– Mit lehet tudni rólad?
– Láng Zsuzsának hívnak.
Könyvmoly vagyok, az a típus, aki az asztalnál is olvas, és közben képes citromos
teát meríteni a cérnametéltre húsleves helyett. Századmilliméteres pontossággal
fel tudnám rajzolni egy dinamikai ív görbéjét; betéve vágom a dramaturgiát, húsz
évre visszamenőleg tudom, kedvenc regényeim főszereplői mikor mit csináltak… De
a számlák befizetési határidejét – no meg sok más egyebet, ami mások szerint
fontos – rendre elfelejtem. Azt sem érdemes megkérdezni, mit volt tegnap az
ebéd, mert nem tudom. Ha belépsz a szobámba, ezt láthatod: rengeteg könyv, egy
laptop, körülötte pedig számtalan cetli határidőkkel, felkiáltójelekkel. Ha
olvasás közben megszólítasz, esetleg percekig bámulok nagy szemekkel, hogy
miféle lény vagy, mely bolygóról csöppentél ide, aztán háromszor
visszakérdezek, hogy mit akarsz tőlem? Hogy hány óra van? Mi az, hogy óra? És
így tovább…
– Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor írtad első novelládat?
– Azóta írogatok, mióta először
jegyeztem le az éveim számát dupla számjeggyel; de ha most megkérdeznél, melyik
korai zsengém fér bele a novella műfajába, elbizonytalanodnék. Régebben
egyszerűen csak „meséltem”, írtam, ahogy jött, kiöntöttem a betűlevest, ez
pedig nem meríti ki a novellaírás mibenlétét. A nyelvtani, műfaji és írástechnikai
elemek tudatos figyelembe vételével mindössze négy éve írok. Nem sok idő,
gondolhatnád; ám ha figyelembe vesszük, hogy a szakmában az ember minden egyes
nap közreműködve mennyit olvas, mennyit ír, mennyit tapasztal… Azután egyszer
csak jön egy spontán vélemény egy országosan elismert, népszerű írónktól: „Te
profi vagy, Téged nem kímélünk!” Az ember csak ül nagy szemekkel, és nem hiszi
el, hogy ezt egy igazi Nagy Öreg mondta neki.
– A Karcolat.hu-ra 3 éve és 38 hete regisztráltál, mostanság már, mint
szerkesztő működsz közre az oldalon.
– Sokáig haboztam elvállalni ezt
a tisztet; egész embert kívánó munka. Hónapokig vonakodtam, azután rájöttem: az
irodalom szeretete, az amatőr írók segítésének vágya sosem fog kikopni belőlem.
A Karcolat pedig mégis „A” Karcolat: az anyaoldal; sok öröm, sok munka,
jóbarátok, bosszúságok, jókedvű huzakodások, sok jó írás, emlékek
színhelye, ahová, mint sokan mások,
magam is úgy járok, mintha hazamennék. Jó érzés, amikor felbukkan egy-egy
kivételesen jó írás, néhány régen látott ismerős, és jó, amikor rájönnek a
hozzánk kerülő írók, hogy nem „szigorkodni” akarunk, hanem segíteni nekik. Remek
érzés ismerős neveket meglátni újonnan megjelent antológiákban, magazinokban.
Nagyon sok amatőr író sokra vitte már a Karcolaton keresztül, olyanok is, akik
sosem gondolták volna, hogy valaha is sikerül megjelenniük. Büszke vagyok
mindannyiukra!
– Tagja vagy a SpiritArt Egyesületnek is.
– Bejárva az utat, amit minden
amatőr író megtesz – a kezdetektől a nyomtatásban megjelent művekig –, még
mindig nem találtam a helyem. Egyfajta határponthoz érkeztem. Komoly irodalmi
munka, megtisztelő felkérések, ajánlatok követték egymást… én azonban sehogy
sem találtam bennük meg önmagamat. Párhuzamosan be kell látnunk azt is, hogy a
mai könyvpiac sem kifejezetten ezt preferálja… Jó néhány társam is hasonló
cipőben járt. Velük alapítottuk az Egyesületet, azoknak a tehetséges
művészeknek, akiknek ismerős ez a „cipő”, és hozzánk hasonlóan szintén nem
lennének képesek megalkudni soha.
– Mi a véleményed a Zombi apokalipszis A kezdet: Simagöröngyös című
novelláskötetről?
– Jó kezdeményezés, jó írók,
jókedv: mi kell még? Ismerős nevek, beállt stílusok, eredeti elképzelés… Nekem
bizony büszkén csillogott a szemem olvasás közben, és bár a témához nem
vonzódom, ezen mégis szívből tudtam szórakozni. Nagy dolog ám ez, mert
máskülönben még egy árnyalaton, egy nem egészen eltalált fogalmazáson, egyetlen
szó miatt is képes vagyok húzni a számat (szakmai ártalom). Simagöröngyös
viszont elhallgattatja bennem a vérszomjas lektort, tehát jó! J
– Hány novellát írtál idáig, ezek közül melyik jelent meg?
– Nem siettem „mindenáron
megjelenni” soha, sosem ez volt a célom, ezért az évek során a sok közül csak
három novellát nyújtottam be pályázatra. A Kimte gondozásában megjelent a
Lélekalja Kávézó, az Önismeret Művészei antológiáiban pedig két másik írásom, a
Hagymácska és a Csalók. A többi írásom
már a SpiritArté lesz.
– Mennyi energia megírni egy-egy novellát, vagy elolvasni egyet-egyet?
– Számomra rengeteg. Nem vagyok
sem felületes, sem zseni gyorsíró – őszintén szólva kissé mindig irigyeltem
azokat, akik gyorsan, ujjgyakorlat-szinten meg tudnak írni egy-egy novellát.
Ehhez én túl alapos, túl aprólékos vagyok, ami persze nem hátrány, azonban sok
időt, energiát elvesz. De lévén hogy ez az egyetlen, amit igazán szívesen
csinálok, cseppet sem bánom.
– Min dolgozol most?
– Négy, novellánál jóval
hosszabb, kisregénynél azonban rövidebb elbeszélést szövögetek a hátsó
szobában. Egyikük, a Szélkerék csaknem készen van már; első fejezetei
olvashatók a Karcolaton. Sötétes, misztikus, akciós írás sci-fi elemekkel. A
másik része egy komolyabb történetnek, és egyben hatalmas írói kihívás, mert a
Violet Doll – a seblila kísértetház – történetét hárman szőjük egyszerre. A
maradék kettő legyen meglepetés.
Ezen kívül régóta folyamatban van
egy történelmi korokon átívelő kaland-dark fantasy regény Mészáros Andrással;
remélem, hamarosan folytatni tudjuk a történetet. Nekünk élmény megírni, az
olvasónak pedig remélhetőleg szintén élmény lesz olvasni – mi egyebet
kívánhatnánk?
Párhuzamosan szerkesztem a
Karcolatot, igyekszem segítségére lenni a hozzám forduló íróknak, valamint
segédkezni a SpiritArt születése, beindulása körüli munkálatokban.
Akad jó néhány félkész novellám
is, kevésnyi szabadidőmben ezeket folytatgatom.
2012. augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése