Google+ Followers

2013. március 27., szerda

Nibela: Iustitia ante portas

A Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház Sárkánypályázásának 3. helyezett alkotása

Elhatároztam: ha az a pasas a liftnél ma is a közelembe jön, vagy hozzám mer szólni, akkor feljelentem zaklatásért. Esetleg beverek neki a szeme közé. Nem álltam nagy harcművész hírében, de muszáj megvédenem magamat.
Szokásához híven már várt. Méregzöld kabátját ezer közül is megismerem. Összeugrott a gyomrom, és igyekeztem, észrevétlen maradni. Fülhallgatót dugtam a fülembe és a mobilomat nyomkodva kiválasztottam egy tetszőleges rádiócsatornát. Nagyon reméltem, hogy hozzám hasonlóan ő nem lakik a toronyban. A tudat, hogy ő is valahol az irodaszintek alatti tízemeletnyi lakószint valamelyikén él, beteggé tett.
A méregzöld kabát közelebb furakodott a várakozók reggeli tömegén és közvetlenül mellettem állt meg. Nagy levegőt vettem és tartottam magam a „rád se bagózok” – elvhez.
– Szia, hogy vagy ma?
Kész, az elhatározásom eddig tartott. Kikaptam a fülhallgatóm és kifakadtam:
– Mi a fenéért nem tudsz békén hagyni? Kopj le! Elegem van abból, hogy folyton a sarkamban koslatsz!
Feszülten fürkésztem, hogy milyen hatást váltok ki belőle, viszont ez sokkal nagyobb kihívás számomra, mint bárki hinné. A méregzöld kabátos vonásai a hosszas fixírozás ellenére se álltak össze stabil egésszé, a szája körüli ráncokkal kivételesen kudarcot vallottam.
– Te tényleg nem ismersz meg? – csendült meglepetten a hangja.
– Üdv, Jusztina! – csatlakozott hozzánk egy újabb személy. Orgánuma szerint Rajmund volt az, de a végső érvet a csuklóján viselt digitális kijelzős óra adta. – Molesztál az új, tapló kolléga?
Erről beugrott:
– Árpád? Árpád az?
– Itt állok előtted, miért nem ismersz fel? Hiszen látsz! Most is engem nézel!
– Prozopagnózia, seggfej – mondtam. – Ha nem tudod, hogy mi az, keresd ki! Muszáj minden hülyének a szájába rágnom az arcvakságomat? – fordultam nyűgösen Rajmundhoz.
– Árpád, moderáld magad. Ugratni valakit a betegsége miatt nagy szemétség.
– Jó, elnézést, egyszerűen nem hittem el, amit róla mondanak.
Kérdeznem se kellett, hogy tudjam, miről beszél. Nap, mint nap megszenvedtem azzal, hogy felismerjem a rokonaimat, munkatársaimat, és azokat, akikkel rendszeresen érintkeztem. A ruha, frizura, hang legtöbbször segített, de ha valaki drasztikus változáson ment keresztül, elvesztettem a fonalat. Számomra a baráti találkozók rémálommal értek fel. És az a sok fényképalbum odahaza, tele ismeretlenekkel! Ha nincs alájuk írva, mikor, hol, miért és kikről készültek, kidobom az egészet a szemétbe.
– Elhiheted, és ha még egyszer megtudom, hogy rajtam szórakozol, nagyon megjárod.
Árpád bocsánatfélét dünnyögött, megérkezett a lift. Rendszerint a hátam mögött állók bepasszíroztak a kabinba, most viszont kinnrekedtem. Kivételesen örültem neki, kifújhattam magam Árpád után. A közelben álló kávéautomatához léptem, hogy vegyek egy eszpresszót. A zsebemben apró után kutattam, ám amikor kihúztam a kezem, elejtettem az érmét és az végiggurult a fehér, műmárvány padlón.
– Tessék – kapta fel egy kéz és felém nyújtotta.
Épp megköszöntem volna a karbantartónak öltözött idegen segítőkészségét, amikor tekintetem az arcára esett. Lefagytam.
Mindent láttam: a nemét, a korát, az arcát, és a hangulatát. A 30-35 közötti, markáns arccsontú, egyenes orrú, kissé szögletes állú férfi legalább olyan érdeklődéssel szemlélt engem, mint én őt. Elégedett lehetett a látványommal, mert elmosolyodott. Elmosolyodott! Ez a felismerés annyira megrázott, hogy mozdulni se bírtam.
– Rég voltam nőre ilyen hatással. Ha így bámul, még zavarba hoz.
– Elnézést, nagyon sajnálom – hadartam. Ügyetlenül beletuszkoltam a százast az automata pénzbedobó nyílásába, kértem egy kávét. – Tudja ön az első, akinek látom az arcát. Furán hangozhat, de így van.
– Ez természetes. Én vagyok az első ember, akit lát.
– Félreért. Arcvakságban szenvedek.
– Látja magát a tükörben?
– Igen, mert az én esetem nem olyan súlyos.
– Tévedés. Látja magát, mert ön ember. Én is az vagyok.
– És a többiek is.
– Ők csak úgy tesznek, mintha azok lennének.
Kivettem a gépből a kész eszpresszót és körbesandítottam, van-e más is a folyosón rajtunk kívül, ha segítségre szorulnék. Végre lelek valakit, akit felismerek, erre kiderül, hogy nincs ki a négy kereke!
– Aha. És ha nem emberek, akkor mik?
– Sárkányok. Emberalakot öltött sárkányok, akiknek rosszul megy az arc kialakítása. Emiatt olyan, mintha nem állnának össze a vonásaik kerek egésszé. Ez az, amit ön arcvakságnak érzékel. Vagy amit ők annak akarnak beadni önnek.
– Ilyen nincs. Sárkányok nem léteznek.
– Közelítsük meg más oldalról. Hol vagyunk most?
– Egy irodaházban.
– Ami történetesen egy torony.
– És?
– Itt is lakik?
– Igen, de mi köze hozzá?
– Már csak egy utolsó kérdés: mikor hagyta el utoljára ezt a tornyot?
– Mit tudom én, elfoglalt vagyok! Békén hagyna engem… Sz. György? – olvastam le a nevét a karbantartó ruhájára tűzött névjegykártyájáról.
Felnevettem.
– Sz. György. Netalántán Szent Györgyhöz van szerencsém? Hát ez haláli!
– Ez nem vicces, de haláli lehet, ha nem jön azonnal velem. Ön egészséges, de már születése óta a torony foglya.
– Dehogy vagyok fogoly! Itt élek és dolgozom! Senki se akar bántani!
– Mivel találkozott velem, most majd akarják. Jöjjön! – fogta meg a karom és betuszkolt a lépcsőházba.
– És mit akar? A portát biztonságiak őrzik.
– Ezért van nálam ez – húzott elő egy pisztolyt a szerszámosládából és elégedetten megmutatta a márkafeliratot: S.W.O.R.D. International.

8 megjegyzés:

  1. Nekem személy szerint ez a novella tetszett a legjobban. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de nálam ez lenne az első helyezett. Pedig olvasás közben nem egyszer rácsodálkoztam néhány mondatra a fogalmazás miatt. Én máshogy írtam volna le őket, de miután végig olvastam az összhatás nálam nagyon pozitív volt.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszett, az Sz. György miatt pedig sok-sok pluszpont 8)
    Talán a csattanó nem csattant a végén akkorát, azért nem lett első.
    GColt

    VálaszTörlés
  3. Ennél unalmasabb novellát még nem olvastam. Pongyola fogalmazás,lapos történet. Uncsi. Miért is kapott ez III. helyet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha nem olvastál ennél unalmasabbat, akkor ajánlom az én novellámat, amit a lidércfény oldalán találsz "a föld alkonya" címmel. Na az tényleg unalmas XD. Viccet félre téve. Ez egy amatőr író pályázat volt. Ha valami kivetni valót találsz a novellában, akkor hívd fel rá az író figyelmét, hogy a jövőben elkerülhesse a hasonló hibákat. Ez lenne az igazi értelme az ilyen oldalaknak, hogy egyre jobb és jobb minőségű írásokat olvashassunk és esetenként írjunk is. A hőzöngéssel pedig lehet, hogy pont elveszed az író kedvét az írástól. Amúgy meg szívesen elolvasnék néhány novellát tőled, mert ha a téma szakértője vagy, akkor biztos, hogy te izgalmas novellákat írsz, amik irodalmi szinten vannak megfogalmazva ráadásul kiemelkedően jó és csavaros történettel rendelkeznek. Amennyiben van ilyen írásod esküszöm elolvasom csak mond meg hol találom. :D

      Törlés
  4. Kedves Tamás!
    Első dolgom, hogy elolvasom az írásodat. De nem mondok véleményt, ígérem. Egyébként... Közel 20 éve vagyok irodalomtanár, újságíró, per pill. az egyetemen oktatom a kortárs világirodalmat. Ha vennéd a fáradságot és utánanéznél a neten ki vagyok, akkor nem írnál ilyeneket. Tehát más szemmel olvastam az írásokat: nemcsak mint író, hanem mint olvasó, és mint tanár!. Nem hőzöngök, nem veszem el a kedvét az írástól a kedves író(k)nak. Ezen a pályázaton kifejezetten nagyra értékeltem az első és harmadik helyezettet. De a fenti valóban amatőr szinten íródott. Sajnálom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anita!
      Nem kell tudnom, hogy ki vagy és, hogy miből élsz, mert nem számít. Ha a két kedvenc fantasy írom közül valamelyik George R. R. Martin vagy Steven Erikson írt volna valami hasonló értékelést ehhez a novellához, akkor nekik is felhívtam volna a figyelmüket arra, hogy mi ennek az oldalnak és az ehhez hasonló oldalaknak a céljaik.
      "kifejezetten nagyra értékeltem az első és harmadik helyezettet. De a fenti valóban amatőr szinten íródott" A fenti a harmadik helyezett. Gondolom a második helyezettet szeretted volna írni.
      "Miért is kapott ez III. helyet?" Nem biztos, de elképzelhető, hogy a többi pályázat közül ez volt a legkevésbé rossz. Ezt akkor lehetne elbírálni ha közzé lenne téve a többi novella is. (Itt megjegyezném, hogy nálam ez az abszolút győztes, az összes hibája ellenére)
      Nem kell félre érteni semmi bajom az irodalomtanárokkal, sem az újságírókkal, sem az egyetemi oktatókkal, sem kortárssakkal, sem a világgal és legfőképp az irodalommal :D
      Sőt én botor, tovább megyek. Még helyenként az értékeléseddel is egyetértek, de ha valóban nem célod senki kedvét elvenni az írástól, akkor legközelebb emeld ki a legnagyobb hibákat (jó példa erre ha idézel néhány mondatot és leírod, hogy mi volt vele a baj)
      Talán pont az a baj, hogy tanár szemmel nézed a novellát és nem mint olvasó. Olvasóként szerintem ez a novella többet adott a többinél és ehhez nem kellett izgalmasnak lennie, sem kiemelkedő történettel rendelkeznie, csak adott egy érzést. Azt amelyiktől libabőrös leszel. Amelyikért igazán érdemes olvasni. Ha lemaradtál róla mert 20 éve tanítasz, akkor azt igazán sajnálhatod.
      ui: Egyetlen mondatot se bántó szándékkal írtam, ha véletlenül ez más hogy jött le, akkor azért ÉN kérek elnézést.

      Törlés
  5. Miért veszekedtek, amikor verekedni is lehet? 8)
    1. Nem kell ahhoz szakácsnak lenni, hogy tudd, nem ízlik az étel.
    2. Minden véleményre, visszajelzésre szükség van, persze minél informatívabb, annál jobb. (Ezért szoktam konkrét kérdéseket feltenni a nagyérdeműnek.)
    3. Nálam a prozopagnózia igen erős wow effectet váltott ki, felpörgött tőle a fantáziám, rá is kerestem a neten. (Sz. György pedig személyes...) Innentől nem tudtam a novella konkrét értékeire figyelni, mert kiváltotta a kívánt hatást. (Lásd pl. da Vinci-kód, totál sablon kalandregény, amit tulajdonképpen a háttere adott el.)

    VálaszTörlés
  6. Engem csak az érdekel, hogy ha sárkányok a rokonaim, akkor én hogy lehetek ember?

    VálaszTörlés