Amikor Paul Moskowsky belépett a hatalmas raktárnak látszó valóban hatalmas raktárba, szinte a semmiből felbukkant előtte egy alacsony, kopaszodó emberke.
– Jó napot, a végkiárusításra jött? – A kérdező arca szürke volt és ráncos, gyűrött öltönye hajtókáján korpaszemek fehérlettek. Paul Moskowsky egy pillanatra megdermedt, annyira valószínűtlen volt a kihalt NASA raktárban elhangzó mondat. Kettőjükön kívül senki nem tartózkodott a vége-hossza nincs teremben. Amíg a szem ellátott csak a rozsdásodó rakéták törzsét rágta ropogva az amortizáció vasfoga.
– Igen – nyögte ki végül, mire a szürkearcú csak bólintott. Tekintetéből tompa, lemondó fájdalom sugárzott, egy évtizednyi aranyér okozta szenvedés bizonyítékául. – Hogdney Smith vagyok, én leszek a kalauza. Most vesz először űrhajót? – kérdezte Smith és amikor Moskowsky beismerte, hogy valóban, intett neki a kezével.
– Kövessen, kérem! Körbevezetem…
A raktár tényleg hatalmas és nagyratörő volt, csakúgy, mint a NASA terveinek többsége. Precízen, egymástól azonos távolságra vesztegeltek az űrrepülők és a rakéták, látszott, hogy valaki féltő gonddal ügyelt a parkolásra. A karcsú törzsek és vezérsíkok árnyékában bokorszerűen burjánzottak az űrszonda–programok maradványai, Moskowsky szeme még ki tudta venni a megkopott feliratok többségét.
A Mariner–sorozat bolygókutató tartalékegységei mellett Viking Mars szondák és Apolló műholdak sorakoztak, volt, amelyiknek nyolc támlába volt, de akadt ahol csak négy, teleszkópos szerkezet tartotta a lekváros fánkra emlékeztető törzset. Aztán ott volt a többi név is, mind jól csengő, erőteljes nevek: Galileo, Giotto, Voyager, Magellán, Ulysses.
– Ez micsoda? – mutatott rá Moskowsky egy csőszerű izére, aminek talpszerkezetébe majdnem megbotlott. Az izé oldalából szárnyként nőttek ki a napelem platformok, és az egyik oldalon óriási vécéülőkére emlékeztető fedél zárta le a csövet.
– A Hubble Űrteleszkóp egyik változata – válaszolta Smith monoton hangon. – Akár százszor halványabb égitestek is megfigyelhetőek vele, mint a földi óriástávcsövekkel. A tükörátmérője 2.4 méter , érdekli?
Moskowsky szótlanul figyelte a böszme csövet, majd megrázta a fejét.
– Nem, tulajdonképpen nem.
Hogdney Smith bólintott.
– A felküldött testvére sem érdekelt senkit. Azt 1990–ben lőttük fel, 2007–ben meg azt az egységet, aminek az volt a dolga, hogy a légkörbe navigálva elégesse az űrteleszkópot, mert tudományos és anyagi szempontból is gazdaságtalannak bizonyult. 2008–ban az elégetésért felelős egység elégetésére küldtünk missziót, 2009–ben pedig a Hubble–t elégető egységet elégető elégetésére.
– Igazából én egy űrsiklót vennék – vágta rá gyorsan Moskowsky, akit megzavart a szürkearcú kijelentése.
– Kiváló döntés, ott van a Discovery – mutatott rá beleegyezően Smith egy kormos hőpáncélzatú járműre.
– Majdnem teljesen hibátlan, kicsit foszladozik a burkolata, de még használható.
Paul Moskowsky megnézte magának az űrrepülőt, de nem tetszett a színe. Elbizonytalanodott. Hirtelen elhatározástól vezérelve kimondta, ami az eszébe jutott:
– Mondja, komplett űrállomást nem árulnak?
Hogdney Smith nem lepődött meg a kérdésen. A NASA képviselői az ígéretek és eredmények malomkövei közt igen ellenálló idegrendszert fejlesztettek ki magukban.
– Természetesen az is van. Az ISS megfelel? Az első nemzetközi űrállomás, potom nyolcvanmilliárdba volt, de magának megszámítjuk hatvanért.
– Hatvanmilliárdért?!
– Hatvan dollárért – helyesbített Smith gyorsan. – Nagyon sok helyet foglal, még vagy háromszáz szerkezetűnk kering odafönt, vagy porosodik a laborok mélyén. Kell a hely, ha igent mond, és leteszi a harmincszázaléknyi foglalót, máris viheti. A többit ráér hatvan napra fizetni.
Moskowsky érezte, hogy ebből még lehet valami. – Saját űrállomás… – szeme előtt lefutott egy vízió, hiszen egy négyszáz kilométeres magasságban keringő állomás akár még rentábilis is lehet.
Smith is megérezte hogy a másik ráharapott a dologra.
– Nézze, ott is van – mutatott a távolba. A raktár túlvégében kopottan és üresen tényleg ott vesztegelt az ISS.
Odasétáltak, lépteik zaja kongva pattogott a raktárterem falai között.
Moskowsky elhűlten figyelte a négyszáz tonnányi erőfitogtatást, a nemzetek büszkeségét. A NASA képviselője halkan mesélni kezdett.
– Még Reagen elnöksége idején 1984–ben kezdték el építeni a Freedom űrállomást. A terveket később átdolgozták, és átkeresztelték Alfára, tudja, a nagysikerű tévésorozat után. Úgy voltak vele, hogy a bejáratott név már fél siker, de aztán vége lett a hidegháborúnak, jöttek a békeévek, és senki nem akart csillagháborút. Ott voltak azok a konfliktusok az arab térségben, így aztán az űr kezdett kimenni a divatból. Az építésbe beszállt az Európai és az orosz Űrhivatal, összedolgozták a terveket a MIR–2 űrállomáséval, és elkezdődött a Nagy Nemzetközi Építkezés.
1998–ban felküldtek a Zaraja energiaellátó egységet, és az amerikai Unity dokkolómodult, ezt követte 2000–ben a Zvezda lakóegység és 2001–ben a Destiny kutatólabor. 2003–ban történt egy kis malőr, a Node–1 egység mellett láthatja azt a kis kupacot, annyi maradt a Columbia űrrepülőből. Sajnos a katasztrófa visszavetette az ISS építését, de ha lassabban is, a következő években egyre szaporodtak az állomáshoz kapcsolt modulok. Quest, DC–1, Enterprise, MLM, Node–2, Node–3 és a többi, és a többi…
Smith észrevette, hogy a szóáradattól a másik figyelme ellankad. Paul Moskowsky elveszítve érdeklődését az ISS iránt, egy öt méter magas, kúp alakú rakétát bámult.
Hogdney Smith hogy mentse a menthetőt megpróbálta gyorsan befejezni a nemzetközi űrállomás történetét.
– A kétezres évek közepén már csak két űrhajós tartózkodott az ISS fedélzetén, többnyire texasi tabadam pókert játszottak, mivel a kutatási feladatokhoz nem voltak elegen. A közvélemény sokallotta a költségeket, aztán… – Moskowsky ekkor közbevágott, szeme csillogott amint rámutatott a kúp alakú rakétára.
– És ez micsoda?
Smith nagyot sóhajtott, és belátta, ez az üzlet már kicsúszott a kezéből. A New York Times által gazdaságtalannak ítélt nemzetközi űrállomás még jó ideig ott fog porosodni a NASA panoptikumában, hacsak a koreai Kim Jo–Szip be nem tartja az ígéretét, és tizenöt dolláros áron meg nem veszi a kivénhedt matuzsálemet. Állítólag tarkababot akar futtatni a platformok tartóoszlopaira…
A NASA képviselője beletörődött a soros kudarcba, de megragadta a következő lehetőséget.
– Az egy remake–jármű, ezt a hatalmas lövedéket a Hold felé irányzott ágyúból lőttük ki. A Verne–1 sikere…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése