I. M. Brod interjú

– Mondj magadról pár szót!

– Kocsis Tamás vagyok, 36 éves és alkoholista. Vagy ilyesmi.

– Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor írtad első novelládat?

– Pfff, talán hetedikes lehettem, indítottunk egy szamizdat kiadványt, kockás spirálfüzetekben jelent meg Telehere néven. Akkor már Moldova-rajongó voltam, ha jól emlékszem egy Magyar Atom stílusú valamit követtem el benne. Innen egyenes út vezetett a Martfűi Cipőgyár szalagkörére…

– A Tüske a köröm alatt az egyik kedvenc Mysterious Universe regényem. Jelenleg mennyire állsz mesze egy esetleges folytatástól?

– Beláthatatlanul messze. Visszavonultam, még mielőtt igazán elindultam volna. Egyesek azt mondják, a csúcson kell abbahagyni, de szerintem az semmi, nudli. Az igazán menő, ha az ember félúton abbahagyja, mert rájön, hogy semmi értelme a csúcsra felmászni. Ha már félúton tudja, mi van a csúcson – néhány toldozott-foltozott, széltépte zászló, és nincs kedve odaszúrni a sajátját. Ráadásul a csúcson túl csak egy másik hegy van…A magyar irodalom – pláne a magyar scifi – csúcsait csak a teljesen hülye vagy a végtelenségig naiv fanatikusok ostromolják – és rájöttem, legfeljebb félhülye vagyok és a fanatizmusomnak inkább más céltáblát kerestem.

– Amikor először találkoztam veled az egyik Átjáró rendezvényen, még olyan terveid voltak, hogy írsz néhány magánnyomozós regény, melyek napjainkban játszódnának. Ez az ötlet füstbe ment?

– Majd ha megengedhetem magamnak, hogy teljesen hülye legyek, talán visszatérek és megnézem a csúcson megfagyottak tetemeit J

– Az írói álnevedben szereplő I. M. rövidítés jelentését talán páran még nem ismerik. Felhomályosítanál önmagad elnevezéséről?

– Ennek ma már nincs jelentősége, elég annyi, hogy anno Fonyódi Tibor mesterem és örök példaképem kijelentette, hogy nem lehet Sci-Fit megjelentetni magyar név alatt (egy Kovács Bálint ne írjon SF-et, ugyanúgy igaz, hogy a Markovics Botond névvel viszonylag nehéz hiteles és jó SF műveket elhitetni az olvasókkal), hanem angolszász nevet kell választani. Mondjuk, az adott művek attól sem lesznek jobbak, hogy Brandon Hackett írta őket, viszont ezt legalább az olvasó is megtudja, mert legalább leemeli a könyveket a bolt polcairól.

– Tehát?

– Kellett valami név, én meg szeretem az orosz irodalmat, főleg a romantikus kommunista irodalmat, így juszt se angolszász, hanem inkább szlávosabb nevet választottam. 

– Mit jelent az I.M.?

– Ilyen Marhát.

– Mennyi energia megírni egy-egy novellát, egy-egy regényt?

– Túl sok, túl kevés haszonnal. Aki magának ír, az rendben van. Hobbinak jó. Ha meg akarja váltani vele a világot, akkor soha nem lesz igazi és pláne professzionális író. A profi író nem világmegváltásból ír, nem azért, hogy a gondolatai friss és tiszta szellőként, sőt, egyenesen szélrohamként szaggassák fel a szürke szmogot a fejekben. Az ilyen idealisták (teljesen hülyék és fanatikusok) lehet, hogy a haláluk után ötven évvel tananyagok lesznek, amit senki nem tanul meg vagy olvas el, de profi írók biztosan nem lesznek. A profi író pontosan ugyanolyan, mint a profi bérgyilkos. Nem élvezetből öl, hanem pénzért. Pontosan, precízen, átgondoltan, hideg fejjel, határidőre teljesítve a megbízást. Mellesleg persze a tettével meg is válthatja a világot, de az különösebben nem érdekli. Jó érzés persze, számolgatom a pénzt és arra gondolok, hogy a tengeri jachtomon mennyire kellemesen fogom az időmet eltölteni hat playmate modell társaságában, emellett nemigen számít a világmegváltás.

Az is igaz, hogy a magyar írók esetében a jachtot a sárga csekkek, vállalkozói adók, járulékok, hitelek befizetése jelenti. A playmatekből meg az asszony meg a purdék lesznek, de hát ez a magyar valóság. A profi író azért ír, mert pénzt akar keresni a munkájával. Ha nem tud megélni ebből a munkából (mert az írás kőkemény munka, ha jól csinálják), akkor keres valami hasznosabb és kifizetődőbb elfoglaltságot.   

– Szóval az írásból ma nem lehet megélni?

- Ha nem vagy celebkurva, leszokott/rászokott drogos színész, valósághős vagy Fejős Éva, akkor nem. SF-ből pláne nem. Az írás rosszul fizet itthon, vérlázítóan keveset, ráadásul a kiadók nem fizetnek ki – mert őket a terjesztők és bolthálózatok nem fizetik ki, szóval aki épeszű volt az mind elment forgatókönyveket írni – azt se nagyon fizetik ki, de legalább kevesebb melóval jár. 

– Min dolgozol most, mi lesz a következő írásod, mert ugye lesz előbb-utóbb?

– Alighanem a legközelebbi írásom a „802.11ac nagysebességű Wi-Fi felhasználása vállalati környezetben” vagy az „Ethernet bridging over Internet ” címmel fog napvilágot látni.  Most a munkám és a magánéletem a legfontosabb, ha egyszer visszavonulok, talán újra lesz időm a hobbira. Vagy akkor már megengedhetem magamnak, hogy olyan bérgyilkos legyek, aki eltűri, hogy ne fizessék ki a munkáját – és nem indul el azonnal megölni a megbízót. 

2012. augusztus