–
Tudnál nekem segíteni? – A fiatal nő arca kétségbeesést
tükröz, hangjában pánik játszik, így Kovács Géza, parkolóőr,
kelletlenül kimászik számítógépe mögül.
–
Miben segíthetek? – kérdezi, közben a mélygarázs őrbódéjának
ajtajában állva végigméri a szőkeséget. Mélyen, élvezettel
szívja meg cigarettáját, és a füstöt szándékosan nem fújja
félre. Biztos benne, a csaj csak hisztizik, mint az ilyen plázacicák
általában. Valószínűleg csak nem képes érvényesíteni a
parkolójegyét – gondolja. A nő állja a füstöt, és közelebb
lép. Amikor folytatja, hangja már koránt sem tűnik ijedtnek.
–
Csak felugrottam pár cuccért – tekint a kezében tartott tömérdek
ruhásszatyorra –, és mire visszajöttem, leeresztett az egyik
kerék. Ebben a ruhában viszont nem tudok letérdelni... Az őr
bosszúsan nézi az apró szoknyát, meg a tűsarkat.
Több lehetőség is felmerül
benne: elzavarja a bigét, mondván, ez nem az ő dolga, hívjon
autómentőt. Netán segít neki, mert a csajnak irtó jó a segge.
Utóbbi
változat mellett dönt, de magában átkozódik, mert jól tudja,
megint csak kihasználják a piszkos melóra. Felmarkolja a
nagyteljesítményű zseblámpát, és kidöcög a bódéból a nő
nyomában. Valami picsa autót
keresünk... – ez jár a fejében.
Az elhamvadó cigarettavég lehull a félhomályos parkoló
betonjára, a csikket elpöccinti. Öngyújtójával babrálva halad
a nő mellett, aki zavarba ejtően hallgat. Kovács homlokán
kiütközik néhány izzadsággyöngy. Bizsereg a tarkója.
Végül
befordulnak egy sarkon, ahol ott áll a férfi álmainak netovábbja:
egy dögös, fekete Nissan Skyline! A kopaszodó parkolóőr agyát
elönti a vér. Képtelen felfogni, az ilyen nőcik, miként jutnak
ehhez hasonló autókhoz. Illetve van egy tippje...
–
Melyik kerék eresztett le? – kérdi erőltetett flegmasággal.
Belül fortyog benne az indulat. Az efféle nők nem érdemlik meg az
udvariaskodást.
–
Valójában nincs pótkerék a kocsiban… – sustorogja a csaj
csábos hangon.
Az
amúgyis zaklatott Kovács most végleg elveszti a kontrollt. Ilyen
csak az álmaiban szokott előfordulni. És pornókban.
Ez
a nő baszni akar – gondolja nemes
egyszerűséggel, és elhatározza, ha már így hozta az élet, nem
kéreti magát. Megadja a ribancnak, amit akar. Ezek
úgyis mindig mindent megkapnak. A
munkáját világ életében lelkiismeretesen végző, súlyponti
problémákkal küzdő férfi felhagy minden óvatossággal. Mi
másért hívná ide egy bige hamis ürüggyel, ebbe a félreeső
szektorba, amely a gyér világításnak köszönhetően sötét
tettek színhelyéül szolgálhat?
A
csaj kihívóan nézi, teljesen egyértelművé téve: az abroncsnak
semmi baja. Nekidől a motorháztetőnek, felhúzza egyik térdét,
így szabad belátás nyílik rövidke, sálnak is beillő szoknyája
alá. Persze bugyinak se híre, se hamva. Kovács nagyot nyel. A
látványtól mocorogni kezdenek a szabványos (három hajtással a
száránál feltűzött) őrnadrágjában a hangyák. A gondolatai
egysíkúvá, és erősen orientálttá válnak, az értelem apró
lángját kioltja a nő szoknyája keltette légáramlat.
Kovács
határozott léptekkel áthidalja a kettejük közötti távolságot,
egyik kezével megragadja a nő mellét, másikkal megmarkolja a
fenekét.
A
következő pillanatban hatalmas ütés zúdul a tarkójára, de az
esést már nem érzi.
Amikor
legközelebb kinyitja szemét,
tekintetét sárgás folyadék
homályosítja el. Értetlenül próbál körbenézni, de nem érzi a
nyakát, ami pedig ehhez a művelethez okvetlenül szükséges.
Igazából semmit nem érez a testéből, fejtől lefelé. A
szobában, mint megállapítja, kétség kívül függőleges
helyzetben tartózkodik, és orvosi műszereknek látszó tárgyak és
formalinban úszó szervek veszik körül. Riadtan pislog körbe,
hova kerültem,
aztán lassan ráébred: itt ma már nem lesz kufirc.
Kinyílik
az ajtó. Egy csápos, kétfejű lény lép a helyiségbe. Fehér
orvosi köpenyt visel, és egy nő kíséri. Kovács megszeppenve
ismeri fel benne a plázacicát, a délutáni potyanumeráját…
–
Nos, kedves Xybo'hoggyer, hogy sikerült a legújabb humánt
becserkésznie? – kérdezi a kétcsápos fickó.
–
Semmi különös doki, a szokásos trükk. Ezek a korosodó
hímpéldányok mind egyformák. A párosodás lehetőségének
meglebegtetése, és képesek lennének egy toronyházról is önként
leugrani – legyint a nő. – Mindig készek elhinni, hogy a
péniszük a legértékesebb testrészük. Pedig az agyuk mennyivel
többet ér!
A doktor egész közel hajol Kovácshoz, akit mind jobban zavar, hogy
nem tud megmozdulni. Na meg az, hogy mindent sárgásan lát. A
csápos alak feljegyez valamit egy papírra, és mindketten távoznak.
Ahogy
becsukódik az ajtó, felpattan az egyik szempár a szemben lévő
polcon álló formalinos üvegben.
–
Pszt! Hé, újfiú! – pisszeg a fej. Kovács kis híján
szívrohamot kap a borzasztó látványtól. – Figyu már, nincs
egy szál cigid? Dobhatnál nekem egyet, mert kivagyok már ettől a
helytől. Most mé' nézel rám így? Azt hiszed, te jobban festesz?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése