Stiga interjú

– Mit lehet tudni rólad?

– Huh, a kedvenc kérdésem ez: „Beszélj magadról!” Ilyenkor vagy órákig jártatom a szám, vagy egy értelmes szót sem tudok kinyögni. :)

26 éves vagyok, végzettségeim szerint táncosnő, óvónő, de aktívan most csak az óvónősködéssel foglalkozom. A táncosság… sok ilyen mellékvágánya volt már az életemnek, és azt hiszem, lesz még egy pár.

Amúgy meg örök álmodozó, realista romantikus és kissé őrült vagyok (gyakran megkérdik tőlem, hogy mit ittam, miközben színjózan vagyok).

– Honnan ered az írói álneved?

– A gimnázium csodás falai között kaptam ezt az – akkor még – becenevet. Csigákat tartottam (afrikai achátcsigát; most is van belőle négy), és egy kis átalakítással a Szty és a csiga ötvözéséből született ez a név. Azért nem Tsiga, mert Stigaként jobban hangzik. Ez akkor rám ragadt, de főleg csak az iskola falain belül használtuk. Aztán mikor komolyabban írni kezdtem, és elkészítettem a blogomat, valahogy tökéletes „írói álnévnek” tűnt. Nagyon sokan csak Stigaként (esetleg Stiguként) ismernek, de azért az első nyomtatott, puhafedeles regényemen a valód nevem fog szerepelni.

– Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor írtad első novelládat?

–Igazából versírással kezdtem ezt az elmebajt. 14 éves korom körül tízesével ontottam magamból a tini-verseket, ez aztán 16 évesen abbamaradt, mikor komoly, kiegyensúlyozott párkapcsolatom lett, és már felesleges volt a szerelmi csalódásokon „hisztizni” rémes-rímes formában. :)

Aztán 21 éves korom körül elkezdtem prózában gondolkozni: egy csodás regény ötlet-részleteit le is jegyeztem akkor, de pár oldal elkészülte után ez abba is maradt (egyébként tervbe van véve, hogy ezt a regényt megírom egyszer – fantasy lesz).

Ezután nem sokkal megírtam az első novellámat, egy Harry Potteres, erotikus (vagy legalábbis annak szánt) fanfictiont. Ezt főleg csak a szűk, hasonlóan őrült baráti kör olvasta. (És követte egy másik, még erotikusabb HP-s mű…)

Végül 2010 januárjában a múzsa kegyetlenül homlokon csapott egy lapáttal, és megszületett a Full Moon (Twilight fanfiction regény), és innentől egyenes út vezetett a pokol legmélyebb bugyrába.

Alapvetően regényeket szeretnék majd írni a jövőben, a novellák most amolyan kis tanuló-írások, ezeken próbálgatom a hangokat, stílusokat, eszközöket, hogy rátaláljak a sajátomra (bár nem tudom, hogy ez sikerülni fog-e valaha, főleg úgy, hogy azt érzem, nem szeretnék egy stílusnál „leragadni”).

– Úgy hallottam, hogy harmadik lettél a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház Villámpályázatán. Bár gondolom, a VI. Lidércfény (avagy Barlangi medvék, sámánok és hideg sör) pályázaton elért győzelmedet ez nem homályosítja el… (Pláne, hogy akkor még Crazt is megelőzted – bár ő a másik kategóriában lett második.)

– Igen, a hír igaz. :) Én nagyon örülök ennek a 3. helynek, sok jó író mérettetett itt meg, olyanok is, akiknek sokkal jobban fekszik a fantasy/sci-fi/humor, mint nekem. Úgyhogy nem is számítottam rá, hogy dobogós helyen végzek.

(Mellesleg a két kategória összehasonlíthatatlan; komolyban jó vagyok, de szerintem humoros írásban simán alul maradnék.)

Minden apró visszajelzés nagyon fontos nekem, mert egyrészt kissé önbizalom-hiányos vagyok, másrészt szeretem látni az olvasók, más írók reakciójából, hogy jó-e az irány, vagy sem. Ezt is a tanulási folyamat részének tartom: meg kell tapasztalni azt, ha az egekig marasztalnak, és azt is, ha a földbe döngölnek egy-egy véleménnyel. Szóval az ilyen pályázatokon elért sikerek nagyon sokat jelentenek számomra.

– Hány novellát írtál eddig, és ezek közül mennyi jelent meg?

– Nem szoktam számolgatni, főleg azért, mert állandóan nő a számuk. Most olyan 30 körül lehet, nem tudom pontosan.

Nyomtatásban 6 novella, hangoskönyvben 1 jelent meg, illetve 1 mesém is olvasható már egy nagy mesekönyvben.

– Mindig számítógépen írsz?

– Szinte soha; 2-3 olyan novella van, amit rögtön gépre írtam, a többi a hagyományos módszerrel készül: papírra, tollal. :)  Valahogy kézzel leírva jobban sikerül, talán mert úgy gyorsabban írok, mint gépelve. Plusz még a kezdet kezdetén rászoktam, hogy a 2x1 óra munkahelyre BKV-zás közben is írjak, és hát a laptopot nehezen tudnám mindig magammal cipelni.

Így aztán a begépelés során is már sok mindent javítok, az első átolvasáskor már kevesebb dolgot kell átírogatni, kihúzogatni.

Az egyetlen hátránya, hogy rengeteg papírt és írószerszámot fogyasztok el, ha elememben vagyok. :)

– Mik a tapasztalataid a különböző pályázatokról?

– Pályázni mindig érdekes és izgalmas dolog. Jól kell megválasztani a helyet, az időt és a beküldött írást. Volt már olyan pályázat, ahol abszolút „lebőgtem” – vagy nagyon furcsa szempontok szerint értékelték a beérkezett műveket (gondolom puszira), vagy nagyon nem találtam el a stílust, és a többi írás sokkal jobban beleillett a pályázat profiljába, így aztán keményen alulmaradtam.

Aztán amikor az embert beválogatják vagy helyezést ér el, akkor az valami csodálatos érzés. Mintha nyakonöntenék egy dézsányi boldogsággal. :) Olyankor mindig újra biztos leszek benne, hogy megéri és érdemes csinálni! Aztán jön az érzés, hogy „hümm, talán jó vagyok, egy kis tehetség is van bennem”. És ezek a gondolatok sokkal erősebbek, ha tudom, hogy rengeteg embert „hagytam magam mögött”. :)

– Kik a kedvenc íróid?

– A mostani új kedvencem Vavyan Fable. Varázslatos, ahogy formálja a szavakat, vezeti a történetet, életre kelti a karaktereket.

Külföldi írók közül Stephen King volt nagy hatással rám, de ő csak pár hónapja (talán egy éve) vált kedvenccé, régebben inkább csak nagyon paráztam tőle, mert a könyveiből készült filmek mind félelmetesek. :)

Jane Austen alapozta meg a romantikus énemet, látásmódomat, Anne Rice pedig a Vámpírkrónikákkal mindig is olyan érzéseket tudott ébreszteni bennem, amik egyszerre voltak lenyűgözőek és félelmetesek.

Aztán persze ott van Rowling és Meyer (kis)asszony, akiknek az írást köszönhetem.

– Vámpír, vagy vérfarkas?

– Ha Twilight, akkor vérfarkas, ha bármi más, akkor vámpír! :)

– Mennyi idő és energia megírni egy-egy novellát?

– Ez függ a novellától és a témától is. Vannak olyanok, amiket 1-2 óra alatt megírok, és gördülékenyen árad ki belőlem az egész. Aztán van, amikor 2-3 hetet is elnyögdécselek egy sztorin, annyira nem akar sikeredni (ilyenkor általában egy rövid időre félre is szoktam tenni őket).

Ha pedig valami számomra ismeretlen dologról írok, vagy olyanról, amihez egy kis utánajárás kell (pl. orvosi, pszichológiai háttérkutatás), akkor természetesen szintén tovább tart. Szeretek az ilyen specifikus novelláimban pontos és hiteles lenni, úgyhogy elölről, hátulról, de még oldalról is körül szoktam járni az ilyen dolgokat, és nagyon belemélyedek az adott területbe.

A legjobbak általában azok szoktak lenni, amiket hirtelen ihletettséggel, azonnal és „gondolkodás nélkül” írok.

– Min dolgozol most, mik a közeljövőbeli terveid?

– Most van még egy pályázat előttem, amire egy legendát kéne produkálnom, illetve a Tündérmesém új fejezete (és persze a többi megírása) is nagyon régóta esedékes. Plusz egy félkész novella várja, hogy végre befejezzem (ez egy szép szerelmes történetecske lesz).

És persze közeledik a karácsony, amire szeretnék 1-2 meglepetés írást készíteni; remélem, hogy lesz rá elegendő időm.

Mindeközben kíváncsian várom a 2013-as évet, hátha végre engedi az időm, hogy belekezdjek valami nagyobb, több oldalas projektbe… :)


2012. november