Dave Howard interjú

Dave Howard – Mészáros László

– Szólnál pár szót magadról?

– A Sárkány évében születtem, háromszor tucatnyi éve. A párommal két csodálatos gyermek szülei vagyunk, neveljük őket, és néha a falnak megyünk tőlük. Teljes a szeretet.

– Honnan ered az írói álneved?

– Az írói álnév egy csuda szerkezet. Valahogy egymásra találtunk. Az első nyomtatásban megjelent novellám elé kellett egy hangzatos név, rövid és könnyen jegyezhető. Az egyik első novellámban az egyik mellékszereplőmet hívtam Dave Howardnak. Kedves figura volt, mindennapi, semmi extra, csak szép életet képzeltem neki. Azt hiszem ezért…

– Idén két regényed is a Zsoldos Péter díjra nevezettek között található. Milyen érzés dupla eséllyel várni a Hungarocont?

– Nem hiszek a dupla esélyben. Amúgy nálam sokkal tehetségesebb emberekkel szálltam egy ringbe. A Démoncsászár fejvadászai az én megítélésem szerint az első rostán kiesik majd, de nem gond, ott van az Angyalok és Tolvajok, majd küzd helyette. Ám, egyik regény sem sci-fi regény. Űropera, ahol a sci-fi elemek azért vannak jelen, mert mindkét regény 2670-ben játszódik. Tudod, olyan bla-bla az egész. Varázsszavak, amelyek hitelesítik a történetet. De én imádom, és remélem, még nagyon sokan velem együtt.

– Hol és mikor találkoztál először a Mysterious Universe világával?

– Erre a klasszikus válasz a Katedrális harcosai Fonyódi Tibortól. Könyvtárból vettem ki, elolvastam, lepadlóztam. Jó volt a stílus, egyedi a történet, és hihető misztikát tárt elém. Én legalábbis hittem neki, és hiszek ma is.

– Mesélnél röviden a két regényedről? Hátha akad még valaki a Naprendszerben, aki nem olvasta.

– A Démoncsászár fejvadászai lényegét tekintve a Shark&Lez Agency bemutatkozását szolgálta. Többet akartam mutatni a von Anstettenek családjáról, mint amit eddig a Fawcett (Fonyódi) regényekből megtudhattunk. Mindig volt valami láthatatlan határ, amit nem léphetett át senki. A világot uraló család érinthetetlensége misztifikálta a karaktereiket. Én azonban megpróbáltam belesni a mindennapjaikba, hogy megérthessem őket. Még mindig rejtély előttem az igazi valójuk, de minden egyes regénnyel közelebb kerülök hozzájuk, így az olvasó is. Aztán következett Fawcett kultikus figurája, Brett Shaw. Róla sem tudtunk eddig túl sokat, a kalandjait kivéve, persze. Valójában Fonyódi Tibi vetette fel az ötletet, hogy a Csuklyamodulban rekedt Shaw tudata merüljön el saját múltjában, és tárjon elénk eddig nem ismert dolgokat a praetorianus fiatalkori éveiből. Ez volt az egyik legnagyobb kihívás a regényben. A mágiát szembeállítani a technológiával, varázslót a high-tech cuccot viselő katonával szórakoztató volt. Ugyanakkor be kell ismernem, hogy a regény túl sokat akart megmutatni, és ez csak részben sikerült. Ez miatt főként a karakterek ábrázolása látta kárát.

A második regény az Angyalok és Tolvajok. Ez már sokkal gördülékenyebbre, céltudatosabbra sikerült. Két misztikus lény ősi csatájával kezdődik, majd megjelenik Victoria Moreau, egy tünemény nőszemély, aki tolvaj, és olyan képességgel rendelkezik, amivel senki más a galaxisban. Ez a regény az ő regénye, még ha egy újabb Shark&Lez Agency regényről is legyen szó. Kedvelhető kedves karakter, akinek, voltam olyan gonosz, tönkretettem az életét. Ő persze dacol ezzel, de ettől lesz izgalmas az élete. Hirtelen olyan hatalmakkal találja szemben magát, akik mellett kispályásnak érzi magát, de felül kell kerekednie rajtuk. És nem árulok el sokat, ha azt mondom, hogy a harmadik SLA regényben is döntő szerepet szánok neki.

– Mit írsz most?

– Két regény van talonban a gépem winchesterén. Az egyik a harmadik SLA regény, Istengyilkosok munkacímmel, a másik egy vámpírregény, Amikor sárkány úszik vámpír vérben címmel. Ezeknek a javítását végzem éppen. Több kritikát és írástechnikai tanácsot megfogadva dolgozom rajtuk. Szerintem az egész nyaramat el fogja venni, gondolom, de a lényeg, hogy meg fogja érni.

Ha majd végzek, akkor egy újabb Mysterious Universe regénynek állok neki. Nem SLA regény lesz, hanem a Pannoni Legendák közé szánom. Kisregény formájában már készen van, azt fogom bővíteni teljes regénnyé.

– Mennyi energia megírni egy regényt?

– Családos ember vagyok, így az írásra szánható időm minimális. Ha szerencsém van, akkor egy nap két órán át tudok dolgozni. Műszakban járok dolgozni, így amikor délelőttös vagyok, hajnali háromkor kelek, hogy valamit fel tudjak mutatni aznapra, mert délután a családé a főszerep. Estére meg már zizi az agyam, semmi hasznát nem veszem. Ezzel a tempóval egy regény megírási ideje négy és hat hónap közé tehető. A maximális időt osztom tizenkettővel, ami a napi írásra fordított időt jelöli majd órában. Ezt be kell szorozni a számomra szükséges napi kalóriaigénnyel, így kijön, hogy 129270 kilojoule energiát fordítok egy regény megírására. De komolyan!

– Miért a sci-fit választottad?

– Szeretem a sci-fit. Olvasni minden fajtáját szeretem, a Hard SF-től a StarWarsig. Majd valaki kielemzi, hogy miért kedvelem jobban a fénykardot a sima pengénél, miért szeretem jobban az űrhajókat a vitorlásoknál, vagy hogy miért szeretem jobban, ha távoli világokon játszódik egy történet, mint akár egy másik országban. Talán azért, mert szeretem a csillagokat bámulni. Ki tudja?

– Kik a kedvenc íróid?

– Külföldiek közül: Douglas Adams, Clive Cussler, Orson Scott Card, Brian Daley, Terry Pratchett.

Hazaiak: Mindenki, aki sci-fit vagy fantasyt ír.

– Mik a közeljövőbeli terveid? Megmászni a Kilimandzsárót, vagy esetleg írni egy újabb MU regényt?

– A tervem az, hogy olyan szintre érjek írásban, hogy a szerkesztők ne menjenek fejjel a falnak tőlem. Új regény írására bizton számíthatnak tőlem a MU kedves olvasói.

2012. május