54. fejezet
Világok között
írta Trux Béla
A Száznevű város a maga romlottságában is bámulatra méltó. Szinte élő entitásként terjeszkedik, növekszik évről évre. Szépreményű polgárok, kereskedők, nemesek, tudósok és művészek éltetik, és az egészet átszövi a bűn, a korrupció. Az utcákat csavargók és bűnözők járják, akik erőszakkal igyekeznek érvényt szerezni akaratuknak. Ugyanezt a játékot magasabb körökben intrikának hívják. A szabályok is ugyanazok, csak éppen a rossz döntésekbe egész famíliák bukhatnak bele.
A város lakossága igazán vegyes összetételű, ám nem volt ez mindig így. Emitt elfek laknak, a másik végén pedig goblinok. Egyesek váltig állítják: ők ugyan még egyetlen fia koboldot, sem láttak errefelé, mások pedig biztosan tudják, hogy az egész Rontó negyedet ők töltik meg. Sőt, egyenesen ők alapították a várost annak idején. És akadnak olyanok is, akik zombikat is láttak már az utakon csoszogni, ami máskülönben teljességgel lehetetlen. És ami a leghihetetlenebb, egyes megátalkodottak váltig állítják, hogy embereken kívül más soha nem is lakott itt. Sőt az embereken kívül más, értelmes faj nem is létezik, úgy egyáltalán!
Azt meg kell hagyni, minden szóbeszédnek van némi valóságalapja. És valljuk be: egy holdfényes éjszakán, a kétszekérnyi széles Vigadó sugárutat szegélyező mulatók és színházak mentén végigsétálva könnyű elképzelni, hogy valóban csak emberek élnek errefelé. Az andalgó szerelmesek lépteit lágy muzsikaszó kíséri, az üvegpoharak csilingelő koccanását pedig bájos, női kacagás nyomja el. Legfeljebb kósza elfek borzolják olykor a kedélyeket, mikor megunván a hárfamuzsikát és a fajuk körében dívó pajzánverses esteket, az emberek között keresik az élvezet forrását. Ám aki szilajabb szórakozásra vágyik, az itt rossz helyen jár. Elvégre mindenki tudja, hogy az orkok a nyugati vég késdobálóiban isszák félholtra magukat.
Egy szó, mint száz: a város száz és száz arcát mutatja az átutazóknak, és még ennél is többet tartogat az itt élők számára. Azonban mindegyiket csupán Alsódombi Menyus ismeri. Ugyanis Menyus átjár a világok között.
Ebből következően valószínűleg ő az egyetlen, aki valóban látta már a város minden arcát, amit más és más síkokon, más korokban mutat meg igazán, és – bár ezt kevesen tudják – Menyustól származik a Száznevű város elnevezés is. Ámbár ez utóbbi tényleg olyan dolog, amire egyből rá lehet mondani, hogy ó, ugyan már, hiszen ezer évvel ezelőtt is ez volt a neve... Valóban. Csakhogy e nevet Menyus még akkoriban találta ki.
Menyus a maga harminckét életévével többet megélt már, mint mások száz esztendő alatt. Volt már rikkancs, újságárus, bankigazgató és bankrabló is (nem egyazon időben, de még csak nem is ugyanabban a világban). Próbálkozott regényírással és egyszer színésznek is elszegődött. Polgármesteri ambícióit azonban sohasem sikerült megvalósítania, mert a ranglétrán nem jutott feljebb az ügyvédi szakreferens, vagy éppen az irodai előadó pozíciójától. Az ezen munkakörök betöltése során érzett idült elégedetlenség meglehetőst kellemetlenül érintette az egyébiránt mozgalmasabb életvitelt kedvelő fiút, ezért néhány próbálkozást követően feladta a politikai pályafutásról dédelgetett álmait.
De ha őt kérdeznénk, akkor minden bizonnyal arról beszélne szívesebben, amikor próbagoblin volt néhány nap erejéig. Ezen rövid időszak során változatos feladatokat látott el egy varázslómester szolgálatában, és noha ezek a feladatok egytől egyig érdekes kalandokba keverték, hamar kibuktak a fajok közötti különbségekből fakadó problémák. Elvégre Menyus a legkevésbé sem volt goblin, még ha termete alapján akár annak is vélhetnénk. Próbagoblinnak is éppen csak, hogy megfelelt.
És hogy miképpen élhetett meg ennyi életet egyetlen ember? Nos, először is, egy szóval sem mondtam, hogy Menyus ember lett volna. Másodszor pedig, mint már említettem, Menyus átjárt a világok között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése