Bukros Zsolt - Maggoth interjú

– Mi történt veled mostanság?

– Semmi különös, csak írogatok, ahogy szoktam.

– Mintha valahol láttam volna a nevedet egy regény címlapján. Vagy az egyik álnevedet.

– Igen, a Főnix Könyvműhely felkérésére belefogtam egy gyermekeknek szóló steampunk sci-fi sorozatba, és az első rész, amit Patrick J. Morrison álnéven írtam, A Holló hatalmában címmel nemrégiben megjelent.

– Pár évnyi zömében sci-fi írás után miért éppen gyerekregény, és miért éppen steampunk?

– Nos, itt kaptam lehetőséget a szárnypróbálgatásra, és a kiadó vezetője, Farkas Zoli ifjabb korosztálynak szóló steampunkot szeretett volna. Hála istennek, maradhattam sci-fi zsáneren belül, amúgy meg kellően lehetetlen feladatnak tűnt, úgyhogy bevállaltam, mert imádom a kihívásokat.

– Akkor, most – hogy megjelent az első regényed – szintet léptél, és az elnevezésed innentől már ismeretlen szerző? (Mint azt egy nemrég megjelent molyos regényértékelés is bizonyítja?) :)

– Először is kezdőnek hitt az illető, amivel nem is tévedett nagyot, hiszen egy regénnyel a hátam mögött még nem nevezhetem magam gyakorlott szerzőnek. Másodszor így még jobban esett a pozitív kritika, tekintve, hogy tényleg nagy fába vágtam a fejszémet. Neki meg miért kellene ismernie az amúgy is meglehetősen szűk keresztmetszetű zsáner egyik amatőr színekben játszó képviselőjét? Szóval, igen, nyugodtan nevezhetünk engem ígéretes kezdőnek.

– Vegyünk kicsit visszább! Hol és kik adtad neked kezdeti lökéseket (seggberúgásokat), amíg eljutottál idáig?

– A Karcolaton sikerült úgy felbosszantaniuk, hogy megfogadtam, csak azért is elérem a gyerekkori vágyálmomat, és író leszek, és íme, sikerült is alig öt év alatt eljutnom a kezdő szintre. Emellett rengeteg íróbarátra tettem szert menetközben, akik szintén támogattak. A Lidércfénynek is sokat köszönhetek, plusz a teljesség igénye nélkül, Bloody Dórának, Mickey Longnak, Srennek, Urbánszki Lászlónak, Michael Mansfieldnek, Czövek Andinak, Bökös Borinak, Török Idának, Ndy-nek, Szélesi Sándornak, Fonyódi Tibornak, Farkas Zolinak az olyan kíváló szerkesztőknek, mint Vas Annamária vagy Hertelendy Anna, a főnökömnek, a főbérlőmnek, a szüleimnek, és egy Craz nevű erőszakos spamnek, aki az agyamra megy…

– Indultál pár pályázaton...

– Néhányszor Preyeren, meg egy-két fantasy, történelmi, vers illetve mesepályázaton több-kevesebb sikerrel.

– 2010, Szíriusz sci-fi napok. Volt ott Lidércfény fapajzsátadás, nagy Karcolat talákozó, egy részeg vámpír a vécében (ami számos kérdést felvet), meg rémlik valami díjkiosztó...

– Ja, volt ott valami, de már csak homályosan emlékszem. Azt hiszem, ott is harmadik lettem Preyeren, vagy valami ilyesmi.

– Akad a műveidben olyan alacsony, tömzsi, kopaszodó karakter? Tudod, olyan, mint Rejtő Jenőnél Tuskó Hopkins...

– Nincs, de ami késik, nem jön korán.

– Milyen volt, amikor először megjelent egy novellád, és milyen most, amikor már regénnyel büszkélkedhetsz?

– Amikor megjelent az első novellám, a mennyekben jártam, most hogy regénnyel büszkélkedhetem, nem tudom. Igazából azt hittem anno, hogy innentől már könnyebb lesz, de közben rájöttem, hogy most jön majd a neheze. Annak újra és újra bizonyítania kell, aki már letett egy regényt asztalra. Boldog vagyok, persze, de még mennyire, csak mintha nőtt volna a stressz. Úgy vélem, egyre nagyobbak bennem az elvárások az iránt, hogy fejlődjek, és még jobb legyek, de korántsem vagyok olyan biztos benne, hogy meg is felelek nekik.

– Novellamegjelenéseid közül melyekre vagy a legbüszkébb?

– Hát, az Új Galaxisban megjelentekre mindenképp, aztán hogy bekerültem egy Kárpátok kincse című meseválogatásba és egy autizmussal foglalkozó novellámmal az IPM-be. Ezenkívül egyértelműen büszke vagyok az Oligarcha vérvonalára, amely a legutóbb megjelent Mysterious Universe antológia címadó novellája lett, és a Mickey Longgal közös művünkre, a Nemzet virtusára, ami szintén abban kapott helyet. A Falak mögött a világ válogatásban közölt novellám megjelenésének is nagyon örülök. A Simagöröngyösi Zombiapokalipszisben publikált novella-fűzérem is melengeti a szívemet, és a Meztelen Ügynök magazin első két számában kiadott műveim miatt sem szégyellem magam, noha akadnak köztük kissé kezdőbb cuccok is. Végül pedig, amire orbitálisan büszke vagyok az a Megjelöltek című novellám, ami bekerült a megjelenők közé a legutóbbi M.A.G.U.S. pályázaton, és jövőre kijön egy antológiában. Ja, és az utolsó KIMTE antológiában szereplő sztorik publikációja is boldoggá tett, és persze vannak a régi papíralapú Lidércfényes megjelenések is, meg az is remek érzés, hogy a Historum kiadónál is megjelent A gyám című történelmi novellám, a Sár, vér, levendula című válogatásban. Oké, sok mindenre büszke vagyok.

– Tényleg, miért is a tiéd lett a címadó novella a Mysterious Universe antológiában? Nem találtak jobbat? :)

– Fogalmam sincs, biztos betették a címeket egy kalapba, és kihúztak egyet, aztán nekem kedvezett a szerencse. Szerintem csak full mázli az egész.

– Mesélj még erről a steampunk világról!

– Eddig se meséltem róla, de jó akkor mesélek még. Egy katasztrófa következtében végletesen megfogyatkozott az elektromosság meg a kőolaj, és a csapás túlélői kénytelenek visszatérni a gőzgépekhez meg egyéb ódivatú technológiákhoz. Szerencsére időutazni azért lehet…

– Mik a terveid mostanság?

– Hát, folytatom a megkezdett sorozatot, amit elvileg kilenc részesre tervezett a kiadóm. Írok egy novellát a Főnix jövőre megjelenő, felnőtteknek szóló steampunk antológiájába, ezenkívül elvileg lehetőséget kaptam még egy szintén jövőre megjelenő, ugyancsak felnőtteknek szóló steampunk fantasyre, ami a Sárkánygőz munkacímet viseli jelenleg. Jó barátommal, Mickey Longgal is tervezünk egy misztikus és posztapokaliptikus kalandregényt. És persze pihenésképp olykor-olykor pályázgatok, nehogy kiessek a rutinból. Meg tartozom még egy-két regénnyel itt-ott a kanyarban néhány jó embernek, amit be is fogok váltani, ahogy az időm engedi. Kábé ez a terv, aztán majd meglátjuk, hogy alakul.