–
Már megint megjelenik egy regényed. A Tolvaj Jamie, a Főnix
Könyvműhelynél. Mesélj róla!
–
Nos, miután kiad az ember a kezéből egy hosszabb regényt, utána
már leginkább csak érzések és benyomások formájában létezik
számára a mű. Önálló életre kel, függetlenné válik az
alkotójától, és már csak külső szemlélőként enged
betekintést abba a világba, amelyet a szerző hosszú ideig
formált.
A
Tolvaj Jamie esetében határozott elképzelésem volt arról, hogyan
szeretném megírni a történetet, és ehhez milyen irodalmi vagy
stilisztikai eszközöket használok. Megpróbáltam magamban
félresöpörni a piac által diktált merev szabályokat; olyan
regényt írtam, amit a hozzám hasonló beállítottságú emberek
szeretnének olvasni. Lehet, hogy ez kissé öntörvényű
kijelentésnek hat, de hiszek benne, hogyha állandóan a napi
trendekhez igazodunk, akkor a pillanatnyi siker érdekében könnyen
felületes és kétdimenziós alkotás kerülhet ki a kezeink közül.
Ennek
megfelelően vegyes fogadtatásra számítok a könyvvel
kapcsolatban, hiszen nem azért készült, hogy egy széles tábor
ízlésvilágát kiszolgálja. Ezzel persze nem az olvasókat akarom
lehülyézni, néha számomra is remek kikapcsolódást nyújthat egy
könnyed és egyszerű regény. De ez nem ilyen, bár próbáltam
minél kalandosabbra és érdekesebbre írni.
A
történetről és Jamie figurájáról már beszéltem máshol, de
szeretném leszögezni, hogy egyáltalán nem volt célom mélyreható
erkölcsi téziseket az olvasó képébe nyomni. A legfontosabbnak
azt tartom, hogy egyáltalán feltegyük ezeket a kérdéseket.
Sokunkat foglalkoztatnak, ha most a jövőbe tekintünk. Ahogy a
fülszövegben is áll: „te mit tennél?”
–
Az Ajtók és átjárók novelláskötetben is szerepel egy
írásod, az Álom a lányról.
–
Igen, ez egy rövid írás, amely arról szól, hogy bármilyen
következményekkel is jár ez, az ember mindig annyit ér, amennyire
hű tud maradni saját hitéhez és az elveihez. Emiatt a novella
mondanivalója valamilyen szinten kapcsolódik is a Tolvaj
Jamie-éhez.
–
Miért macskák, macskás videók? :O
–
A macskák gyakran pozitív diszkriminációt élveznek, mondjuk az
aligátorokkal szemben. Úgy gondoltam, befogom a vitorláimba a
szelet, ami a Facebookon a macskák felől fúj.
(Leszögezném, hogy semmiképp sem az aligátorok rovására.)
A
viccet félretéve, a Facebook algoritmusai nem igazán tesznek
különbséget aközt, hogy én másfél évnyi munkám gyümölcsét,
vagy mondjuk a lábamról készült fotót teszem-e ki. Kivéve,
persze, ha jó lábam van, mert akkor egy regényről szóló hír
egyértelműen hátrányt élvez a semmitmondó poszttal szemben.
Gondoltam, ilyen alapon lehetnek macskák is a hírfolyamban.
–
Öt évvel ezelőtt mit gondoltál, hol fogsz tartani öt év
múlva az íróságban? :)
–
Ironikus a kérdés, mert a kezdeteket leszámítva sohasem voltak
írói ambícióim. Ha van mondanivalóm, akkor azt megpróbálom
kifejezésre juttatni valamilyen alkotás formájában.
Éppen
ezért, talán pont ott, ahol most tartok.
–
A közelmúltban melyik elolvasott könyv nyerte el a tetszésedet,
és miért az?
–
Talán Gibson Perifériája. Bár a könyv szerintem valamivel
kevesebb lett annál, mint amennyi lehetőséget felvet, de így is
egy többrétegű, érdekes és elgondolkodtató mű született.
Persze az örök kedvencem, Banks Közelképéről se felejtkezzünk
meg, bár érzésem szerint a regény sorait talán túlzottan
áthatja az elmúlástól való félelem. De az is lehet, hogy csak
én látom így, mert a mű részben pont ezt a
megválaszolhatatlannak tűnő kérdéskört próbálja feszegetni.
–
A közelmúltból melyik írásoddal vagy a legmegelégedettebb,
és miért éppen azzal?
–
Szeretném leszögezni, hogy sohasem vagyok elégedett. Mivel nem
létezik tökéletes alkotás, ezért hajlamos vagyok túlzottan
kétségbeesni egy-egy utólagosan felfedezett hiba vagy középszerű
megoldás miatt. Ettől függetlenül, szerintem a Tolvaj Jamie elég
jól sikerült, ráadásul egy közel Jókai-regény terjedelmű
művet semmiképp nem lehet egy néhány nap alatt megírt novellához
hasonlítani.
Jamie,
már csak azért is, mert szerintem sikerült elmondanom azt, amit
akartam.
–
Az idődnek mekkora részét foglalja el az írás, mit csinálsz
még mostanság?
–
Ez számomra egy sokadlagos tevékenység, ezért nem a napi rutin
része. Kivéve, amikor mégis.
Van, hogy hónapokig egyetlen sort sem írok, van, hogy napi szinten
órákat. Mindig attól függ, meg akar-e születni egy új történet.
–
Hol tartasz a világuralom elérésében és melyik világokban.
Egy zsákuniverzum külön világnak számít?
–
A dinasztia-alapításnál. Rá kellett döbbennem, hogy hiába
szerzem meg a világuralmat, amennyiben nem lesz kire továbbörökíteni
azt. Júliusban születik meg a kisfiam, remélem ő már korlátlanul
fog diszponálni az univerzumnak nevezett katyvasz felett. És igen,
a zsákvilágokat is beleszámítva ebbe.
–
Min dolgozol most, mik a közeljövőbeli terveid?
–
Először is hátradőlök és veszek egy mély levegőt. Nyár
közepén készen leszek az itthoni munkáimmal, apa leszek, és
erről jelenleg még fogalmam sincs, mivel jár. Leginkább egy saját
játékot szeretnék elkészíteni, amelynek az alapjait régebben
már leprogramoztam. De a zenekarom is igényt tart már rám, az
elmúlt időkben kissé elhanyagoltam az új albummal kapcsolatos
munkálatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése