Hertelendy Anna: Pótkerék

– Tudnál nekem segíteni? – A fiatal nő arca kétségbeesést tükröz, hangjában pánik játszik, így Kovács Géza, parkolóőr, kelletlenül kimászik számítógépe mögül.

– Miben segíthetek? – kérdezi, közben a mélygarázs őrbódéjának ajtajában állva végigméri a szőkeséget. Mélyen, élvezettel szívja meg cigarettáját, és a füstöt szándékosan nem fújja félre. Biztos benne, a csaj csak hisztizik, mint az ilyen plázacicák általában. Valószínűleg csak nem képes érvényesíteni a parkolójegyét – gondolja. A nő állja a füstöt, és közelebb lép. Amikor folytatja, hangja már koránt sem tűnik ijedtnek.

– Csak felugrottam pár cuccért – tekint a kezében tartott tömérdek ruhásszatyorra –, és mire visszajöttem, leeresztett az egyik kerék. Ebben a ruhában viszont nem tudok letérdelni... Az őr bosszúsan nézi az apró szoknyát, meg a tűsarkat. Több lehetőség is felmerül benne: elzavarja a bigét, mondván, ez nem az ő dolga, hívjon autómentőt. Netán segít neki, mert a csajnak irtó jó a segge.

Utóbbi változat mellett dönt, de magában átkozódik, mert jól tudja, megint csak kihasználják a piszkos melóra. Felmarkolja a nagyteljesítményű zseblámpát, és kidöcög a bódéból a nő nyomában. Valami picsa autót keresünk... – ez jár a fejében. Az elhamvadó cigarettavég lehull a félhomályos parkoló betonjára, a csikket elpöccinti. Öngyújtójával babrálva halad a nő mellett, aki zavarba ejtően hallgat. Kovács homlokán kiütközik néhány izzadsággyöngy. Bizsereg a tarkója.

Végül befordulnak egy sarkon, ahol ott áll a férfi álmainak netovábbja: egy dögös, fekete Nissan Skyline! A kopaszodó parkolóőr agyát elönti a vér. Képtelen felfogni, az ilyen nőcik, miként jutnak ehhez hasonló autókhoz. Illetve van egy tippje...

– Melyik kerék eresztett le? – kérdi erőltetett flegmasággal. Belül fortyog benne az indulat. Az efféle nők nem érdemlik meg az udvariaskodást.

– Valójában nincs pótkerék a kocsiban… – sustorogja a csaj csábos hangon.

Az amúgyis zaklatott Kovács most végleg elveszti a kontrollt. Ilyen csak az álmaiban szokott előfordulni. És pornókban.

Ez a nő baszni akar – gondolja nemes egyszerűséggel, és elhatározza, ha már így hozta az élet, nem kéreti magát. Megadja a ribancnak, amit akar. Ezek úgyis mindig mindent megkapnak. A munkáját világ életében lelkiismeretesen végző, súlyponti problémákkal küzdő férfi felhagy minden óvatossággal. Mi másért hívná ide egy bige hamis ürüggyel, ebbe a félreeső szektorba, amely a gyér világításnak köszönhetően sötét tettek színhelyéül szolgálhat?

A csaj kihívóan nézi, teljesen egyértelművé téve: az abroncsnak semmi baja. Nekidől a motorháztetőnek, felhúzza egyik térdét, így szabad belátás nyílik rövidke, sálnak is beillő szoknyája alá. Persze bugyinak se híre, se hamva. Kovács nagyot nyel. A látványtól mocorogni kezdenek a szabványos (három hajtással a száránál feltűzött) őrnadrágjában a hangyák. A gondolatai egysíkúvá, és erősen orientálttá válnak, az értelem apró lángját kioltja a nő szoknyája keltette légáramlat.

Kovács határozott léptekkel áthidalja a kettejük közötti távolságot, egyik kezével megragadja a nő mellét, másikkal megmarkolja a fenekét.

A következő pillanatban hatalmas ütés zúdul a tarkójára, de az esést már nem érzi.

Amikor legközelebb kinyitja szemét, tekintetét sárgás folyadék homályosítja el. Értetlenül próbál körbenézni, de nem érzi a nyakát, ami pedig ehhez a művelethez okvetlenül szükséges. Igazából semmit nem érez a testéből, fejtől lefelé. A szobában, mint megállapítja, kétség kívül függőleges helyzetben tartózkodik, és orvosi műszereknek látszó tárgyak és formalinban úszó szervek veszik körül. Riadtan pislog körbe, hova kerültem, aztán lassan ráébred: itt ma már nem lesz kufirc.

Kinyílik az ajtó. Egy csápos, kétfejű lény lép a helyiségbe. Fehér orvosi köpenyt visel, és egy nő kíséri. Kovács megszeppenve ismeri fel benne a plázacicát, a délutáni potyanumeráját…

– Nos, kedves Xybo'hoggyer, hogy sikerült a legújabb humánt becserkésznie? – kérdezi a kétcsápos fickó.

– Semmi különös doki, a szokásos trükk. Ezek a korosodó hímpéldányok mind egyformák. A párosodás lehetőségének meglebegtetése, és képesek lennének egy toronyházról is önként leugrani – legyint a nő. – Mindig készek elhinni, hogy a péniszük a legértékesebb testrészük. Pedig az agyuk mennyivel többet ér!

A doktor egész közel hajol Kovácshoz, akit mind jobban zavar, hogy nem tud megmozdulni. Na meg az, hogy mindent sárgásan lát. A csápos alak feljegyez valamit egy papírra, és mindketten távoznak.

Ahogy becsukódik az ajtó, felpattan az egyik szempár a szemben lévő polcon álló formalinos üvegben.

– Pszt! Hé, újfiú! – pisszeg a fej. Kovács kis híján szívrohamot kap a borzasztó látványtól. – Figyu már, nincs egy szál cigid? Dobhatnál nekem egyet, mert kivagyok már ettől a helytől. Most mé' nézel rám így? Azt hiszed, te jobban festesz?!