64.fejezet
Egy korty levegő
írta Craz
Ha teleportálok, valahogy eltűnik egy korty levegő.
Mielőtt átlépnék a térkapun, mindig veszek egy mély lélegzetet. Amikor megérkezek, újra. Nem tudom, hová tűnhet, talán mindörökre elvész a világból.
Most is, amint visszaértem a Szolgáltatóház titkos fogadófülkéjébe, reflexszerűen vettem egy nagyot, talán nagyobbat a kelleténél. Kissé forróbb volt a levegő és a talaj, ott, a kapu túloldalán.
Elégedetten mosolyogtam a kezemben tartott pergamenre nézve. Jobb szélén egy kicsit véres lett, de ez nem számít. A lényeg, hogy ezt a küldetést is teljesítettem. Bár nem sétagalopp-könnyedén. Csupa felderítés, sziklamászás, csapdakeresés, később egy kis bajvívással fűszerezve. Utána pedig gyors iramú, szervezett visszavonulás. Lefele a napfényes domboldalon ez az iram még inkább gyorsult. Bár ezt mások talán menekülésnek neveznék. De persze megfelelő kondíciómnak hála, most sem értek utol.
A rendszer jelezte érkezésem, így nem kellett sokat várakoznom, már nyílt is az ajtó a szemközti falban.
– Tudod, mi ez? – kérdezte a belépő alak a kezemben tartott tárgy felé bökve. Egyszerű ruhát viselt, aki nem tudta kilétét, nem sejthette, mekkora hatalommal bír e falak között.
– Gondolom, minden újsütetű kalandozó álma, egy térkép. Valaminek az alaprajza, ami valahol van... Most éppen a kezemben, rajta ikszek, titkos járatok, meg még titkosabb jelek. Egy kis csicsás pergamen, amit csak meg kell fejteni, s egy könnyed csetepaté után már öledben is a kincsesláda. Jobb esetben egy csinos hajadon is a toronyszobából.
– Ne légy ennyire cinikus, Craz! – csóválta a fejét Nyakonöntő, de mintha fényt láttam volna csillanni szemében. Szerintem valamily hasonló válaszra számíthatott tőlem, hiszen ismert már egy ideje.
– Megkapom a jutalmam?
– Persze, hiszen megígértem. Mit szólnál, mondjuk a holnapután estéhez?
– Szóhoz se jutok. Mert akkor nincs akkora forgalom, így kevesebben lehetnek tanúi leégésemnek – közöltem az észrevételem, de csak vidám nevetést kaptam válaszul.
Alig egy órával később leültem kedvenc asztalomhoz, és kértem egy kupa bort. A terem úgy félig lehetett tele, ezzel az állapottal nemsokára a vörösbort tároló ivóalkalmatosság is azonosult. Elgondolkodva forgattam kezemben a kupát, gyönyörködtem az ital és a fény játékában, a fából készült kehely faragásában. Egyedi darab volt.
Mint majdnem minden bennfentes, tudtam, honnan származik. Egy eldugott hegységnek egy eldugott kis völgyéből, ahol szorgos kezek hozták létre. A sötét fából faragott tulajdonképpeni kis szobor egy sárkányt formázott, amint éppen levegőbe emelkedik. A függőleges sárkánytest volt maga a pohár szára, a még földet súroló farok a talpa, és felül, az összehajló szárnyakba lehetett az italt tölteni. Tökéletesnek láttam, már-már vártam, hogy megmozdul a bestia. Minden egyes pikkelyét meg tudtam volna számolni, de ehelyett inkább ismét kortyoltam a borból.
Hihetetlen, egyes törpék milyen tökélyre tudnak fejleszteni bizonyos képességeket. Ugyanakkor nagy eséllyel bajba jutnak lakókörnyezetüktől akár csak pár mérfölddel eltávolodva.
Elmosolyodtam, mert eszembe jutott egy Sárkányszikla nevezetű törpe szobrász, akit én mentettem ki egy sebes sodrású, és legalább térdig érő hegyi patakból. Persze ez neki halálközeli élmény lehetett. Nem is értem, miért mondogatta később, hogy inkább hagytam volna vízbe fulladni, akkor jobban jár vele. Pedig csak néhány szívességet kértem tőle viszonzásul, mint ünnepelt életmentő.
Például egy méretes ládát, ami most is a szobám sarkában szunnyad. Persze nem egyszerű láda, hanem mesterien kifaragott. Mivel a Sárkányszikla nevezetű törpe készítette, nem nehéz kitalálni, mi lehet a díszítő elem. Persze sárkány. Meg szikla. Vagyis egy sárkány, amint egy sziklacsúcson ülve éppen valami fontosat tesz. Biztosan az élet értelmén mereng nagy bölcsen a távolba bámulva. Egy-két részeg estémen megpróbáltam szóra bírni. Hasztalan.
De a ládám nem csak ezért olyan különleges, speciális védőrendszere is van. Vicces, mert csak kisebb testi fenyítés kilátásba helyezése után árulta el mibenlétét az a makacs törpe. Hát nem egy egyszerű dolog. Kész rituálé kinyitni, speciális mozdulatok sora. Ráadásul nekem még ennyi se volt elég, szereztem hozzá mágikus védelmet is. Persze egy máskor megmentett varázsló szívességéből.
Már csak tartani kéne benne valami értékeset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése