Legutóbb
észrevettem, Micimackó mézezi a bort. Látta, hogy látom, de csak megvonta a
vállát, és annyit mondott, Macifröccs.
Az is feltűnt,
az öreg medve valahogy egyre kopottabb. Igaz – mint mesehős –, ő is örökké él,
de a huszonegyedik század kilátástalansága rányomta hangulatára a bélyegét.
A Százholdas
Pagony is harmincra fogyott, mert a város terjeszkedésével beépítették az évek
során. Bár megmaradt a parkos jellege – angolkert látványból franciára
silányulva –, a medve szerint kimondottan irritáló, hogy Malackától nem messze
egy benzinkút vagy Bagoly fája mellett egy pláza rondítja az összképet.
A régi
hangulat visszaidézésére tett kísérletképpen Micimackó elkerített egy nagyobb
susnyás területet. Segítettem neki felállítani köré vagy húsz figyelmeztető
táblát – hogy Tilosazá! –, és telepítettünk a kerítés mellé számos
bölénycsapdát. Utóbbiba – bölények hiányában – általában csak banyatankos
vénasszonyok potyognak, de ez, valljuk be, sokkal szórakoztatóbb látvány. Jó
ötlet volt az az iparikamera-rendszer is. Nem gondoltam, a közeli lakótelepről
mennyi tini jár szexelni a bokrok közé. Micimackó néha elbújik oda, és morogva
ijesztgeti őket.
Minél inkább hull a hó
Annál inkább…
– …kurva jó! –
húzta el a száját Micimackó az ablaknál állva. – Most megint takaríthatom el a
lucskot a kuckóm elől, mert valamelyik antisportos vénasszony dob egy hátast,
aztán beperel. Mondjuk, ha kitöri a nyakát, akkor csak csendben elásom hátra,
az ecetfa alá.
Hull a hó és hózik
Micimackó iszik
Hull a hó és hózik
Szebb időkben bízik
– Nem vagy
álmos? – kérdeztem Micimackót szerda este. Ő szokás szerint rímekben felelt.
Szárnyára lehajtja fejét
Alszik a sárkány, a darázs
Elcsendesül, nem hallik beszéd
Se hebegés, se hadarás.
Alszik a villamos és a nyuszik
Az orgyilkos szemében a parázs
Ma a tűzgolyók és a lufik
Se durrannak, ne parázz!
Most már az a véleményem
Tele van a véredényem…
– …ezzel a jó
kis Sárgamuskotállyal – mosolyodott el, majd újratöltötte a poharamat. – Le
vagy maradva, mint Nyuszi üzletfelei a húsvéti tolongásban – kuncogott, és egy
Egs! felkiáltással fenékig ürítette poharát. Mit tehettem, csatlakoztam.
Bőven maradt
még a rajzfilmes jogdíjakból, tavaly mondta is nekem, hogy először át akarták
vágni a palánkon, de nem hagyta magát, csak úgy írta alá a szerződést, hogy az
ajándék-, használati-, és felszerelési tárgyak formájában előállított és
forgalomba hozott kereskedelmi hasznosításból befolyt összeg után neki is jár
négy százalék. Így félévente mindig utalnak egy nagyobb összeget a bankszámlájára
– abból bőven telik borra. Időközönként elugrunk egyik kedvenc pincészetébe, és
feltöltjük az almáriumot sok-sok palackkal. Egyszer – ha már almárium – hoztunk
egy láda almabort is, de abból még mindig van a sarokban – kissé savanykás,
mint a hangulatunk máma.
Egyszer egy
átitalozott hétvégén Micimackó egy teljes verset szerzett. Bár énekelni
mostanában már nincs kedve, helyette saját buci kútfejéből farag fűzfarímeket.
Néha rémeket – mint egy esős vasárnap, amikor közben beszlopált három palack
almabort. Bár ez a nevezetes vers nem is annyira vészes:
Süsü, a sárkány és a Dzsuang Dszi-mátrix
Egyik reggel Süsü, a sárkány
a nadrágzsebében matatott,
majd kihúzta kezét, széttárta,
s valami furcsát mutatott:
– Álmomban biza', ez voltam –
dugta orrom alá tenyerét.
Én csak bámultam a sok zsebpiszkot, fonnyadt
vackort,
és a tegnapi vacsora megszikkadt kenyerét,
meg volt ott egy döglött lepke.
– Igen, lepke voltam, vígan táncoltam a
napon,
bár nem így néztem ki, szétkenődve,
hanem szép voltam nagyon.
És most nem tudom – folytatta eltűnődve –,
nem tudom, melyik lehetem,
s hogy tulajdonképpen van-e olyan,
hogy magamat zsebre tehetem...
– De süsü vagy, Süsü, ki lennél?
Te vagy, Jó Süsü, te hát!
Kérlek, ne gondolkozz faszságokon,
inkább idd meg ezt a gyógyteát!
S egy kicsikét megnyugodtam, de
valami mégis megborzongatott,
régóta sejtettem, hogy a sárkány fejében
egyszerre több személyiség lak' ott.
És már úgy hiszem, hogy nincs igazság,
már az lett, amitől féltem én:
hogy amit látunk, csak csalfa vakság,
és ez is csak egy költemény.
Bár inkább a
négysorosokat részesíti előnyben. Gondolom, azon nem kell annyit gondolkodnia.
Nem is olyan nagy talány
Ha nem iszod meg piád
Mely örök kéz szabta rád
Isteni szimmetriád
– Na, igyunk a
tigrisekre! – kacsintott rám a medve.
Egy céges
bulin – az egyik új film premiere után – összejött Meggel a Family Guyból, egy
alkalom erejéig, a női mosdóban.
– Tudod, írtam
egy könyvet A tizenkilenc éves lányok
hiányérzete egy vámpíros sorozat befejezett évadja után a következő őszi
epizódig címmel. Brian azt mondta rá, olyan lett, mint egy hosszú magazin.
– Autósport
magazin? – kérdezte Micimackó, mert akkoriban be akart fektetni egy ralikrossz
csapatba és/vagy építeni egy pályát a Harmincholdas Pagonyban a benzinkút és a
pláza helyére, de ez végül nem jött össze neki, ellenben Meggel. – Mint az
internet, csak fából? – kacsintott a lányra, aki vette a lapot.
Utána döntötte
el Micimackó, hogy neki is írnia kell egy könyvet. Meg ültetni egy diófát a
benzinkút helyére. A női mosdót esetleg nem bontatja el, de rak bele egy
kényelmes ágyat, akkor majd nem húzódik meg a dereka.
Micimackó gyakori
borozgatásai során sokszor kerül filozofikus állapotba. A kezébe akadó
papírfecnikre ilyenkor – ha már aznap ráfaragott a rímfaragásra – a gondolatait
jegyzi. Az utókor és saját maga számára, mert másnapra úgyis elfelejtené. Egy
ideje visszatérő téma a bor és a nők.
Medvénk
szerint a Chardonnay olyan, mint egy vámpír énekesnő, aki az anyósülésen szex
közben a mezítlábját a szélvédőre nyomja, miközben ritmikusan mocorogva egy
fülbemászó dallamot dúdolgat, ja és hajlamos kiszívni a nyakadat.
A késői
szüretelésű Tokaji Sárgamuskotály egy olyan édes lány, aki mindig elcsábít,
újra és újra, akkor is, ha nem akarod, mert emlékszel, mi lett a múltkor is, hiszen
sosem enged annyira közel magához, csak fájdítja a medveszívet, amikor máskor
mással látod. Szóval, már majdnem jégbor.
Ellenben egy
könnyed Cserszegi fűszeres egy olyan huszonkét éves hölgyemény, akinek a színjátszás
csak egy kaland, s bár gyorsan ledobja pólóját és beleéli magát a női
főszerepbe, de nem lehet rá építeni, mert a Gyere
velem a málnásba pilotja – max. az első évad – után már lelép, mert azt
mondja, valami újat keres, így mialatt te egy év alatt kettőt öregszel miatta,
ő csak fiatalodik, és a tőled kapott pólót dobja le egy újabb főszerepért a
tőled kapott bugyi mellé. Persze nem neked.
Szerintem a
félédes Otelló egy olyan félvér feketepárduc-cicus, aki bár az EU-ban
illegális, de tud egynémely dolgot, ami kortyolgatás – nem harapdálás – közben
felidézi bennem ifjú kandúrkorom szép emlékeit.
Tegnap
kimentünk megnézni az elkerített rész északi sarkán a szűz havat, de két menyét
összetapicskolta. Micimackóból erre kitört a vadállat. Üvöltött és üvöltött, én
is ugráltam morogva egy kicsit, de valahogy elillant a hangulat, és csak a
medve bömbölt a lakótelep felett lemenő napra. Itthon azért felrakott a facebookra
egy fotót a panelházak feletti naplemenésről, vöröslő felhőkről. Ezekre is
egyre kevesebb lájkot kap, ami mélabússá teszi. Mondjuk a képen nem látszik a
két megkötözött menyét.
– Nyugi,
Micimackó, ennél már nem lesz szarabb – mondom elgondolkozva rajta, hogy
dehogynem.
– Tigris, te
egy optimista állat vagy – válaszol a medve, majd bont egy bort.
.
 |
| illusztráció: Kristálysólyom |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése