– Mit lehet tudni rólad?
– Attól függ,
mire vagy kíváncsi? Komolyra fordítva a szót, azokhoz a szerzőkhöz tartozom,
akik Magyarországon két nyelven, magyarul és németül alkotnak, és meg is
jelennek a műveik. Bár az utóbbi időben a magyar nyelv került túlsúlyba, nem
tettem le arról az álmomról sem, hogy egy saját – nem lefordított – német
nyelvű kötetet tegyek fel a polcra. Ambiciózus nőnek tartom magam, szeretem a
lehetetlennek tűnő küldetéseket, ez nemcsak az írásra jellemző. Gyerekkorom óta
vannak terveim, amiket előbb-utóbb meg is valósítok. Igyekszem átlátni és
megérteni az összefüggéseket, ez vonatkozik éppúgy a természet törvényeire,
mint az emberek motivációjára. Az utóbbi olykor keserű leckéket is tartogat. Szívesen
lennék a civil életben nyomozó vagy profilalkotó. Írás szempontjából néha
szeretek kísérletezgetni, mellette persze fejlődni, minél több tapasztalatot
gyűjteni. Az igazságtalanságot nehezen viselem el, ennek olykor hangot is adok,
vagy egyszerűen csak megírom. Talán ezért is neveztek egy külföldi cikkben
temperamentumos szerzőnek.
– Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor
írtad első novelládat?
– Általános iskolában történt, a Pál utcai
fiúk folytatását írtam meg.
– Ki, vagy kik voltak rád a legnagyobb
hatással?
– Ha most neveket szeretnél hallani, ki
kell, hogy ábrándítsalak. Sok ember volt rám hatással nemcsak életem során,
hanem az írás területén is és nem szeretnék kihagyni senkit. Tulajdonképpen az
összes régi nagy és kortárs író/költő, akinek művét olvastam
formálták/formálják stílusom, mint folyó a tájat. Akadnak német nemzetiségi és
magyar szerzők, szerkesztők, olvasók, egyszerű emberek, rokonok, barátok,
ismerősök, akik nagyon sokat hozzátettek/hozzátesznek a szerzőhöz és az emberhez
is. Köszönettel tartozom nekik.
– Hány novellát írtál eddig, és ezek közül
mennyi jelent meg?
– Számszerűsíteni
elég nehéz, de akár a németet, akár a magyar nyelvűeket, illetve a különböző
álneveimen írt novellákat nézem, kevés kivétellel mindegyik megjelent, főleg
nyomtatásban. Idővel a kivételek nagy része, némi átdolgozással, valamilyen
formában napvilágot fognak látni.
– Mik a tapasztalataid a különböző
pályázatokról?
– A pályázatok révén rengeteg
tapasztalatot gyűjtöttem, sok embert ismertem meg, sok lehetőséget kaptam
általuk a megjelenésre. Vannak pályázatok, melyeken továbbra is –ha időm engedi
– részt veszek, ilyen például a Preyer Hugó, a Lidércfény, a Holnap Magazin és
az Irodalmi Rádió pályázata, vannak olyanok, melyeken tervezek elindulni, és
akadnak olyan kiírók is, akiknek pályázatait messzire el fogom kerülni.
– Sci-fi, vagy inkább fantasy?
– Mindkettő. Hangulattól, témától függ.
Ugyanez vonatkozik az olvasásra is.
– Zombi Apokalipszis Simagöröngyösön, avagy
Ízirájder Dönci tényleg Babi néni unokaöccse?
– Szegény Dönci. Babi néninél fösvényebb
tántival ritkán találkozik az ember.
– Mennyi idő és energia megírni egy-egy
novellát?
– Attól függ, mi a téma. Ha sci-fit
írok, sok időt vesz igénybe, ugyanis igyekszem elolvasni az adott témában
fellelhető cikkeket, megérteni az összefüggéseket és átültetni élvezhető
formába, nem könnyű feladat.
Kötött fantasy
világra épülő novelláimnál szintén utána kell olvasni a szabályoknak,
történelminél az adott kornak, kriminél nagyon oda kell figyelni, hogyan építsd
fel a történetet úgy, hogy fenntartsd az olvasó érdeklődését.
Azaz röviden:
sok.
Néha azért
akadnak gyorsan születő írások.
– Min dolgozol most, mik a közeljövőbeli
terveid?
– Jelenleg egy fantasy regényen dolgozom,
ha befejeztem, írok egy másikat.
2012. december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése