2016. június 6., hétfő

Mészáros András/Andy R. Cain/Ndy interjú - 2016. június



Már megint megjelenik egy regényed. A Tolvaj Jamie, a Főnix Könyvműhelynél. Mesélj róla!

– Nos, miután kiad az ember a kezéből egy hosszabb regényt, utána már leginkább csak érzések és benyomások formájában létezik számára a mű. Önálló életre kel, függetlenné válik az alkotójától, és már csak külső szemlélőként enged betekintést abba a világba, amelyet a szerző hosszú ideig formált.
A Tolvaj Jamie esetében határozott elképzelésem volt arról, hogyan szeretném megírni a történetet, és ehhez milyen irodalmi vagy stilisztikai eszközöket használok. Megpróbáltam magamban félresöpörni a piac által diktált merev szabályokat; olyan regényt írtam, amit a hozzám hasonló beállítottságú emberek szeretnének olvasni. Lehet, hogy ez kissé öntörvényű kijelentésnek hat, de hiszek benne, hogyha állandóan a napi trendekhez igazodunk, akkor a pillanatnyi siker érdekében könnyen felületes és kétdimenziós alkotás kerülhet ki a kezeink közül.
Ennek megfelelően vegyes fogadtatásra számítok a könyvvel kapcsolatban, hiszen nem azért készült, hogy egy széles tábor ízlésvilágát kiszolgálja. Ezzel persze nem az olvasókat akarom lehülyézni, néha számomra is remek kikapcsolódást nyújthat egy könnyed és egyszerű regény. De ez nem ilyen, bár próbáltam minél kalandosabbra és érdekesebbre írni.
A történetről és Jamie figurájáról már beszéltem máshol, de szeretném leszögezni, hogy egyáltalán nem volt célom mélyreható erkölcsi téziseket az olvasó képébe nyomni. A legfontosabbnak azt tartom, hogy egyáltalán feltegyük ezeket a kérdéseket. Sokunkat foglalkoztatnak, ha most a jövőbe tekintünk. Ahogy a fülszövegben is áll: „te mit tennél?”



Az Ajtók és átjárók novelláskötetben is szerepel egy írásod, az Álom a lányról.

– Igen, ez egy rövid írás, amely arról szól, hogy bármilyen következményekkel is jár ez, az ember mindig annyit ér, amennyire hű tud maradni saját hitéhez és az elveihez. Emiatt a novella mondanivalója valamilyen szinten kapcsolódik is a Tolvaj Jamie-éhez.


Miért macskák, macskás videók? :O

– A macskák gyakran pozitív diszkriminációt élveznek, mondjuk az aligátorokkal szemben. Úgy gondoltam, befogom a vitorláimba a szelet, ami a Facebookon a macskák felől fúj. (Leszögezném, hogy semmiképp sem az aligátorok rovására.)
A viccet félretéve, a Facebook algoritmusai nem igazán tesznek különbséget aközt, hogy én másfél évnyi munkám gyümölcsét, vagy mondjuk a lábamról készült fotót teszem-e ki. Kivéve, persze, ha jó lábam van, mert akkor egy regényről szóló hír egyértelműen hátrányt élvez a semmitmondó poszttal szemben. Gondoltam, ilyen alapon lehetnek macskák is a hírfolyamban.

Öt évvel ezelőtt mit gondoltál, hol fogsz tartani öt év múlva az íróságban? :)

– Ironikus a kérdés, mert a kezdeteket leszámítva sohasem voltak írói ambícióim. Ha van mondanivalóm, akkor azt megpróbálom kifejezésre juttatni valamilyen alkotás formájában.
Éppen ezért, talán pont ott, ahol most tartok.

A közelmúltban melyik elolvasott könyv nyerte el a tetszésedet, és miért az?

– Talán Gibson Perifériája. Bár a könyv szerintem valamivel kevesebb lett annál, mint amennyi lehetőséget felvet, de így is egy többrétegű, érdekes és elgondolkodtató mű született. Persze az örök kedvencem, Banks Közelképéről se felejtkezzünk meg, bár érzésem szerint a regény sorait talán túlzottan áthatja az elmúlástól való félelem. De az is lehet, hogy csak én látom így, mert a mű részben pont ezt a megválaszolhatatlannak tűnő kérdéskört próbálja feszegetni.

A közelmúltból melyik írásoddal vagy a legmegelégedettebb, és miért éppen azzal?

– Szeretném leszögezni, hogy sohasem vagyok elégedett. Mivel nem létezik tökéletes alkotás, ezért hajlamos vagyok túlzottan kétségbeesni egy-egy utólagosan felfedezett hiba vagy középszerű megoldás miatt. Ettől függetlenül, szerintem a Tolvaj Jamie elég jól sikerült, ráadásul egy közel Jókai-regény terjedelmű művet semmiképp nem lehet egy néhány nap alatt megírt novellához hasonlítani.
Jamie, már csak azért is, mert szerintem sikerült elmondanom azt, amit akartam.

Az idődnek mekkora részét foglalja el az írás, mit csinálsz még mostanság?

– Ez számomra egy sokadlagos tevékenység, ezért nem a napi rutin része. Kivéve, amikor mégis. Van, hogy hónapokig egyetlen sort sem írok, van, hogy napi szinten órákat. Mindig attól függ, meg akar-e születni egy új történet.

Hol tartasz a világuralom elérésében és melyik világokban. Egy zsákuniverzum külön világnak számít?

– A dinasztia-alapításnál. Rá kellett döbbennem, hogy hiába szerzem meg a világuralmat, amennyiben nem lesz kire továbbörökíteni azt. Júliusban születik meg a kisfiam, remélem ő már korlátlanul fog diszponálni az univerzumnak nevezett katyvasz felett. És igen, a zsákvilágokat is beleszámítva ebbe.

Min dolgozol most, mik a közeljövőbeli terveid?


– Először is hátradőlök és veszek egy mély levegőt. Nyár közepén készen leszek az itthoni munkáimmal, apa leszek, és erről jelenleg még fogalmam sincs, mivel jár. Leginkább egy saját játékot szeretnék elkészíteni, amelynek az alapjait régebben már leprogramoztam. De a zenekarom is igényt tart már rám, az elmúlt időkben kissé elhanyagoltam az új albummal kapcsolatos munkálatokat.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése