Vain Parrots: Szemenszedett szerelem

Vain Parrots: Szemenszedett Szerelem

A boldogságra vártál, hát most átszaladt a szíveden

Bár kedvesed, mint mondják, másoknak sem idegen

Beszűkült tudattal tekintgetsz a jövődbe

Kispajtás csak bátran, egyenesen előre

Az egyetlen kedvetlen, ám mesterien domborít

Dermesztő, ahogy mosolya fényévekre elvakít

Elgyengülve bámulsz, nem törődsz a jelekkel

Hát virrassz még, ha bírod, ölbe ejtett kezekkel

Ref.:

Óó, azok a szemek – szikrái égési sebek

Óó, azok a lábak – a rúgások duplán fájnak

Óó, azok a mellek – a műtét után sem szebbek

Maradt tehát a háta – az ágyban csak azt láttad

Versekből, mit írtál, papírhajót hajtogat

Bár alkalmanként olykor még felismeri arcodat

A kasszánál a sorban tisztel meg a szereppel

Már nincs mivel fizetned, csak az aranyereddel

Bár testedben tombol még, esztelen a szerelem

És rózsaszín ködfelhő üldögél a szemeden

Már csak dámapárok és tercek lepnek meg örömmel

Meg cimboráid a bárban, ha feltöltenek a sörökkel

Ref.:

Óó, azok a szemek – szikrái égési sebek

Óó, azok a lábak – a rúgások duplán fájnak

Óó, azok a mellek – a műtét után sem szebbek

Maradt tehát a háta – az ágyban csak azt láttad

http://www.youtube.com/watch?v=YKOnnhXeiQU

Szabó Istvánt, Szakit, a Vain Parrots énekesét kérdeztem az alábbiakban:

– Mondanál pár szót erről a dalról?

– Egy gyakran megénekelt téma – a felszarvazott férj esete – feldolgozása, némileg szokatlan szókapcsolatokkal, szófordulatokkal. A gyakori Miskolc-Budapest-Miskolc vonatozásaim egyike alatt írtam a szöveget, nem személyes élmény elszenvedésének hatására. A zenekar tagjai kérték, hogy a korábban készült komorabb számok helyett valami viccessel rukkoljak elő, és például ez kerekedett ki a kérésükből. Persze a megcsalt szemszögéből ez továbbra is szomorú történet, bár a dal szerint ennek nincs tudatában.

– Véleményed szerint különbözik egymástól egy magyar és egy angol szövegű dal hangulata?

– Azt gondolom, hogy a magyar nyelv összetettebb, választékosabb, mint az angol, bővebb szókinccsel. Emiatt mély, szöveg centrikus dalt inkább magyarul lehet írni, mint angolul. Viszont a populáris zene ritmikája miatt az angol jobban belesimul a zenébe. Meggyőződésem, hogy például RnB-re magyar szöveget csak ráerőszakolni lehet, teljesen idegen a magyar nyelv hanglejtésétől ennek a típusú zenének a dinamikája. A magyar emberek döntő többségének fogalma sincs, miről énekelnek a külföldi dalokban, elég egy jó dallam, amire kijön valami egyszerű angol szöveg és máris sláger itthon is. Nekem egyébként magyar szövegírók közül Kiss Tibor, Varga Líviusz, Laár András és Dolák-Saly Róbert az etalon.

– Mióta létezik az együttes, hogyan alakultak a kezdetek?

– A zenekar, még Old Wolves néven, 2007 végén alakult régi barátom, Falvai Gábor garázsában, az ő ötlete nyomán. Kifejezetten barátaink szórakoztatása volt az első és akkor még egyetlen célunk a zenéléssel. Nem is játszottunk mást, mint feldolgozásokat.

– Ha jól tudom, az első koncertetek 2010-ben volt. Milyen emlékek maradtak róla?

– Vain Parrots néven valóban 2010-ben álltunk először színpadra, de a debütálás 2008 márciusában volt, egy születésnap és néhány névnap megünneplésének apropóján zenéltünk cimboráinknak az azóta megszűnt Iposz büfében. Kétszer játszottuk el a repertoárt, nem kifejezetten a kirobbanó siker okán, inkább azért, mert hat dalból állt a tudományunk. Miután elkezdtünk saját dalokat írni úgy gondoltuk, változtassunk nevet, az első énekesnőnk Titi találta ki, hogy legyünk hiú papagájok, ilyen néven biztosan egy banda sem található kishazánkban. Nos, az internet tanúsága szerint az egész világon sem.

– Milyen sűrűn van lehetőségetek fellépésre, és ez miért kevés?

– Lehetőségünk sokkal több annál, mint ahányszor valóban színpadra is állunk. Nehéz a próbákat összehozni a zenekari tagok más jellegű elfoglaltságai miatt, próbák nélkül pedig nem állunk ki közönség elé. Májustól feltehetően jóval gyakrabban lehet majd találkozni velünk és hallgatni élőben a zenénket.

– Te abban a helyzetben vagy, hogy koncerteken kívül is van lehetőséged sok száz ember előtt hallatni a hangodat. Bár gondolom, azért sokan meglepődnének, ha akkor az hangzana fel, hogy: gyere, ugrálj!

– A 90-es évek közepétől voltam a DKSK meccsek szpíkere, Hatvani Olivér barátom adta át a mikrofont, mikor ő lett a csapat technikai vezetője. Azóta jó páran hallhattak már énekelni, de azért nyilván sokkal többen vannak a lelátókon, akik nem ismernek erről az oldalamról. Már gondoltam rá, hogy valamelyik Aluinvent DVTK kosárlabda mérkőzés előtt a bemelegítő zene élőben menjen, akár a Vain Parrots előadásában. Talán egyszer megvalósul, és akkor a Diósgyőr kosárlabda indulónak szánt dalocskánkban tényleg felcsendül a: gyere, ugrálj.

- - - -
Megjelent a Lector magazin II. évf. 1. számában a SpiritArt Egyesület kiadványában 2014. júniusában