–
Most jelent meg a Gold Book Kiadónál a Boszorkánykör című
regényed. Mesélj róla!
–
A műfaja szerint történelmi kalandregény, Mátyás királyunk
idejéből. A főbb szereplői lányok, asszonyok, azzal a nem
titkolt szándékkal, hogy a nőolvasókkal is megszerettessük a
történelmi regényeket, de hiszem, hogy a férfiak is érdekesnek
találják majd. Nálam nincsenek hősök, páncélos lovagok, nagy
csaták, van viszont ármány, titok, összeesküvés, kicsi
misztika, boszorkányok és kincskeresők. A történetben egyszerű
falusiak, parasztlányok és –asszonyok élete keresztezi a
történelemkönyvekből ismert főúri családok, Szapolyaiak és
Perényiek útját, megmutatva, hogy a legnagyobb nemesi családok és
hatalmas birtokok sorsát is befolyásolhatja néhány egyszerű nő
és férfi.
–
Az olvasóközönség hol találkozhat veled a közeljövőben?
–
Sajnos, különféle szerencsétlen körülmények összejátszása
miatt a budapesti könyvbemutatót tavaszra kellett halasztani, de
legalább akkorra talán kijön a második könyvem is. Nagyon
szeretnék Miskolcon tartani a Boszorkánykörrel egy könyvbemutatót,
de konkrét időpontja még nincs. Hónapokkal ezelőtt szó volt egy
kazincbarcikai közönségtalálkozóról, ez talán megvalósul még
az idén, ha a szervezők is úgy gondolják.
–
Nagy váltás volt a novellák után regényt írni?
–
Nekem igen! Sokáig vívódtam, gondolkoztam, hogy belevágjak-e. A
novellák szinte írják magukat, néha a szándékaimtól
függetlenül, sőt azok ellenére is. A regényíráshoz sokkal több
összpontosítás, összeszedettség és persze kitartás kell,
amiről nemigen tudtam, megvan-e bennem. Aztán elkezdtem, de még
írás közben is voltak szünetek, hosszabb-rövidebb kihagyások,
nehezen sikerült „felvenni a fordulatot” . A most születő
regényemmel már kicsit könnyebb dolgom van.
–
Az első lépések a szakadék felé, avagy mikor jöttél rá,
hogy író leszel?
–
Én még most sem vagyok biztos benne, hogy író vagyok vagy leszek.
Én csak, mióta az eszemet tudom, a mesék bűvöletében éltem.
Sokszor elmondtam már, hogy óvodás koromban nálunk az Egri
csillagok volt az esti mese. Olvasni még nem tudtam, de imádtam a
könyvtárat. Megszállott olvasóként az írást mindig valami
kivételes, misztikus dolognak tartottam. Meglett fejjel, egy barátom
hosszas rábeszélése után írtam az első novellámat, és én
lepődtem meg a legjobban, amikor kiderült, hogy tetszik az
olvasóknak. Utána már könnyebben születtek a történetek.
–
Kik a kedvenc alkotóid, mennyire hatottak
rád az írói stílusod kialakulásában?
–
Én elsősorban mesélőnek érzem magam, így természetesen Jókai
volt rám nagy hatással, még tizenéves koromban. Akkoriban
válogatás nélkül olvastam a világirodalom nagyjait is, azt
hiszem, mindenkitől „ragadt rám” valami. Nagyon sok jó írót
mondhatnék, de nincs hely itt felsorolni valamennyit. Akit
feltétlenül megemlítenék még, az Rejtő Jenő. Tudom, hogy nem
„trendi” és sokan értéktelen ponyvának tekintik, de a
kalandokon túl az ő „meséi”, az egy-két odavetett szóval
tökéletesen jellemzett figurái és a humora egyedülálló,
sokadszor olvasva is szórakoztató.
–
Milyen volt, amikor először megjelent egy
írásod? Hosszú volt az út odáig?
–
Az első novellámat több hónapos unszolás után írtam. Senkinek
se mertem megmutatni, így feltettem a karcolat.hu oldalára, ahol jó
kritikákat kaptam, és meglepődtek, amikor megtudták, hogy ez az
első írásom. A második már nem mindenkinek tetszett. A
harmadikat egy történelmi novella pályázatra írtam, a határidő
lejárta előtti napon, Fűben, fában… volt a címe. Ez rögtön
meg is jelent a Sár, vér, levendula című antológiában. Utána
már bátrabban ragadtam tollat, azaz billentyűt.
–
Az írásaid közül melyekre vagy a legbüszkébb?
–
Az eddigi, számomra legkedvesebb A bolond című novellám, amely a
Történelmiregény-írók Társaságának 2014 évi, Sorsok és
évszázadok című antológiájában jelent meg, e-könyv
formájában. Ennek a megírását az első perctől az utolsóig
élveztem, és az olvasóktól is remek visszajelzéseket kaptam
róla. Ez, illetve az egész antológia hangos könyv feldolgozásban
meghallgatható a You Tube-on. Remélem, egyszer majd nyomtatásban
is láthatom valahol.
–
Két évvel ezelőtt mit gondoltál, hol
tartasz két év múlva az íróskodásban, bejöttek a számításaid?
–
Ezelőtt két évvel már elkezdtem írni a most megjelent
regényemet, de elég nagy falatnak tűnt. Amikor 2015 nyarán
befejeztem, fogalmam sem volt még, mi lesz vele. Láttam-hallottam
író ismerőseimtől, barátaimtól, mennyire nehéz kiadót
találni. Álmomban sem mertem volna remélni, hogy mostanra már a
kezembe foghatom a kész könyvemet. Persze, ez nagyrészt a
szerencsén is múlott.
–
Mit írsz most, mik a közeljövőbeli terveid?
–
A most félig kész regényem tulajdonképpen a Boszorkánykör
folytatása. A szereplők további életéről szól, ami nagyot
változott az előző rész befejezése óta. Ahogy a Boszorkánykör
utószavában ígértem az olvasóknak, ebben már maga Mátyás
király is szerepet kap. Erről sokat nem szeretnék mondani, majd
talán tavasszal kiderül. Nem lettem hűtlen a novellaíráshoz sem,
napokon belül kapható lesz a Történemiregény-írók Társaságának
idei, karácsonyi antológiája, Mítoszok és legendák címmel,
amiben a Pro libertate című novellám olvasható, tizennégy remek
író műveivel együtt. Amellett nem mondtam le az eredeti utamról
sem, időnként késztetést érzek arra, hogy valami mindennapi
történetet írjak, olyan novellákat, amelyek itt és most
történnek körülöttünk, veled, velem, a szomszéddal vagy a
sarki fűszeressel. Mert ez az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése