Lylia Bloom interjú

– Mit tudhatunk rólad?

– Tavaly múltam harminc, van egy csibész kisfiam, és a világ vége után kettővel élek, de nagyon szeretem az itteni nyugalmat. Hivatalos végzettségem szállodai közgazdász, de a kötelező gyakorlatokon kívül sosem dolgoztam ennek megfelelő helyen.

Imádok mindent, ami spanyol, nagy álmom egyszer ismét eljutni Barcelonába.

És természetesen ha nem írok, akkor olvasok.

– Kezdjük a kezdeteknél. Mi jut eszedbe az első írásaidról, milyen hosszú volt az út az első megjelenésig?

– A legelső írásom regénynek indult: tizenhat éves voltam, tiniszerelemmel rajongtam egy énekesért, egyértelmű volt hát, hogy ő lesz a főhősöm, én meg a főhősnő. Néhány fejezetig eljutottam, aztán túl türelmetlen lettem, nem bírtam kivárni, mire elérünk az izgalmas részekhez, ezért írtam egy kicsit a közepéből, kicsit a végéből, de végül befejezetlen maradt. Ekkor tértem át a novellákra. 3-4 oldalt hamar meg tudtam írni, szép kerek lett a történet ennyi idő alatt.

A kezdeti novelláimban én voltam a főhősnő, aztán ez szerencsére elég hamar elmúlt. Ezzel egy időben elkezdtek hosszabbodni az írásaim. Felfedeztem a blogregények és a fanfictionök világát, és megtetszett, hogy a heti egy-egy rövid részletből szép lassan összeáll egy kerek egész történet.

2010-ben írtam meg az első olyan történetemet, amire azt mondom, hogy regény, 2012-ben pedig az első olyat, amit könyvnek szántam (ez a Csillagfény, ami most jelent meg). Próbálkoztam kiadóknál, pályázatokon. Közben több új történetet is megírtam. Amikor a második nagy nekifutásra sem sikerült a kiadói pályázat, akkor döntöttem úgy, hogy magánkiadásban valósítom meg az álmom.

Ha szigorúan vesszük, akkor 13 év alatt jutottam el a fióknak írogatástól a könyvkiadásig.

– Kik a kedvenc alkotóid, mennyire hatottak rád az írói stílusod kialakulásában?

– Az első író, aki igazán nagy hatással volt rám, az Vavyan Fable. Anya nagyon szerette az ő könyveit, én is sokat olvastam tőle. A fentebb említett befejezetlen regénybe is megpróbáltam tőle „ellesett” dolgokat beleírni – erről szerencsére hamar letettem. Rájöttem, hogy ha nem akarok megfelelni senkinek, csak elmesélem, ami bennem van, akkor tudom a legjobbat kihozni magamból.

Biztosan vannak írók és könyvek, amik befolyásolnak, amik által az én stílusom is alakul, de nincs olyan, amire azt mondanám, hogy „ettől írok úgy, ahogy”.

– Tekintsünk kicsit vissza! Hol és kik adtad neked kezdeti lökéseket (seggberúgásokat), amíg eljutottál idáig?

– Eleinte az osztálytársaim, ők lestek bele a novellákba. Aztán ahogy belecsöppentem a blogos, fanfictionös világba, találtam valakit, akivel nagyon sokáig segítettük egymás. Az ő biztatása nélkül nem született volna meg a Csillagfény, és nem lett volna elég bátorságom az első kudarc után újra nekifogni az egésznek.

Az első könyvem megjelenése óta minden egyes olvasói vélemény hatalmas lökésnek számít. Az olvasóim visszajelzései miatt érzem azt, hogy van értelme megmutatni a világnak, amit írok.

– Melyik megjelenésedre vagy a legbüszkébb?

– Az elsőre, mert az az első. A másodikra, mert sikerült túllépnem azon a félelmemen, hogy egykönyves leszek. És a harmadikra, mert az volt az első olyan regényem, amit tényleg könyvnek szántam, és most végre meg is valósítottam.

– Mitől érzed magad boldognak?

– A fiam mosolyától és ölelésétől. A napsütéstől. Egy jó könyvtől. Egy zenétől. Néhány falat csokitól. A vezetéstől (főleg, ha egyedül vagyok és üvölt a zene).

– A Kalandok és kalandozókban a Tényleg boszorkány című novellád jelent meg. Ha jól tudom, valami pályázaton is sikert értél el vele.

– Igen, jól tudod.  A Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház „Bosszorgányos” pályázatán lettem harmadik a novellával.

– Két évvel ezelőtt mit gondoltál, hol tartasz két év múlva az íróskodásban, bejöttek a számításaid?

– Két évvel ezelőtt kezdtem tervezni az Ellopott életek magánkiadásban való megjelentetését. Akkor abban reménykedtem, hogy lesz pár ember, aki megveszi a könyvet. Ehhez képest most már a harmadik könyvemnél járok, az első kettőből tízszer annyi példány fogyott, mint amit a kezdeti időszakban reméltem, eleinte el sem akartam hinni, hogy mindezt tényleg elértem.

– Mik a közeljövőbeli terveid?

– Ősszel szeretném megjelentetni az Életek trilógia befejező részét. Van egy kész regényem, ami épp egy pályázaton vár a sorsára. A Csillagfény mellett van egy másik „szívem csücske” történetem is, ami úgyszintén nyomdáért kiált. Valamint nagyon gondolkozom egy novellásköteten, vagyis inkább 2-3 kisregényen egy kötetben.

Ezeken kívül pedig körvonalazódik egy sorozat a fejemben, de az még nagyon kezdeti stádiumban leledzik.

2015. május