Lord
Throllstone végigjáratta szemét a rettegő nyájként bűzös
csomókba sűrűsödő és életükért reszkető karcosokon. "Most
megkapjátok!" – gondolta a nagyúr, és komótosan
felcsatolta acélkarmait, hogy szétszaggassa a sok akadékoskodó,
fitymáló, beképzelt írócskát. "Ütött az utolsó órátok,
nyomorult..."
–
Pocika, kész a babfőzelék, gyere vacsizni!
A
húszas éveit taposó, és a Poci névre csak kelletlenül hallgató
fiatalember duzzogva emelte fel tekintetét laptopja képernyőjéről.
–
De anyaaa... Éppen novellát írok!
–
Kihűl a vacsi, és ha hidegen eszed meg a hamit, elcsapod a hasikád!
–
De most jön a legjobb rész, és...
–
ASZTALHOZ!
Poci
bosszúsan feltápászkodott, megdörzsölte elmacskásodott lábát,
aztán kelletlenül kimasírozott a konyhába.
–
Hogy nem hagynak békén írni...
A
jóképű Lord DeTroil ötcsillagokat hintett a karcos nők lába
elé, kik áhítatosan zihálva szedték össze a jólelkű és
nagyon sármos úr adományait. "Ó, DeTroil, hogy te milyen
vonzó vagy!" – nyögdécselték. "Ah, az ötcsillag a
gyengém, nem tudok ellenállni, ha egy pasas ötösre értékel!"
Míg a nők egymást lökdösték, hogy közelebb kerülhessenek
hozzá, a délceg Lord arcára komor mosoly ült ki. "Ostobák!
Ha tudnátok, hogy csak játszom veletek, elcsábítalak titeket, s
összetöröm szívetek! Meglakoltok a sok negatív kritiká..."
BIPP!
Antihősünk
bosszúsan nyitotta meg a facebook-chatet, és olvasta el a bejövő
üzenetet.
"Szia,
Drágám! Mit csinálsz, miért nem írtál rám egész délután????
:O :("
Poci
elhúzta a száját, és gépelni kezdett.
"Áh,
semmi külcsy, csak épp kerestem egy új, szívecskés háttérképet
a profilomra. Hogy mindig rád emlékeztessen!!!4!"
"Jaaaaa...
Akkor okés. Majd hívj! Köszcsy-puszcsy! Szercsy van és lávcsy!"
Poci
megropogtatta az ujját, és elmormolt egy halk káromkodást. Hogy
nem hagyják írni az embert...
"Hahaha!"
– kacagott fel a sátáni, isteni és hatalmas Lord Trolla. –
"Elraboltam a karcolat.hu biológusait, név szerint Dorát és
Kentaurt, most pedig ráveszem őket, hogy kísérletezzenek ki a
számomra egy óriás, mutáns katicabogarat! A katicák olyan cukik
és pöttyösek, senki sem fogja sejteni, hogy az én példányom
valójában egy fékevesztett gyilkológép, amit a karcosok húsának
leszaggatására tenyésztettem ki! Méltó bosszút állok a sok
lecsillago..."
BRRRRRRR!
Poci
lesöpörte magáról a chipsmorzsákat, majd kibattyogott az
előszobába, és ajtót nyitott. Néhány tintás kezű és arcú
fiatal állt előtte, egyikük tenyerében tablet villódzott.
Mindannyian őszinte érdeklődéssel pislogtak az értetlen
tekintetű Pocira.
–
Aha. – Így a tabletes. – Bemértük, ő az.
–
Azért ne bántsátok nagyon... – aggodalmaskodott egy
napszemüveges lány.
–
Á... – felelt egy nagydarab, feltűnően fehér fazon, akinek
valahogyan hiányzott a pupillája és az írisze. – Te még egy
gyerekgyilkos pedofilt is képes lennél megsajnálni...
A
fiatalok beljebb léptek, körbevették Pocit, egyikük pedig
fenyegetően megemelt egy tízkilós Remington táskaírógépet.
–
Szóval stikában lecsillagozunk másokat...
–
Egyszerre tíz profillal dajdajozunk az oldalon...
–
És magunkkal beszélgetünk...
–
Feldicsérjük a saját alteregónkat…
–
Hát mondd meg, szabad ilyet?
Poci
menekülni akart, de elbotlott egy galád módon a lába elé
hajított írógépszalagban. A karcosok lerohanták áldozatukat,
megkötözték, megmotozták.
–
Nézzétek, egy félkész novella!
–
Itt meg egy öndicsérő hozzászólás! Fogadjunk, most akarta
kiposztolni!
A
sok szőrözős akadékoskodó félholtra szurkálta a novellát,
belekötöttek a vesszőhibáiba, az érzelemmentességébe, a
sterilitásába. Miután a szerteszét analizált írás visítva
elbújt a szekrényben, a karcosok nagyot szusszantak, összenéztek.
–
Ezzel megvolnánk. És most…?
–
Mit szólnátok egy sörhöz? – érdeklődött ártatlan képpel
egy szakállas egyén.
–
Felőlem… – vont vállat egy másik, aki feltűnően hasonlított
Al Bundyra. – Ki fog fizetni?
A
saját zoknijával gúzsba kötött Pocinak három órájába telt
kiszabadulni.
–
Hm… Aú! – dörzsölgette elgémberedett tagjait, tekintete
elkalandozott. – Vajon valamit rosszul csináltam? Talán tényleg
nem kellett volna tíz profillal trollkodnom? Talán… talán a
karcosoknak van igazuk?
Antihősünk
indulatosan toppantott, aztán megrázta a fejét.
–
Hát persze, hogy nem! Hülye, kötekedő barom mind! – Azzal leült
a laptopja elé, és a címsorba bepötyögte a karcolat.hu-t.
Rányomott a regisztráció gombra – ideje létrehozni a
tizenegyedik alteregót is.
Most
megkapjátok, idióták!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése