18+
"Annyira
imádtam korábban ezt az intézetet! Mióta bekerültem ide azért,
mert húsklopfolóval ütöttem vissza az öcsémnek a párnacsatában,
azóta aranyéletem volt. Tök jól elvoltunk: mindig kiszökdöstünk
klánostul a környékre a nyannyerek lakását kirámolni,
falevelekből tekertünk cigit, leköpködtünk minden kóbor kutyát,
amikor meg odajöttek hozzánk, agyonbasztuk őket PVC csővel vagy
teli szemeteskukával. Még az sem zavart, ha néha meghalt közülünk
valaki. Például amikor fogadtunk a Guldival, hogy nem meri feltenni
a tűzhelyre a gázpalackot. Az a gyerek egy igazi baromfasz volt,
pár másodperc alatt egybenyitotta a konyhát a szomszéd vécével.
Még akkor is röhögtünk, mikor a nevelők velünk sikáltatták le
utána a csempét, mi meg végig a Guldi összeégett béldarabjaival
csapkodtuk egymást.
Azok
voltak a szép idők! Legfeljebb az alagsorban lazulókkal balhéztunk
össze – oda pakolták a legproblémásabb arcokat –, akiket
egymás közt „hordásoknak” hívtunk. Néha találkozott a pofád
egy-egy virágtartóból hajtogatott húszas sebzésű boxerrel, de
az legalább fésztufész küzdelem volt, ahogy azt kell. Meg
lehetett szokni, na. Sőt, a Trall Dzseronímóval én többször
üzleteltem is, mert ő tudott olyan cigit tekerni, hogy négy ember
voltál tőle egyszerre. Tök jó srác volt, sajnáltam is, hogy a
retardáltak közé tették csak azért, mert meggyújtotta a saját,
benzinnel átitatott szarát és azzal dobálta a régi sulija
ablakait.
Na
de az aranykorszak immár véget ért! Mégpedig akkor, amikor
behozták ide azt a két állatot, hogy lőném faszon az anyjukat!
Azóta annyira kaotikus lett minden, hogy miattuk hetente változtatni
kell az intézet szabályzatát, és már a felügyelők sem tudják
követni, hogy most mi van. Úgy kitört a káosz, hogy szinte már a
suliban éreztem magam! Szörnyű!
Az
egyik nagy balhémester az természetesen az Ili Dani volt. Már a
megérkezésekor a hideg rázott ki tőle, mert úgy álltak a
szemei, hogy megijed tőle a horrorfilm. Az unokatesója, a Malfi már
régóta nálunk csövezett – tudjátok, a csávó, akinek faágakat
nyomtak a fejébe a haverjai –, az mesélte, hogy amúgy normális
volt a tag, de egyszer a szülei elutaztak két hétre, a gyereket
meg faszán fent felejtették a padlásra zárva. Mikor hazajöttek
és kiengedték, kiderült, hogy a kissrác addig bogarakon és
fagyállón élt, és kitalálta, hogy tud beszélgetni a démonokkal.
Az ősök meg annyira féltek tőle, hogy inkább beküldték
hozzánk. No komment.
A
másik buzi állat meg az Artasz Ricsi. Az állítólag tök kocka
gyerek volt, meg katolikus bölcsibe járt, meg lebérmálkozott négy
évesen, meg minden. Aztán egyszer a közértből hazafelé talált
egy halálfejes bicskát a hóban, és azóta azzal bököd
mindenkit, miközben vihog, mint valami elbaszott hiéna. Akkor
hozták be, mikor már az apja tökét is elkezdte szurkálni
poénból. Na, képzelheted, milyen lehet egy ilyennel egy fedél
alatt!
Azóta
nem volt egy perc nyugtunk sem! Ezek ketten állandóan egymást
gyilkolták, de néha sajnos minket is. Az volt a rögeszméje
mindkettőnek – látszik azért, hogy a zsák megtalálja a foltját
–, hogy harcosokat gyűjtenek maguk mellé az egymás elleni
háborúhoz. A Dani az fel akart gyújtani mindenkit, mert hogy ő
vezeti a „lángoló légiót”. Haha, kurva nagy poén, kis
pszichopata köcsög, hogy nyelt volna le anyád egy piranhát! De a
Ricsi gyerek sem volt jobb, mert az meg a halottak seregét akarta
vezetni, és a toborzást sajnos nem magán kezdte. A portást, a
Muradin Ézsaut már agyon is szurkálta egy kihegyezett
jégkrémpálcikával. És akkor még nem a kurva anyját az
ilyennek?
Azóta
már a hordásokkal sem kötekedtünk, mert mindenki együtt félt
ettől a két kreténtől. Egyedül a Jani nem, mert az állítólag
totál bele volt zúgva az Artasz Ricsibe. Félreértések elkerülése
végett: a Jani egy albínó lány, akit a szülei annyira utáltak
már a születésekor, hogy kibaszásból férfinevet adtak neki. Nem
csoda, hogy szegény lány megkattant. Mondjuk arra nem magyarázat,
hogy miért gerjed egy ilyen agyilag bakancstalp csávóra, mint a
Ricsi. Még tőlem kért tanácsot, hogy miként férkőzzön a
közelébe. Mondja nekem:
–
Uti, te ha lány lennél, és szerelmes lennél a Ricsibe, mit
tennél?
–
Hogy mit? – tűnődtem. – Keresnék egy szép, tiszta papírt,
amit még be is fújnék illatos parfümmel. Aztán keresnék hozzá
egy minőségi grafitceruzát. Magam elé fektetném a papírt,
őszintén kiírnám magamból az összes gyengéd érzésemet,
gyöngybetűkkel. Amikor készen lennék, alaposan átolvasnám
elejétől végig. Aztán összetépném az egészet, a ceruzával
belenyúlnék a legközelebbi konnektorba, és megdöglenék a
picsába, amiért egy idióta kurvának születtem.
–
Olyan szemét vagy, Uti!
–
Mondhatsz rám ilyeneket, de megbánod te még, hogy egy ilyen
sráccal kezdtél, amikor majd lemészárolja a családodat egy
fogkefével!
–
A Ricsi lemészárolta a családomat egy fogkefével! – borult Jani
sírva a nyakamba pár nappal később.
–
Semmi baj, Jani – veregettem meg a vállát. – Nem tudhattad
előre.
–
Most mi lesz velem? – fújta a taknyát az ingembe a lány. – Mit
fognak gondolni rólam a többiek, ha ezután összejövünk?
–
Emiatt igazán nem kell aggódnod. Most mondták nekem a Malfiék,
hogy a gyereket a gyilkosságok miatt különösen szigorúan fogják
büntetni.
–
Kivégzik?
–
Dehogyis. Kiskorút nem végezhetnek ki. Csak egy kis lobotómiát
fognak végrehajtani rajta.
–
Hála az égnek! Akkor még van esély, hogy egyszer megszeret.
–
Meglátod, Jani, le sem veszi majd rólad a szemét.
Hát
ezt a dolgot nagyon benéztük. Ricsi nemhogy gond nélkül megúszta
a műtétet – valószínűleg nem volt a fejében semmi, amit
roncsolni lehetett volna –, de valahogy sikerült neki az orvosokat
visszalobotomizálni. Ami még rosszabb, sikerült beidomítania
őket, hogy csak neki engedelmeskedjenek. Sikeresen megszerezte hát
a zombihadseregét, amire vágyott, és amivel egyből meg is indult
az intézet ellen. Here we are in szar!
Össze
is ült sebtében a kupaktanács, hogy miként akadályozhatjuk meg a
zombiapokalipszist. Legkézenfekvőbb ötletként fogtuk a Danit,
aztán kidobtuk az intézet kerítésén a gecibe, hogy rendezzék le
a dolgot egymás között. Azt hittük, hogy ha Danit kinyírta,
akkor eltűnik az agyhalottjaival együtt, és békén hagy minket,
de a cukros faszt! Dani épségben visszajött, és elmondta nekünk,
hogy Ricsinek most van egy képzeletbeli barátja, valami király
vagy kicsoda, aki arra biztatja, hogy foglalja el a felső emeleti
társalgóban álló páfrányt, és útközben öljön meg
mindenkit. Jellemző, még képzeletben is csak szociopata barmokkal
barátkozik.
Mielőtt
tovább kérdezhettük volna arról, hogy miket beszélt még
Ricsivel, Dani szó nélkül elvonult, és elkezdte rágcsálni a
Guldi koponyáját, amit a hordások tettek el emlékbe. Gondoltuk,
hogy inkább békén hagyjuk őt, és másik terv után nézünk. Nem
volt más hátra: meg kellett küzdenünk Ricsi zombijaival.
A
vészhelyzet kihozta belőlünk az összefogást és az
önfeláldozást: a felsőbb cél érdekében mindenki összedobta a
köcsögeit és csicskáit, az élükre állítottuk a Janit, aztán
előreküldtük őket a zombik ellen. Kábé tíz percig bírták is
a sarat. Egyedül Jani élte túl a támadást, mert elájult, amikor
a Ricsi megszólította, a zombik meg még nem voltak képesek
lehajolni a földig, hogy szétmarcangolják.
A
második terv az volt, hogy összefogunk a hordásokkal, és
bebarikádozzuk magunkat a páfrány elé. Dzseronímó vezette a
hordásokat, Malfi meg a normálisakat, de meg kell mondjam, rossz
volt nézni a bénázásukat. Sorra küldték a halálba az arcokat,
miközben nem vették észre, hogy igazából csak elég magasra kéne
mászni, hogy a zombik ne érjenek el. De én persze hiába beszélek,
én csak takarodjak vissza az öcsémmel párnacsatázni, és bízzam
a dolgot a szarvasemberre.
De
eddig bírtam. Most feltöltöm ezt a videót a vlogomra, aztán
fogom szépen a húsklopfolómat, és megmutatom ezeknek a gyíkoknak,
hogy kell zombikat irtani. Elvégre Left4Dead-en nőttem fel. Na,
sziasztok!"
*
Ez
volna a videó, amiről beszéltem. Ezt töltötte fel ez a bizonyos
Uteráthy János két és fél perccel a feltételezett halála
előtt. A holttestbe beleszúrva egy kanalat, egy PEZ cukorkaadagolót
és egy pakli kosaras kártyát találtunk. Még folyik a vizsgálat,
hogy melyik oltotta ki az életét.
Ami
a gyanúsítottat illeti: Artasz Richárd Menrót, miután a
nevelőintézetből elmenekült – szemtanúk szerint azért, mert
rá akart szállni egy pillangó –, a megyei elmegyógyintézet
néhány szakorvosával és egyéb alkalmazottjával kiegészülve a
város iparvidékén, egy hűtőházban rendezte be főhadiszállását.
Sokáig tartott, mire összeszedtünk egy megfelelő nagyságú,
kellően képzett csapatot, akik hosszú tűzharcban először
agyonlőtték, majd miután ez nem használt, halálra taposták a
szerencsétlen gyanúsítottat. Az ügyet úgy tűnik, lezárhatjuk.
Most
pedig térjünk át a legújabb, még égetőbb fontosságú
problémánkra, miszerint a belvárost egy bűnbanda tartja
rettegésben. Annyit tudunk a szervezetről, hogy tagjai képzett
harcművészek, radikális neo-buddhisták, illetve frissen szökött
állatkerti pandák…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése