Para Celsus/Novák Gábor interjú - 2016. szeptember

– Mit tudhatunk rólad?

– „Aki ismer, tudja mien vok, a többiek ismerjenek meg!!4! Köszíkeh!” Komolyra ferdítve, a műveim alapján összerakható rólam egy kép. Ha ennyi elég, hogy élvezhetőek legyenek az írásaim, akkor minek beszéljek többet magamról? Ha meg nem, akkor úgyis megette az egészet a fene. Tessék inkább az irodalomról kérdezni.

– Az első lépések a szakadék felé, avagy mikor jöttél rá, hogy író leszel?

– Negyedikes koromban megnyertem egy meseíró versenyt. Egyébként nem biztos, hogy író leszek – szerintem attól, hogy valaki körmölget, esetleg meg is jelenik itt-ott, még nem lesz automatice író. Mondjuk inkább úgy, hogy nagyon jó lenne, ha író lehetnék.

– Kik a kedvenc alkotóid, mennyire hatottak rád az írói stílusod kialakulásában?

– Vladimir Nabokov, Jack Kerouac, William S. Burroughs, Márai Sándor, Murakami Haruki, Krúdy Gyula, Iván Szergejevics Turgenyev, J. D. Salinger… Mindenkitől próbáltam átvenni egy picit, de annyit nem, hogy epigonná váljak. Így aztán létrehoztam a saját stílusom. Remélem.

És persze kihagyhatatlan, megkerülhetetlen írás Chris Kelvin egzisztencialista regénye, a Kelvin tér, metróállomás, mely igazi míves stílusban, mély rálátással világítja a nagyvárosi, elidegenedett ember lelkének finom rezdüléseit.

– Amint látom, a fentiek nem a tini-vámpíros témában nyomulnak...

– Pedig szeretem a tini-wámpyros-angyalos-nyafogós YA-regényeket. A kedvencem, amiben a multimilliomos filmsztár azért panaszkodik, mert frizurakészítés során a fodrász oldalra fordítja a fejét. Mert ez a sztárvilág igazi árnyoldala. A frizurakészítés. Komolyan, az ilyen művekből mindig tanulok valami újat.

– Mi az, amit egyáltalán nem olvasnál?

– Mondjuk egy fanfiction regényt, amiben Paulo Coelho és E. L. James megmentik a világot az igényes irodalomtól. A végén szexjelenettel. Na, azt biztos, hogy nem olvasnám el.

– Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?

– Attól függ, van-e elhagyott könyvtár és jazzlemez-gyűjtemény azon a lakatlan szigeten. Ha nincs, akkor könyveket, vízhatlan sátort a könyveknek, meg annyi infrastruktúrát, hogy zenét hallgathassak.

– Van olyan karaktered, aki nagyrészt egy létező személy kivetülése?

– Nem is egy. Egy barátnőm volt a minta az egyik legsikerültebb novellakarakteremhez, de a hölgyek egyébként is inspirálóan hatnak rám. A novelláim narrátorában pedig ott vagyok én is. Valamilyen szinten.

– Milyen volt, amikor először megjelent egy írásod? Hosszú volt az út odáig?

– Hogy hosszú volt-e? Nem akartam mindenáron megjelenni, nem tepertem ezért, szóval számomra nem volt sem hosszú, sem út. Csak úgy megtörtént. 2010-ben jelent meg az első két írásom nyomtatásban, egy vers és egy novella. „Aha, oké, tök jó.” – kábé ilyen volt. Miután megjelenik egy művem, már nem igazán hoz lázba. Néhánynak a címére sem emlékszem.

– Az írásaid közül melyekre vagy a legbüszkébb?

– Az előző okból kifolyólag azokra, amelyeknek emlékszem a címére. :D Néha elég hülye címeket adok: Érzelgős utazás, Mugen Béjbe Beat, 1.01ita, Marcipánsóder, Hús és psziché.

– Nehéz volt rábeszélni, hogy megjelenj az első dedikálásodon? :)

– Csinos hölgyekkel, jazzel és könyvekkel bármikor le lehet győzni a nyilvános szerepléstől való egészséges viszolygásomat, szóval nem. Mondjuk azon tényleg meglepődtem, hogy voltak, akik igényt tartottak az az aláírásomra. No de akadnak, akik sörösdobozfüleket vagy gemkapcsokat gyűjtenek, mások meg aláírásokat többek közt olyan alakoktól, mint én. Ettől színes a világ.

– Két évvel ezelőtt mit gondoltál, hol tartasz két év múlva az íróskodásban, bejöttek a számításaid?

– Nem szoktam tervezgetni – ha van valami, ami kikívánkozik, azt leírom, aztán ha sikere van valahol, hát örömködöm. A tervezgetés legfeljebb az érvényesülést segítené, abban meg nem vagyok jó.

– Mit írsz most, mik a közeljövőbeli terveid?

– A kérdés második felére: lásd, mint fent. Az elsőre: egy hatkötetes romantikus Twilight-fanfictionön dolgozom. Zseniális újításom, hogy az én vámpírjaim nem csillognak, hanem konfettit izzadnak, és pezsgő folyik az orrukból. Két lábon járó jegygyűrű Edward után jöhetnek a humanoid partykellékek.

Valójában egy novellaciklussal vacakolok, amelyet leginkább ecchi-sci-fi skatulyába tudnék betuszkolni. Földönkívüli fajok, kivillanó bugyik, zenei utalások meg sok szexista hasonlat.