Google+ Followers

2015. december 8., kedd

Körkérdés 1-2.

Mostanság lusta vagyok szergeszteni, hát inkább interjúkat készítek. Az viszont túl egyszerű, hogy egy-egy embernek teszek fel több kérdést – inkább felteszek egyet sok-sok írónak (na jó, akkor kettőt).
A közelmúltban melyik elolvasott könyv nyerte el a tetszésedet, és miért az?
A közelmúltból melyik írásoddal vagy a legmegelégedettebb, és miért éppen azzal?

Angel Lilith:
A közelmúltban romantikus voltam, úgyhogy Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre, meg Natasa Dragnic: Minden nap, minden órájában. Nekem jónak tűntek a jellemábrázolások, életszerűnek a karakterek, és kellőképp lájtosnak az egész, hogy ne kelljen sokat gondolkodnom. Most eléggé fárasztó életszakaszom van ugyanis.
Az előző pont utolsó mondatából kifolyólag van néhány álomból írt történetem lejegyezve a közelmúltbeli tevékenységként, a javításig még nem jutottam el – de elégedett, az vagyok velük, csak még nincsenek közönségkész állapotban. :S

Bukros Zsolt:
A Marsi és a Tövisek hercege, mert a maga zsánerében mindkettő iszonyatosan jó.
A Pokoli szerkezetek antológiában megjelent Aki késik, az nem múlikkal, mert tök jól szórakoztam a megírása közben.

Branyiczky Rita:
Miskolczi Attila: Ma van az a holnap. Magánkiadás egy olyan embertől, aki meglehetősen hátrányos szociális környezetből indult, és minden tényező adott volt hozzá, hogy nehézpályás bűnöző, valamint fiatalon halott legyen. Mégsem így lett, ő másként látta a világot és benne magát, s harcművészként megtalálta a belső békéjét is, habár ő nem tekinti magát harcművésznek (amúgy karate oktató). A könyv lektort nem látott, itt-ott fájóan helytelen, és a megfogalmazás is egyszerű, semmi ciráda: de épp ez illik ahhoz a végtelenül őszinte és józan jellemhez, valamint sorsfordító kalandokhoz, amik kibontakoznak a lapokon.
Ezzel ki fogok lógni innen, mert utóbbi írásaim főként versek. Ha nagyon közelmúlt, akkor a Haladék-kal vagyok elégedett, mert sikerült azt a jelenetet, rövid mesét megírnom benne, amit szerettem volna. Ha távolabbi közelmúlt, :) akkor meg az Emberül, mert ritkán írok E/1-ben, pláne gyilkolászós témában, és élveztem ezt a fajta kihívást.

Czinkóczi Krisztina:
Az az igazság, hogy a közelmúltban kizárólag kötelezőket és tankönyveket olvastam, írni meg egyáltalán nem volt erőm, az összes kreatívitásom nyaralni ment az erasmus alatt... :( Azt meg nem hiszem, hogy jó válasz lesz, hogy Kant Prolagomenája bejött, és rohadt büszke vagyok a cognitve science esszémre. :D

Drahos József:
Kalandok és kalandozók (és most nem poénkodok) még nem olvastam teljesen el,de amiért tetszik, hogy rövid változatos történetek vannak benne. Mostanában pont ezekre van szükségem, mert időhiányában nem is akarnék nekiülni egy nagyobb regénynek. Ezek a történetek pont kielégítik a jelenlegi szükségleteimet. :)
Soha nem vagyok elégedett az írásaimmal. Ez annak köszönhető, hogy én inkább krónikásnak szoktam nevezni magam. Úgy érzem, hogy rengeteg jó történetem van, de nem tudom megfelelő módon kifejezni magam.

Early Moon:
Robert Holdstock Mitágó-erdő. Inspiráló és elgondolkoztató, zsigeri félelmeket, vágyakat hív elő, belemerít az emberi elme bonyolult szövevényébe. A kegyetlenül naturális részek ellenére megvan a maga bája, észrevétlenül húz az erdő sűrűjébe, ahonnan a főszereplővel együtt te sem akarsz kijönni.
A Bizzarium pályázatára írt novellám, amelyet egy rég tönkrement, furcsa kinézetű, létező szórakozóhely ihletett. A pályázat nélkül valószínűleg sohasem gondolom tovább az érzést, amelyet az a lepusztult hely kelt bennem, ahányszor arra járok.

Eliza Beth:
Havasréti Roland: Tiszta energia. A szerző nagyon ügyesen befejezetlenül hagyja a történetet, ami számomra roppant idegesítő, mivel nagyon is olvastam volna tovább. Gyanítom, hogy ha nem tartja be a könyv végi ígéretét, miszerint „Folytatása következik”, sokan, akik olvastuk, „Ne legyen nyugtod, míg meg nem írod…” kezdetű átkokat szórunk a fejére.
A tizenhármas című írásom jelenleg a kedvenc, talán, mert a legújabb, szintén (mint az egyik könyvem) egy valahol elkapott mondat alapján íródott, aköré szőtt történet. Még nem publikáltam. :D

Hertelendy Anna:
Stephen King: Minden sötét, csillag sehol. Egyszerűen csak szórakoztató, hátborzongató és kellemesen kikapcsol. Emellett King ezekben az elbeszélésekben pont azt csinálja, amihez nagyon ért: megmutatja a lélek fonák oldalát.
Mivel a közelmúltban egy novellát írtam, így nincs túl sok választási lehetőség. :) Jelenleg ennek a novellának (Ha ütött az órád) a regény változatán dolgozom (Alma és az elveszett álmok városa), remélhetően január végére elkészülök vele.

Illyana Sanara:
Mostanában elég keveset olvasok szégyen nem szégyen, de a legutolsó az Árnyban az angyal volt, amire azt mondtam, hogy na ez igen, végre valami.
Úgy vagyok vele, hogy mindig az, amivel épp foglalkozom, csak nálam ez alapból 5-6 projectet jelent. :D Mindig vannak részek, amiket visszapörgetek és nézem, hogy azta, Illy, ezt te írtad? Gondolom ti is sokszor vagytok így vele. :)

Kósa Kata:
Kurt Wonnegut "Macskabölcső" című könyve keveredett a kezembe sokadszor. Beleolvasgattam sokadszor. Érdekes és elgondolkodtató volt sokadszorra is...
"Az el nem sütött pisztoly" című novellám jelenleg az, ami még "utórezeg" a fejemben: Vasárnap lenne nagyapi szülinapja, utána nem sokkal nagymami szülinapja, aztán karácsony... Rengeteg gyerekkori emlék merül fel bennem ilyenkor... Ők voltak gyerekéveim főszereplői, gondolkodásom, látásmódom megalapozói... Szinte magam előtt látom az arckifejezésüket, ahogy a novellát, saját történetüket olvasnák, ha még olvashatnák...

Kovács Gábor
Képregény fesztiválon, tombolán nyert félig kép-, félig regény, csodás festményekkel, még csodásabb szöveggel. Elillanat a címe.
Nihil szerenád (természetesen mert az első ami megjelent).

Mason Murray:
Trux Béla: A templomos lovag. Ezt megelőzően nem olvastam történelmi regényeket, de Béla miatt kíváncsi lettem, és magam is meglepődtem mennyire tetszett a könyv! :)
A leselkedő című novellám 2015-ös verziójával. Hogy miért? Nos, mert a szigorú szerkesztő sem kifogásolta a minőségét, a tetejébe még be is válogatta a Második Próbagoblinos kötetbe. :D

Máté Vera:
Én az Outlander sorozatnál ragadtam le. 8 könyv 800-1000 oldal/darab. Ezt kiegészíti még a sorozathoz kapcsolódó, öö azt hiszem 8-10 ( 50-60 oldalas) novella - kisregény, amiből még nem olvastam el mindet. Az első két kötet van lefordítva magyarra, az összes többit angolul olvasom, szóval kitart egy darabig... Hogy miért? Talán mert érdekes, izgalmas, sokszor lélegzetelállító, nagyon komplex, történelemhű, de mégis egy képzeletbeli időutazós alkotás.
A saját műveim közül a legelégedettebb a három éve megjelent Szemfényvesztők című regényemmel vagyok. A novelláim közül pedig az Ikerhatás áll a legközelebb hozzám, ami a NYÖPSZ oldalán olvasható. :)

Novák Gábor:
Köszönöm kérdésed, derűs estét! Nos, azt kell mondjam, idei olvasmányaim közül kimagaslik Chris Kelvin Beöthy Elemér-emlékdíjas regénye, a Meztelen kőpadló és változások című kötet, mely a Lustenberger kiadó gondozásában, míves, szép köntösben jelent meg, és kritikusai szerint a belbecs egyenes arányban áll a tartalommal. Egyes ítészek úgy vélik, ez a szemtelenül fiatal szerző eddigi legkiforrottabb műve, mely méltán képviselheti kis hazánkat a télen megrendezésre kerülő Greichfürsterstadti Könyvvásáron és Biennálén, a magyar pavilonban.
Kérdésed második felére reflektálva azt kell mondjam, nehéz nevesítenem akár egyet is műveim közül, mivel megírásuk befejeztekor a velük való kreatív kapcsolatom megszakad, elvész a kezdeti, már-már túlfűtött lelkesedés, így óhatatlan, hogy szigorú, mondhatni kritikai szemmel nézem a kezem alól már kikerült, s tőlem úgymond elidegenedett szösszeneteket. Ha mégis ki kell emelnem egyet, a Hideg Gardrób magazinban megjelent Anyu tudja, hogy elmész? c. novellámat említeném, amely egy öntödei munkásnő és tanárnak készülő, leszbikus lánya generációs konfliktusait meséli el.

Őszi Alíz
Neil Gaiman-novellákkal engem mindig el lehet bűvölni, úgyhogy nem csoda, hogy az új novelláskötetét, a Felkavaró tartalmat is szerettem – annak ellenére, hogy különösebben nem volt felkavaró. De cserébe tele volt Gaiman-féle egyedi ötletekkel, humoros párbeszédekkel és szereplőkkel, némi horrorral, némi fantasyvel, némi Sherlock Holmes-fanfictionnel… Szóval szerettem.
Mostanában kész írással úgy igazán nem voltam elégedett, viszont áll egy novellakezdemény a gépemen, aminek az első fél oldala annyira tetszik, hogy azért nem merem folytatni, mert a következő fél úgyse sikerül ilyen jól. Patthelyzet.

Pusztai Andrea:
Nehezet kérdezel, talán mostanában Bökös Bori trilógiájának első része számomra az, ami nagy felfedezés volt, épp a második részt olvasom, és imádom.
Ez is fogós kérdés. Igazán elégedett sosem vagyok, haladok egy úton és nem állok le bámészkodni. De természetesen Bizánc ;) – az elégedettségem pedig a kiadóm professzionális munkájára is vonatkozik. :)

Rozsonits Judit:
Az utolsó, amit befejeztem, merthogy már nyilván olvasom a következőt; László Erika: Transziregény. Mert NEM botránykönyv, hanem mélyen megérintett.
Hm, talán a Kopogd le a fán! című versemmel, mert úgy érzem, sikerült átlépem vele egy mérföldkövet. Az út pedig még hosszú, de valahogy mérni "kell". :)

S. M. Kinda:
Néhány hónapja ismét elővettem Bulgakov A Mester és Margaritáját, és még most, a sokadig elolvasás után is imádtam. :) A stílus, az abszurd helyzetek, a szürreális hangulat... Feledhetetlen élmény. :) Úgy gondolom, hogy zseniálisak a karakterek, na meg a humor is. A Pilátus-regény és a történet jelene közötti párhuzamot pedig nagyon jó megoldásnak tartom. Egyik nagy kedvencem ez a könyv, és írás terén is sokat tanultam belőle. :)
Nem vagyok elégedett. :D Épp mostanában fejeztem be egy regényt, a javítás elején tartok, szóval most ez a jellemző. Valójában soha nem fordult elő, hogy teljesen elégedett legyek az írásaimmal, inkább a történet, egy-egy megoldás az, amire olykor büszke vagyok. :D

Szaszkó Gabriella:
Nagyon horrorolvasós kedvemben voltam ősszel, Mark Edwards Follow You Home könyve jó kis hátborzongató olvasmány, és a magyar MÁV rémségei is felvillannak benne. :)
Elégedett vagyok a Vigyázz rám című regényemmel, ami a sorozatom harmadik kötete, még eddig csak kézirat, de az előolvasóimnak is nagyon tetszett és élveztem minden egyes percét az írásnak. :)

Szilágyi Heléna:
Mostanában munkába menet gyakran olvasok, bőven van rá időm (majdnem egy órát vacakolok a BKV járatain)... de hogy melyik könyv tetszett igazán? A „Lestat, a vámpír” azért, mert az eleje és a vége pörgött, a karakterek megragadtak, a közepe viszont nagyon vontatott volt, csöpögős és túlzottan homoerotikus, ezért lassan haladtam vele. Az „Amerikai Istenek” volt a másik, ami mostanában megfogott. Jellemző, hogy éppen előtte olvastam egy másik könyvet, ami szintén egy sittes fiúról szólt, aki belekeveredett az istenek játékába, így a „jaj, ne, már megint” érzése fogott el az elején, viszont ezen hamar túl tudtam tenni magam. A leírások, a megrázó tragédiák, a különböző történetek tetszettek benne (bár gyakran csak lazán kötődtek egymáshoz a szálak). Lassan haladtak az események, és fogalmam sem volt, mit akar a szerző kihozni a sztoriból, ami viszont olykor zavart. Ami a lényeg, hogy mind a két történetnek megvolt a maga hangulata, és sokszor ennyi is elég. Szóval igazán „hű, meg há” regény nem akadt a kezembe, de én kitartó vagyok, hátha a következő az lesz!
Jelenleg inkább csak javítgatom a régebbi írásaimat, van, amit már vagy ötödször, egyébként is ritkán érzem úgy, hogy valamit készen adok ki a kezem közül. Szeptemberben írtam két novellát, ami az egy éven át tartó kihagyásom alatt érett bennem. Ezek talán jobban sikerültek. Ám úgy összességében a regényeimet jobban szeretem a novelláimnál, viszont sokkal több velük a baj, na meg az idő, mire azok készen lesznek a kiadásra... jaj.

Tallódi Julianna:
Legutóbb Ian McDonald ifjúsági regényét, a Síkvándort olvastam, ami végig pörgős könyv, és ugyan szinte minden elemét láttam már valahol, a sajátos nyelvezetétől (külön szószedet van!) meg a karakterektől mégis egyedi.
A közelmúltban nagyjából semmivel sem vagyok elégedett. Eddig ez az év nálam arról szólt, hogy írok, kuka, írok, kuka.

Tim Morgan:
Nem egy teljes könyvet mondanék, hanem csak egy írást belőle. A Nordes-Timberston-ház című antológiában található Colin J. Fayard novellafüzére, amely a Nordesben az élet olyan, mint a bor címet viseli. Messze túlmutat a fantasy zsáneren. Az igényes nyelvezete alapján elmehetne akár szépirodalomnak is, de a valódi értékét a mély mondanivaló adja.
Megnevezni egy kedvenc saját írást, nagyjából olyan, mint egy szülőtől azt kérni, válassza ki gyerekei közül a kedvencét. Hogy lehetne egyet?
A publikált fantasy történeteim közül talán az Árnyak a múltból címűt mondanám, mert annál már tudatosan új szerkesztési módszereket használtam. Történelmiből a Konzervált viszonyok-at, aminek az az érdekessége, hogy a cselekménye jelenetről jelenetre halad visszafelé az időben, és a mozaikokból csak a végén áll össze a kép. Scifiből a Csendzónát, de az még megjelenés előtt áll.

Vihartáncos:
Böszörményi Gyula könyveit olvastam, még pedig azért, mert emberekhez szól, értelemmel, fantázia dúsan, közhely mentesen, értő lényeknek és mindig meglepő a történetek végződése... súlyosabbak, mint azt először hisszük, vagy, amit megszoktunk, mint "súly".
Egyik írásommal sem vagyok elégedett, mégis örülök mindnek, habár a "nagy közönség" csak kettőt olvashatott. Mégis, egy olyan írásomat mondom most, amit tán sohasem fog senki sem olvasni. Azért vagyok arra büszke, mert illúziómentesen, szellemmel írtam le, szembe nézve mindennel, s vállalva mindent. Hosszú szöveg, tán még unalmas is. Csak nekem fontos, mert azzal, hogy leírtam tudatosítottam, hogy már nem az az ember vagyok, mint aki voltam, s holnap sem az leszek, aki most vagyok. :)

Zack Tale:
Szégyenlem a pofámat, de a közelmúltban nem olvastam könyvet. Pontosabban egyet igen, de azt én írtam, így nem számít.
Az a címe neki, hogy Philips. Az elégedettség oka pedig az, hogy azon túlmenően, hogy idióta, végre tudtam egy kicsivel hosszabbat írni, mint a szokásos négy oldal, anélkül, hogy teljesen szétcsúsztam volna.

Zágorhidi Czigány Domonkos:
Szerencsére minden könyv tetszett, amit mostanában olvastam. Ha valamit ki kell emelnem, akkor az Szerb Antantól az Utas és holdvilág, valamint Gaiman Sosehol című könyve. Miérteket nem tudom, egyszerűen jók voltak.
Az elégedett talán túlzás, de a Nemes gesztus szerintem egész jó lett, és mások szerint sem rossz. Ugyanígy vagyok a Becsületbeli ügy és a Diszkréció, avagy... című írásaimmal is. Ez a három kis egyperces igazából szoros kapcsoltban állnak egymással, szinte egynek tekinthetőek. Ja, és a karcolat.hu-n megtalálhatóak! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése