Holden Rose interjú - 2015. december

– Te hogyan kezdtél el írni?

– Azt hiszem én mindig is írtam, csak nem vettem komolyan. Olyan ez, mint a hátfájás, akkor kezdesz vele foglalkozni, amikor már nem bírsz kikelni az ágyból. Addig csak úgy van. Aztán az orvos kérdésére, hogy mikor kezdett el fájni, azt kell mondanod: mindig is fájt kicsit, csak nem vettem komolyan. Szóval, azok a történetek, amik eddig csak úgy átsuhantak az agyamon, most már papírra kerülnek és egyre jobban élvezem.

– Hosszú volt az út az első megjelenésig?

– Egyáltalán nem. Onnan, amikor elhatároztam, hogy szeretném, ha megjelenne az első könyvem, talán ha fél év telt el. A szépséghiba mindössze annyi, hogy nem az a könyvem jelent meg, amivel házaltam. Kellett írnom egy másikat és azt adták ki. Utána kicsit belendültem, és a következő egy évben megjelent még két regényem és öt novellám.

– Most érted utol magad, mert megjelent A harmadik? :)

– Szuper a kérdés, és az olvasóknak gyorsan meg is magyarázom. A detektívregény sorozatom első részének az a címe, hogy A harmadik. Így minden alkalommal, amikor a „harmadik”-ról beszélünk, definiálnom kell, hogy a harmadik részről vagy „A harmadik” címűről esik épp szó. Ez vicces. De az még viccesebb, hogy a sorozat időrendben harmadik része nem harmadjára jelent meg, hanem majd csak negyedjére fog, a harmadik megjelenés a negyedik rész valójában. És a legviccesebb, hogy ezt nem szándékosan csináltam, csak így alakult. Összefoglalva: A harmadik című, a harmadik megjelenés (Az ellopott karácsony) és a harmadik rész (A fáraó jogara) a sorozat más-más darabjait takarja.

– Gyerekeknek szóló detektívtörténetek – ebben, sejtem, szerepet játszik, hogy neked is van belőlük odahaza; nekik (is) írtad a könyveket?

– Amikor nekiálltam, még nem volt igazán lényeges szempont, hogy itt vannak a srácaim. A kiadónak ilyen jellegű könyvre volt szüksége és én kipróbáltam magam. Ellenben később, a második, harmadik résznél már sokszor segítettek a meglátásaikkal, és lassan (ráérnek!) belenőnek abba a korosztályba, akiknek szól. Természetesen szeretném, ha majd önállóan is elolvasnák és nagyon szorítok azért, hogy tetsszen is majd nekik.

– A tudatalatti asszisztens, Chloé – azért kikacsintottál más tájak felé is...

– Nem titok, hogy szeretnék az idősebb korosztályoknak is írni. Mind az ifjúsági, mind a felnőtteknek szóló területre odamerészkedek és próbálom megteremteni a feltételeit annak, hogy meg is jelenjenek ezek az írások. Előfutároknak szántam a novellákat, amik az Ad Astránál, a Főnixnél, vagy például a Galaktikában megjelentek. Szerencsére nagyon jó kritikákat kaptam, amik még inkább arra sarkallnak, hogy publikáljak, például a sci-fi területén is.

– A közelmúltban melyik elolvasott könyv nyerte el a tetszésedet, és miért az?

– Ebben az évben a legjobban John Scalzi A vének háborúja nyűgözött le. Talán, mert én is ezt szeretem beledolgozni abba, amit írok. Ezt a nagyon hétköznapi, felismerhető emberi lelket, egy számunkra új, ismeretlen, taszító, érdekes, vagy izgalmas közegben. Szóval, minél emberibb a szereplőnk, annál jobban azonosulunk az érzéseivel. És Scalzi hőse, John Perry szenzációsan emberi volt egy szó szerint embertelen környezetben.

– A közelmúltban melyik írásoddal vagy a legmegelégedettebb, és miért éppen azzal?

– Én még nem lehetek elégedett egyik írásommal sem. Ez most nem azt jelenti, hogy rossznak tartanám őket, mert nem is gondolok így rájuk. Egyszerűen az van, hogy ez egy számomra új szakma. Alig több, mint egy éve jelent meg az első könyvem, és még rengeteg mindent meg szeretnék tanulni. Igyekszem sokat olvasni, de olvasok az írásról is, és másokról, hogy ők hogyan írtak, vagy írnak. Én egy kezdő vagyok egy nagyon népszerű pályán. Ugyanakkor, ha valakinek tetszik amit írtam és ezt közzéteszi, az valódi elégedettséggel tölt el. Olyankor tényleg öröm ez az egész.

– Min ügyködsz mostanság?

– Ami a legaktuálisabb, az a Howard Matheu különös esetei sorozat legújabb része (a harmadik rész :D), A fáraó jogara. Azt szeretném, ha nagyon pörgős és vicces lenne. A nyolc és fél éves hőseim kénytelenek egészen idős, 11-12 éves gyerekeket bevonni a nyomozásba, ami próbára teszi mindkét korosztályt. Ezt színesítik még a halloweeni jelmezek és az ókori múzeum díszletei. Aztán készülök két ifjúsági regénnyel, mind a kettő sci-fi, de az egyik steampunk. Pihenésképpen pedig elkészült néhány novellám, amiket lassan eljuttatok azokhoz, akiknek szántam őket. Egy kicsit offtopic, de a zenekarommal is egyre közelebb jutunk a következő lemezünket felvezető három dalos EP-hez. Egyszóval, nem unatkozom.