnak!
A démon
kelletlenül, lustán nyitotta fel szemeit. Már megint megidézték… Kiterjesztette
tudatát, hogy érzékelje hova került. Igen, ismeri jól ezt a világot, hosszú
időt töltött itt egy mágus szolgájaként, tud róla egyet s mást.
Körülnézett a
helyiségben. Otthonosan berendezett szoba, csak a félrehúzott szőnyeg és a
parkettára mázolt idézőkör rontott az összképen.
– Halld szavamat
sötétség szülötte! És nézz rám, én vagyok a mestered. Parancsolom!
A démon
eltűnődött, tényleg meg kell-e tennie.
Na, lássuk ki ez a bűvészinas! Lassan megfordult. Sápadt, pápaszemes, sötét
taláros alak állt egy asztal mögött, amin valami fényesen világított, élesen
szúrt a lény szemébe. Hogy is hívják? Ah, igen, elektromos fény. A lámpa alatt
egy fekete könyv hevert. Ezer közül is megismerte volna előző gazdája
grimoárját. Így tudta hát ez a gyenge kis halandó megidézni! De valami nem
stimmelt! Próbaként a talajra csapott a farkával, feldöntve az egyik gyertyát,
és eltörölve az ötszög egyik sarkát. Nocsak…
– Megállj! Nem
hagyhatod el a kört a mestered engedélye nélkül!
– Hmm…
Valóban… - a démon hangja mint ha egy feneketlen mély barlangból zúgott volna,
de megkínzott lelkek sikolya is ott visszhangzott benne.
Még egyszer
körbefordult a helyiségben, majd döngő léptekkel elindult a falra függesztett
tükör felé.
– De… De…
Azonnal menj vissza a helyedre! Ez parancs.
– No persze…
Fintorogva
nézett a tükörbe. Annyira tipikus… Éjfekete szőrzet, parázsként izzó szemek,
felfelé ívelő szarvak, kecskeszakáll, patában végződő lábak, éles karmok,
lándzsavégű farok, vörös, bőrlebernyeges szárnyak, és a lábai között… Ehh…De
hát így képzelte el az idéző mágus, ezért így anyagiasult… Dühösen fordult
megidézőjéhez:
– Most komolyan,
szerinted így kellene kinéznem? Mint egy elfuserált, szárnyas szatír?
– Hát, a
leírások…
– Az elődöd
sem az élénk fantáziájáról volt híres. De legalább értett ahhoz amit csinált.
– Őőő…
Tisztátalan teremtmény, én, a gazdád, parancsolom, térj most vissza a helyedre,
és hallgasd a parancsom!
– Hagyd már
ezt, unalmas.
Szárnyai
visszaolvadtak a testébe, eltűntek a paták, a farok, nem voltak már ott a
szarvak. Egészen emberszerű lett, bár arca végtelen gonoszságot sugárzott.
Elindult
körbejárni a szobát, mindent alaposan megszemlélve. Változtak kicsit a dolgok,
bizonyára eltelt pár év mióta utoljára megidézték.
– De hát…
Betartottam mindent utasítást, ahogy a nagy Mester írta!
A démon lehajolt,
ujját a pentagramma vörös vonalához érintette, majd felegyenesedve
megszaglászta a vörös anyagot.
– Csirkevér?
Te tényleg csirkevérrel idéztél meg?
– A leírás
szerint azzal is működik a rituálé…
– Működni
éppen működik, de azért elég nagy sértés. Sokkal méltóbb lenne egy szűz vére… A
régiek bezzeg adtak a stílusra!
– Tökéletes
volt az idézés, minden egyes szótagot megfelelően ejtettem, minden mozdulatot
jól hajtottam végre! Engedelmeskedned kell!
– És még sem teszem.
Valamit csak elrontottál – a démon tekintete a faliórára villant, majd az ablak
felé indult. – Talán rossz időpontot választottál?
– Nem! Ahogy a
Mester írta: „Telihold idején…”
– Ha jól
látom, kellemes nyáréjszaka van. A könyv írója egy hóviharos téli éjben hívott
a világra.
– De azt is írja
a lábjegyzetben, hogy nem számít melyik hónap, csak telihold legyen. És az ma
van, erről biztosíthatlak.
– Nos, hogy
van tovább?
– Eh, igen.
Szóval: „A záróigének pontban éjfélkor kell elhangzania…”
– Akkor ez
lesz az.
– Nem hinném –
varázsló megkocogtatta karóráját. – Extra pontos, svájci minőség! Tehát minden
rendben volt, nincs kibúvó!
A démon
elindult a varázsló felé, aki addig hátrált, míg egy szekrénynek nem ütközött.
– És még sem
jókor idéztél meg.
– De… De hogy
lehet…
A démon ajkait
túlvilági mosolyra húzta, elővillantva cápáéhoz hasonló fogsorát.
– Ne engem
hibáztass: Azóta bevezettétek a nyári időszámítást…
A novella megjelent a Kalandok és kalandozók első kötetében, aminek harmadik, illusztrált kiadása ingyenesen letölthető a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház facebook csoportjából: https://www.facebook.com/groups/969480656518032/
 |
| Az illusztrációt Kovács József készítette |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése