Dörnyei Kálmán interjú

– Mit tudhatunk rólad?

– 1975-ben születtem, Budapesten. Végzettségemre nézve kereskedelmi közgazdász vagyok. Jelenleg egy pénzintézetnél dolgozom befektetési támogatóként. Házas vagyok, van egy négy éves lányom és egy kilenc hónapos kisfiam. Hobbim – most kapaszkodj meg! – fantasy (és sci-fi) regények (novellák) írása :0)

– Idáig négy regényed jelent meg, melyek közül az első, A fekete egy kétezerben látott napvilágot. Hosszú volt a folyamat, ami idáig vezetett?

– Igen, kb. negyed évszázadig tartott :0). hét-nyolc éves koromban kezdődött képregények gyártásával, majd egy-két gyermeteg sci-fi novella is született néhány évvel később. Aztán egy nagyon régi IPM-ben láttam egy cikket a szerepjátékokkal (Dungeons&Dragons) kapcsolatban, melynek hatására elkezdtem tervezgetni a saját játékomat. Később jöttek a Steve Jackson és Ian Livingstone lapozgatós könyvek, melyek alapján sok lapozgatós történetet gyártottam magam is – olyanokat is, amiket egyszerre többen is lehet játszani. Társasjátékokat is terveztem, melyek közül "Az idézz démont!" című játékomra vagyok a legbüszkébb.

Tizenöt évesen (1990) a Petőfi csarnokban volt az első nagy találkozásom a szerepjátékokkal: az AD&D-vel, majd sorban a többivel: Harc és varázslat, Magus, Aliens, Cthulhu, Paranoia, Star Wars, Gyűrűk ura... Sokat játszottam a Magic the gathering kártyajátékkal is, amire máig szívesen szakítok időt. Éveken át kalandoztam a Túlélők Földjén is, Calorge a mágus néven. Ezek valószínűleg mind hatással voltak/vannak az írásaimra.

– Yabbagabb. Szélhámos, harcos-varázsló, pszionicista vadtehetség. A Kaland nélkül és a Yabbagabb a kalandorok szégyene főhőse. A két kötet 2001-ben és 2004-ben jelent meg, de úgy tudom, akkoriban a harcos-varázslódnak már sokszínű előélete volt.

– Így van. Yabbagabb a szélhámos harcos-varázsló pszionicista vadtehetség főhőssel öt novellám jelent meg 1993 és 1999 között a Bíborhold, Holdtölte és az Alanori Krónika magazinokban. Az első Yabbagabb novellámat (Yabbagabb és a kapzsi fogadós) még úgy írtam meg, mintha hősünk a Túlélők Földjén kalandozna. Ennek az volt az oka, hogy így nagyobb eséllyel jelenhetett meg a Bíborholdban, ugyanis a magazin szerkesztője (Tihor Miklós) tervezte a Túlélők Földje játékot is. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a Yabbagabb név egy AD&D-s varázslat alapján született meg. A famulus idézése varázslat ismertetőjében állt az a szabálykönyvben, hogy adjunk a famulusainknak félelmetes nevet, mint például Jába-gába. Ezt alakítottam át egy kicsit viccesebbnek tűnő formára. Yabbagabb egyébként AD&D karakterként is létezett, és néhány kalandban részt vett, melyeket rendre túlélt.

– A Kaland nélkül négy főszereplője egy berserker barbár, egy goblin pap, egy alkoholista kocsmai verekedő és persze Yabbagabb. Ez az a regény, amelyben nem történik semmi. Vagy mégis?

– A történet négy főszereplője közös asztalhoz kerül a Sárga Kígyó fogadóban. Amikor a kocsmába belépő varázsló nem őket bízza meg egy küldetés teljesítésével, olyannyira megsértődnek, hogy elhatározzák, egy napig nem vesznek részt semmilyen kalandban, nem vállalnak el semmilyen küldetést. A fogadalmat azonban nehéz lesz betartaniuk, mert a kocsma hamarosan karantén alá kerül, és – ahogy a történet halad előre – lassanként kiderül, hogy meglehetősen vegyes társaság rekedt odabent: farkasembertől kezdve vámpírlordon át, egészen egy kőgólemig elég széles skálája figyelhető meg a vendégeknek… nem beszélve a közelgő démonfejedelemről. A célom az volt ezzel a regénnyel, hogy az akkor tíz év szerepjátékos múltamat egyetlen történetbe sűrítsem bele, ami a visszajelzések alapján jól sikerült.

– Yabbagabb a kalandorok szégyene. Avagy: „Yabbagabb nem olyan nagy varázsló, mint Gandalf, nem olyan bölcs, mint Merlin, nem olyan elszánt, mint Hókuszpók és nem olyan híres, mint Harry Potter, viszont sokkal szórakoztatóbb.”

– Hát igen, kellett valamilyen figyelemfelkeltő szöveg a könyv hátsó borítójára :0) Ez a könyvem egyébként inkább novellás kötet, mint regény. Az első két fejezet utáni öt fejezet az öt korábban megjelent novellámból épül fel, amit egy kisregény követ, és az egész össze van gyúrva egy összefüggő történetté. Egy kicsi rész az elején Yabbagabb mágusnövendék éveiről szól, aztán olvashatunk a találkozásáról a kapzsi fogadóssal, a zsarnoki szemlélővel, a tűzmágussal, a sötét párossal, egészen addig, míg el nem ér a történet oda, amikor megátkozza Yabbagabbot egy boszorkány(mester). Ezt követően hősünket besorozzák a seregbe, és a könyv nagy részét a vaor-kitiai háború teszi ki, illetve Yabbagabb végső célja, hogy bosszút álljon Tarackon a legendák halhatatlan szörnyetegén, aki annak idején megölte gyerekkori szerelmét.

Egy másik borítóterv

– 2009-ben látott napvilágot A 26-szor klónozott Nordy Fox kalandjai az Athenaeum Kiadó gondozásában. Ez egy váltás volt a fantasyból a sci-fi felé. Ez régen érlelődött benned, vagy csak az akkori körülmények összejátszása?

– A 26-szor klónozott Nordy Fox kalandjai kakukktojás volt az eddigi írásaimat nézve. Egyrészt az első sci-fi regényem, másrészt az első olyan könyvem, ami nem magánkiadásban jelent meg, hanem a Líra csoport jóvoltából. Több évig érlelődött bennem a gondolat, hogy írni kellene valami hasonlóan elborult sci-fit, mint Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak c. műve. Végül, amikor már tele voltam olyan ötlettel, amit ki kellene írni magamból, és úgy éreztem, hogy valami egyedi születhet belőle, belekezdtem, és körülbelül egy év alatt végeztem vele. Szerintem tipikusan olyan könyv, amit nem lehet úgy megírni, hogy leül az ember, aztán két hét alatt összedobja. Kellett hozzá több év agyalás-ötletelés, hogy megszülethessen. Vannak benne olyan mondatok, amiken napokig dolgoztam, hogy aztán végre elégedetten folytathassam tovább a történetet.

A regény főszereplője Nordy Fox, aki a Földön él az ötödik évezred végén. Belsőkozmosz-analízis vizsgája az utolsó kihívás az Űrtudományok Egyetemén, hogy csillagközi navigátor lehessen. Ha elbukik, szülei megsemmisítik és újra klónozzák, amit mindenképp el akar kerülni. A vizsga balul végződik, így nem marad más választása, menekül a huszonhetedik klónozás elől. Nordy két barátjával a dimenziótehén űrsztrádán nyer egérutat... A könyvvel 2009-ben a Zsoldos Péter díj második helyezését értem el a Hungarocon-on (1. helyezett: Markovics Botond: Isten gépei), amire nagyon büszke vagyok, már csak azért is, mert gyerekkori példaképem, Nemere István regényével versenyezhettem.

– Anno 2009. júniusában megfordultál egy író-olvasó találkozón, amit a Szíriusz Egyesület szervezett. Rémlik még valami róla?

– Persze, emlékszem rá, és nem csak azért, mert azóta sem vettem részt író-olvasó találkozón (leszámítva a 80. ünnepi könyvheti dedikálást). Szabó Zsolt, a Szíriusz elnöke hívott meg, és nagyon profin segített a találkozó lebonyolításában. Remek közönség volt, jól éreztem magam annak ellenére, hogy eléggé zárkózott típus vagyok. Leginkább az maradt meg bennem, amikor sikerült megdöbbentenem a hallgatóságot azzal, hogy utáltam gyerekkoromban olvasni, és még az Egri csillagokat is anyukámnak kellett felolvasnia nekem :0).

– Az első három könyved saját magánkiadásban jelent meg. Mi a véleményed a mostanság divatos „magánkiadásokról”? Ha jól sejtem, sok minden megváltozott azóta.

– A magánkiadást most már nem javaslom senkinek – de ez szigorúan csak az én véleményem. Max. elektronikus nyomdával elkészítve, egy-kétszáz példányban és az ismerősök között terjesztve (vagy csak az on-line megjelenésben gondolkodva.) A magánkiadás a könyvterjesztésnél bukik meg. A terjesztők, ha át is vesznek egy minimális mennyiséget, hiába adják el azt egy hét alatt, nem rendelnek belőle újra. Hetente jön ki újabb fantasy könyv, inkább azt értékesítik, meg a saját könyveiket, illetve azok könyveit, akikkel üzleti partneri viszonyt ápolnak. Azonban ha a másik lehetőséget nézzük, szintén nem egyszerű a helyzet. Nagy kiadót referenciák nélkül nem könnyű meggyőzni, hogy adja ki a regényedet, mert nagyon nagy a konkurencia. Nekem is csak úgy sikerült, hogy előtte kiadtam három könyvemet magánkiadásban. Ha meg bevállalják, akkor sem számíthatsz magas írói honoráriumra. De hát nem a meggazdagodás reményében írunk kicsiny hazánkban fantasy könyveket, hanem szórakozásból és szórakoztatásból!

– Mik a közeljövőbeli terveid? Tervezel új regényeket? Találkozhatunk még Yabbagabbal vagy Nordy Foxxal?

– A következő könyvemmel ismét a Fekete Egy vallását fogom népszerűsíteni. Örömmel mondhatom, hogy elkészültem a Fekete Egy folytatásával, melynek címe: Az Arató Halál. Az írásnál figyelembe vettem a Fekete Egy kritikái során tett megjegyzéseket és észrevételeket, így egy jóval átgondoltabb, részletesebben kidolgozott, mozgalmas történet született. A kiadásra várhatóan 2016. áprilisban kerülhet sor a Főnix Könyvműhely jóvoltából. Akik nem olvasták a Fekete Egyet, azok számára is ugyanolyan élvezhető lesz. Míg az előbbi a főhős gyerekkoráról és halálpappá válásáról szól, az Arató Halálban a főszereplő első igazi kalandját követhetjük nyomon.

Terveim között szerepel továbbá egy újabb Yabbagabb történet (kisregény) megírása is, Yabbagabb és a halott szemfényvesztő címmel.

Illetve valamikor szeretném folytatni Nordy Fox kalandjait is, de egyelőre még nem gyűlt össze hozzá egy újabb regényre való ötletem. Az viszont biztos, hogy ha nekikezdek, a címe ez lesz: A 27-szer klónozott Nordy Fox kalandjai (szegény Nordy)

A Kaland nélkül angol nyelvű fordításán is dolgozom.

Ezeken kívül szeretnék még egy félig mese – félig fantasy családi regényt (blogot???) is írni, ami egy négytagú goblin famíliáról fog szólni. Szóval tervek vannak, már csak idő és ihlet kell a megvalósításukhoz! :0)