2013. március 25., hétfő

George Colt: A megtorlófegyver

A Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház Sárkánypályázásának 1. helyezett alkotása


Németország a normandiai partraszállás után megtorlófegyverekkel próbálta térdre kényszeríteni a szövetségeseket. Robotrepülőgépeket, rakétákat vetettek be, óriási ágyúkat építettek, és volt még valamijük, valami elképzelhetetlen...

Előszó a haditechnikában nem járatosaknak:
A B-17-es a második világháború egyik leghíresebb amerikai bombázója. A huszonkét méter hosszú négymotoros repülőgép fesztávolsága harmincegy méter volt, személyzete 10 fő – nagyrészt 18-19 éves fiúk –, csúcssebessége 482 km/h. Önvédelmi fegyverzetét 13 db 12,7 mm-es géppuska alkotta, nem véletlenül hívták repülő erődnek. Az orrban foglalt helyet a bombázótiszt és a navigátor két védőgéppuskával, mögöttük a pilótafülkében a pilóta a másodpilótával. Utánuk következett a forgatható felső lövésztorony, melynek átlátszó kupolája kinyúlt a törzsből, és két Browninggal szerelték fel, ezt a bombatér, majd a rádiósfülke követte, itt is volt egy felfelé tüzelő géppuska. A törzs innentől szűkülni kezdett, s alá szerelték fel a minden irányban forgatható gömbtornyot. Még hátrébb a törzslövészek következtek, ők már nem tudtak kiegyenesedni, egymás mellett sem fértek el a szűk, hengeres testben. Egy-egy, körülbelül háromnegyed négyzetméter nagyságú nyíláson keresztül tüzelhettek jobbra és balra, el lehet képzelni, milyen hideg lehetett itt.  A gép farkában, a vezérsíkok találkozásánál kuporgott a faroklövész egy ülésen, félig térdelő helyzetben.
A novellában szereplő Messerschmitt Me 262 „Schwalbe” sugárhajtású német vadászgép, míg a GAZ szovjet teherautó volt.


A B-17-es dübörögve szelte az éjszakai égboltot, néha holdfényben fürdött, néha eltűnt egy-egy felhőben. A bombázó orrára festett lenge ruhába öltözött hölgy képe alatt a Lucky Caroline név szerepelt, ennek ellenére mintha elpártolt volna a legénységtől a szerencse.
– Pete, tudod már, hol vagyunk? – szólt bele Tom, a pilóta az egymásköztibe. A motorzaj, az oxigénmaszk, na meg a gép méretei miatt másképp nem is tudott volna beszélni a többiekkel.
– Dolgozom rajta! – válaszolta idegesen a navigátor.
– Tíz perce is ezt mondtad, összekaphatnád már magad!
A faroklövész is beszállt a beszélgetésbe.
– Ha ez segít, valahol Németország egén.
– Hagyjátok, mazsola szegény! Ez az első bevetése! Ráadásul éjszaka van – vette védelmébe a rádiós az újoncot.
– Gratulálok! – szólt hozzá ingerülten Pöttöm, a gömbtorony lövésze – Nekem meg a huszadik. De most először kóválygok egyedül, védőkíséret nélkül a friccek felett, hála ennek a töketlennek ott az orrban! Negyvennégyben már rég kinyírtak volna minket!
– Szerencsére negyvenöt van. Hamarosan vége a háborúnak, a csontjaimban érzem! – próbálta más irányba terelni a beszélgetést Steve, a másodpilóta.
– Amilyen gyorsan zsugorodik Németország, lehet, hogy már holnap – álmodozott Zsugás, a jobb oldali lövész. – Erről jut eszembe, te mazsola, el ne baszd, nem szeretnék átrepülni a németek felett és megbombázni a ruszkikat!
Belerepültek egy felhőbe, az ablakokból eltűntek a csillagok, a helyükre pedig sűrű sötétség telepedett.
– Na jó, kapsz öt percet, ha addig sem mondod meg, hol vagyunk, hazamegyünk! – jelentette ki a pilóta.
– Bárcsak Mike itt lenne! Ő aztán tudott navigálni!
– Mike-nak nőjön köröm a tökére!
Harsány röhögés hullámzott végig a gépen.
– Hogy mondhatsz ilyet? Súlyos sérülést szenvedett, amikor az angol-amerikai barátságot ápolta!
– Ja, trippert kapott egy híradóslánytól, miután benavigálta magát a ...
– Te Tom, egyáltalán miért kell nekünk éjszakai bevetésre menni? Az az angolok dolga lenne. Mi olyan rettenetesen fontos? – kapta fel a vizet Pöttöm.
– Valami hadiüzem.
– De mit csinálnak ott?
– Nem tudom – válaszolta a pilóta. – Jól van fiúk, felemelkedünk a felhő fölé és visszafordulunk, majd a többiek elkapják a fricceket helyettünk!
Mindenki örömujjongásban tört ki.
– Akkor mondom az irányt! – szólalt meg vidáman a navigátor.
– Te nem mondasz semmit! Pont elég, hogy lemaradtunk miattad a többi bombázótól, nem szeretném, ha valami német reptérre vinnél haza minket!
A B-17-es emelkedni kezdett a fekete felleg belsejében.
Hirtelen ütés érte a gép jobb szárnyát, és a bombázó megdőlt.
– Mi volt ez? – kérdezte Tom, miközben vízszintesbe hozta a repülőgépet.
– Nem tudom, motorok rendben, de olyan, mintha a jobb szárny nehezebb lenne – válaszolta a másodpilóta.
– Látsz valamit?
– Semmit.
A jobb oldali lövész is beleszólt az egymásköztibe.
– Mi történt, Tom? Összeütköztünk valamivel?
– Nem tudom, nyugalom, minden működik! Mindenki végezze a feladatát! Steve, te figyeld a szárnyat! – adta ki az utasítást a pilóta.
Víjjogó hang töltötte be a levegőt. Kintről jött.
– Jobb külső motor melegszik, fordulatszáma csökken!
Egy pillanatra kibukkantak a felhőből, aztán megint belerepültek egybe.
– Valami van a szárnyon! – kiáltott fel Steve.
– Mi az, mit láttál?
A gép kiemelkedett a feketeségből a holdfényre, s abban a másodpercben minden lövész egyszerre kezdett beszélni.
– Bandita két óránál!
– Bandita négy óránál!
– Bandita kilenc óránál! Ezek csapkodnak a szárnyukkal! Mi a fa...
– Bassza meg! – kiáltott fel a másodpilóta. – A jobb külső motor füstöl, és egy embernél kicsit nagyobb gyíkszerű lény mászik a szárnyon!
– Micsoda?
– Szárnyas, gyíkszerű dög, a törzs felé mászik!
A kreatúra négy karmos lábát a szárny borításába vágva küzdött a menetszéllel, miközben gyorsan kúszott a gép törzse felé.
– Ilyet én még nem láttam! Hosszú, karcsú lény, kutya feje van, szárnyai, a hátán meg csontos taraja.
– Esküszöm, olyan, mint a mesekönyvek sárkányai – kiabálta a jobb oldali lövész.
– Tuti ez barmolta szét a külső motort, lőjétek le a picsába!
A fegyverek a szárny felé fordultak, de hasztalan, a sárkány túl közel volt a törzshöz, a géppuskák holtterében.
– Itt van, itt van!
A rádiós fülkéjénél a törzsborítást több helyen beszakították a szörny karmai, ahogy próbált megkapaszkodni a burkolatban.
– Támad a többi!
A B-17-es körül repülő sárkányok egyszerre csaptak le a gépre. A lövészek tüzelni kezdtek, nyomjelző lövedékek csíkjai indultak a bombázótól a furcsa ellenség felé.
– Eltaláltam egyet! Semmi hatás, csak átment a szárnyán! – kiáltotta Jack.
A lények tovább közeledtek, aztán amikor úgy érezték, elég közel vannak, egyikük tüzet köpött. Az vörösen izzó labdacs elkerülte a bombázót, s eltűnt alattuk a felhőben.
A rádiósfülkében George előkapta a pisztolyát.
– Sohasem gondoltam, hogy egyszer beléd lövök, bocs Caroline! – mondta, és a negyvenötöséből beleeresztette az egész tárat a gép oldalába ott, ahol a lény testét sejtette. Víjjogás jelezte a találatokat.
A felső torony folyamatosan lőtt a közeledő szörnyekre. Az egyik lövedék végre kényes pontot ért, az eltalált dög felvisított, és visszavonulót fújt a többivel együtt.
– Vigyázzatok, a törzsön mászik hátrafelé! – ordított bele a rádiós az egymásköztibe.
A jobb oldali géppuska mellett benyúlt egy karmos, fekete végtag.
– Megkarmolt! Elkapott!
A mancs beakadt Zsugás dzsekijének vállába, a lény pedig megpróbálta kicibálni őt a bombázóból.
– Szedjétek le, szedjétek le rólam!
– Megint támadnak! – kiabálta Jack.
A három sárkány ismét támadásba lendült, de sűrű gépfegyvertűz fogadta őket. Az előző rohamnál megsérült példány megijedt a felette elhaladó nyomjelzőktől, lebukott, s nekicsapódott a bal külső motornak.
– Egyet ledaráltunk!
A légcsavar azonnal odalett, a motor hűtése szintén.
– A bal külső motor túlmelegszik, ég, leállítom!
– Ezt hallgassátok meg! – kiáltott fel George, s rákapcsolta a rádiót a fedélzeti hírközlő rendszerre.
– Minden légi egység szakítsa meg a feladatát és térjen vissza a bázisára! Ismétlem, minden légi egység szakítsa meg a feladatát és térjen vissza a bázisára! A háborúnak vége, győztünk!
– Nem hallod, bazmeg, vége a háborúnak, engedj el és takarodj a picsába! – üvöltötte Zsugás.
Ez nem hatotta meg a sárkányt, tovább cibálta-tépte a lövész vállát.
– Ááá! Letépi a karom!
A rádiós vadászkését megmarkolva hátraindult, hogy levágja a lény mancsát.
Két újabb tüzes labda szelte át az éjszakát, s a bombázó megremegett.
– Probléma van a kormányzással, hol kaptuk be?
– A bal oldali vízszintes vezérsíkból leszakadt vagy háromlábnyi!
– Mi van a faroklövésszel? Jack, válaszolj! Fiúk, nézze meg valaki!
– Most volt itt – jelentette a bal oldali lövész. – Elvitte a tűzoltókészülékem, azt mondja, hátul izzik a fülkéje. Ő is megégett az arcán.
– Egyet leszedtem! – ujjongott Pöttöm a gömbtoronyban.
Hatalmas csattanás hallatszott.
– Találatot kaptunk az orrban. Pete megsebesült, tűz van, de oltom – lihegte a bombázótiszt.
– Még egy sárkány van kint, egy meg az oldalunkon. Zuhanásba viszem a gépet, hátha letépi rólunk a dögöt a menetszél. Mindenki kapaszkodjon! – a pilóta előretolta a kormányt.
A sárkány a törzsön az életéért küzdött. Szárnya megsérült, amikor a felhőben a bombázónak ütközött, így repülni nem tudott, s egyre nehezebben tartotta magát.
– Nem bírok a manccsal, a dzsekidet vágom le!
A rádiós Zsugásba kapaszkodva szabdalni kezdte a dzsekit a karom körül, amikor a gép zuhanni kezdett. Hirtelen mindketten előreestek, a sárkány pedig nekicsapódott a vízszintes vezérsíknak és eltűnt az éjszakában.
– A vállam! Kiszakadt belőle egy darab!
– Elszállt a dög, húzzátok fel a gépet! – kiabálta George.
A pilótafülkében Tom és Steve minden erejüket beleadva küzdöttek kormányokkal, s a B-17-es hamarosan ismét vízszintesen repült.
– Hol az utolsó?
– Nem látom, lemaradt.
Mindenki fellélegzett.
– Ezt is túléltük!
– Sőt, túléltük a háborút!
De az öröm nem tartott sokáig.
– Srácok, baj van, alattunk jön egy dög felfelé! Ez nagyobb, mint Caroline! – jelezte hitetlenkedve Pöttöm.
A hatalmas sárkány a bombázó mellé repült, megmutatva teljes nagyságát. Hosszabb volt, mint a B-17-es, teste karcsú, kígyószerű, szárnyai áttetszőek.
– Lőjétek le! – kiáltott Tom.
Az összes bal oldalra néző fegyver egyszerre nyitott tüzet.
– Semmi hatás, lepattognak róla a nyomjelzők!
Reménytelen volt, a golyók nem tudtak áthatolni a pikkelyeken.
A lény a gép felé fordította a fejét, kiköpve egy tűzlabdát, ami üstökösként húzott el a pilótafülke ablakai előtt. Nem talált, de mindenki érezte a melegét.
– Itt döglünk, bazmeg!
– Bandita tizenkét óránál! Sugárhajtású Messerschmitt!
Steve kiakadt.
– Pont ez hiányzott! Ahhoz képest, hogy béke van, elég szarul állunk!
– Tüzel a sárkányra!
A német vadászrepülő egyik sorozata eltalálta a sárkány fejét.
A négy harmincmilliméteres gépágyú lövedékeinek robbanása cafatokat tépett ki az állatból, a lény lemaradt, és a fájdalomtól víjjogva süllyedni kezdett. A Schwalbe elhúzott felette, majd visszafordulva ismét tüzet nyitott. A B-17-es eltávolodott a harcolóktól.
– Lássátok el a sebesülteket, de közben figyeljetek, nem szeretném még ezt a németet is a nyakamba! – utasította Tom a legénységet.
Pár perc múlva megjelent mögöttük a Messerschmitt.
– Amerikai bombázó, ha hallják, amit mondok, válaszoljanak! – szólalt meg enyhe német akcentussal a rádió.
– Messerschmitt, mit akar?
– Amerikai bombázó, válaszoljanak!
– Válaszoltam – szólt bele George az egymásköztibe – ez süket? Le ne lőjön, bazmeg, most, hogy vége a háborúnak!
Aztán rádöbbent:
– Szerintem elromlott a rádió, nem tudunk adni, csak venni.
– Felvillantom a helyzetjelző fényeket, hátha kapcsol a fricc.
Kigyúltak a bombázó fényei, majd ismét kialudtak.
– Ha nem tudnak beszélni, villantsák fel még egyszer a fényeket!
A B-17-es lámpái ismét felvillantak.
– Mit akar ez? Van még lőszer? Bassza meg, állítólag béke van! – idegeskedett Pöttöm.
– Tudják már, hogy vége a háborúnak? – kérdezte a vadászgép pilótája.
Mindenki egyszerre lélegzett fel a fedélzeten. Hát a német is tudja!
– Felkapcsolom neki az összes létező lámpánkat! – vigyorodott el Steve.
– Ha nem akarnak a füstölgő gépükkel visszarepülni Angliába, felajánlanám a repülőterünket.
– Ez hülye! – kommentálta valaki.
– Annyira nem. Caroline nincs nagy formában, két motor kész, sanszos, hogy lepottyanunk hazafelé – mormogott Tom.
– Ember, idáig a fricceket bombáztuk, szerinted örülni fognak nekünk?
A vitát a rádió szakította félbe.
– Fogytán az üzemanyagom, hazaindulok. Ha gondolják, kövessenek, szálljanak le nálunk. Egyből meg is adnánk magunkat önöknek, mert a szovjetek már közel vannak, mi pedig nem szeretnénk Szibériába menni fogolytáborba. A nagy sárkányért szerintem jönnek nekem ennyivel! – aztán a német, mivel úgy gondolta, ez kevés lesz, még hozzátette:
– Van sörünk.
A vadászgép ezzel ráfordult a hazavezető irányra.
A bombázó pedig követte.

Vége

„Az üzemet elfoglaltuk, komoly ellenállásba ütköztünk. A V-4 biológiai jellegű fegyver, élő példányt nem zsákmányoltunk, de láttunk néhányat megszökni. A gyár berendezéseit, köztük egy tele keltetőt, leszereltük, és útnak indítottuk.”
Vitalij Kuznyecov ezredes gondosan lezárta a borítékot, majd átadta a futárnak.
– Egyenesen Zsukovnak!
A futár tisztelgett, felugrott a teherautóra, és elindult Kelet felé. A platón szalmával kitömött ládák zörögtek, bennük gondosan becsomagolt tojások.
Két nap múlva a GAZ a hegyek között fékhiba miatt balesetet szenvedett. A közelben állomásozó szovjet katonák még sokáig emlékeztek arra a különleges ízű rántottára, amit a rakományából sütött nekik a szakács.

Az illusztrációt Andy Baron készítette

A novella megjelent a Kalandok és kalandozók első kötetében, aminek harmadik, illusztrált kiadása ingyenesen letölthető a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház facebook csoportjából: https://www.facebook.com/groups/969480656518032/

20 megjegyzés:

  1. Kedves Olvasó!
    Ha végigolvastad, akkor azért, ha nem, akkor azért válaszolnál 1-2 kérdésemre?
    1. Végig tudtad olvasni? Ha nem, mi volt a baj?
    2. Ismerted korábban is a novellában szereplő repülőgépet? Ha nem, érthető volt a felépítése?
    3. Ért meglepetés a novellában?
    4. Nem volt túl trágár?
    5. Milyen érzésed volt a végén? Tetszett, vagy elcsépelt volt, úgy álltál fel, hogy most egy jót olvastam, vagy időpocsékolásnak tartod?

    George Colt

    VálaszTörlés
  2. 1-2, Szerintem az eleje egy kicsit száraz volt a sok leírással, de utána beindult a sztori. Az elején a gép leírása egy kicsit hosszú lett szerintem. Anélkül is érhető lett volna, de ez csak az én véleményem.
    3, Én úgy mondanám, hogy nem volt sablonos, de azért annyira nem lepődtem meg. Jó volt az alapötlet. Nekem nem jutott volna eszembe a II. világháborúba sárkányokat rakni. Ezt tetszett.
    4, Nem.
    5, Jót olvastam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy elolvastad és írtál 8)
      Örülök, hogy jónak találtad.
      A gép leírását szükségesnek találtam, mert úgy gondolom, hogy a lap olvasói főleg nők (mint mindennek az olvasói), és ők általában nem szokták ismerni a B-17-et. Viszont arra alapoztam, hogy Craz férfi, és biztosan sok érzelmes sárkányos női novellát kap, egy kis háborúra emlékezni fog a pontozásnál...

      Törlés
  3. Végig olvastam. Tetszett.A megtorlófegyver meglepetés volt. Jót olvastam. Tanulok Tőled.




    Drago

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, de ne tőlem tanulj, én még nagyon az elején vagyok.

      Törlés
  4. "...A V-4 biológiai jellegű fegyver..." - :)
    1. Sima ügy. A közepénél szépen beindul a történet, és olvastatja magát!
    2. Nem ismertem; érthető is volt. De igazából a repülő leírás nem adott túl sokat a történethez. Repülő, szárnya van, meg farka, stb...engem, mint nőt kb ennyi érdekel a gépből.
    3. A vége ötletes lett :) lásd az első mondatom.
    4. Nem
    5. Nekem a sárkány a II. VH-ban kicsit világtól elrugaszkodott. De a stílus jó, csak így tovább!

    Üdv, A. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy elolvastad, és írtál rá.
      "5. Nekem a sárkány a II. VH-ban kicsit világtól elrugaszkodott"
      Az. Főleg, hogy ezekhez a mutatványokhoz vagy 350-nel kellett repülniük 8)

      Törlés
  5. Kedes Colt,

    1. Igen, gördülékeny, jók a párbeszédek
    2. Nem, de nem is tartottam volna szükségesnek az elején a bevezetőt. A felső torony és faroklövész (hehe) egyértelműen utal miről van szó.
    3. Ért volna, ha nem lenne a kiírás sárkánypályázós. De attól még jó volt! Ja, jut eszembe, a baráti német kicsit meglepett.
    4. Nem.
    5. Érdemes volt elolvasni, jó kis történet!

    Üdv. MGy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy elolvastad, és írtál.
      Eddig eléggé úgy tűnik, hogy felesleges volt a bevezető, pedig amiatt néztem meg egy rakás képet és filmet 8)Úgy látszik, a bombázók az alapműveltség része 8)

      Törlés
  6. Igen
    Igen
    Nem
    Nem
    Tetszett :)

    Obb

    VálaszTörlés
  7. Gratulálok a zsűrinek, hogy ezt értékelte első helyre és a szerzőnek is. Mint egykori szovjet állampolgár, aki 46 évet élt "odaát" és másképpen tanulta ugyebár a történelmet, megállapítom, hogy jó a témaválasztás, gördülékeny a történet, remek dialógusokkal. Hol itt a trágárság kérem? Élő beszédben ez napi szinten jelen van, különösen a férfiaknál. Ettől hitelesebb lett szerintem néhány kocka.

    VálaszTörlés
  8. Szia GColt!

    Én nem válaszolnék egyenként a feltett kérdésekre, csak annyit mondanék, hogy nem bántam meg, hogy elolvastam, és megint az a véleményem, hogy Craz jól választott első helyezettet. (Bár a többiekét most kezdem el olvasni :))

    H.

    VálaszTörlés
  9. Ez egy kiváló írás. Megérdemelte.
    Az ilyeneknek könyvben van a helye. Gratulálok!

    Nem Tom

    VálaszTörlés
  10. Szia!

    A leírás az elején nekem is egy kicsit soknak tűnt. Én képben vagyok pár ilyen szép madárkával kapcsolatban:)
    Amúgy olvasható, gördülékeny, és szerintem nem volt trágár.
    A meglepetést egyedül a németek barátságossága jelentette, lévén a sárkány kötelező elem volt.
    Örülök, hogy olvashattam.

    Syro

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál, és örülök, hogy tetszett!

      GColt

      Törlés
  11. Csak most került elém, de a válaszaim:
    1, Végig olvastam, sőt kétszer is.
    2, Ismertem a gépet, de a neten bárki utána olvashat...
    3, Meglepő, de hatásos volt az idő választása.
    4, Abszolút NEM
    5, Nagyon tetszett, csak hiányérzetem volt...
    Olvastam volna tovább............

    VálaszTörlés